A Palazón család egy teljesen átlagos família volt, akik a spanyolországi Zaragoza egyik bérházának második emeletén éltek. Évek óta laktak abban a lakásban, és soha, semmi szokatlant nem tapasztaltak 1934. szeptember 27-ig. Azon a napon azonban különös és ijesztő jelenségsorozat kezdődött.

/Pascuala Alcocer a konyhai kémény előtt/

Egy fiatal cselédlány, Pascuala Alcocer, aki a családnak dolgozott, éppen a konyhában tartózkodott. Be akarta kapcsolni a tűzhelyet, amikor valaki a kéményből kisgyerek hangon, de tisztán és érthetően rászólt: „Te bántasz engem!” A lány természetesen megijedt. Kikapcsolta a tűzhelyet, hátrébb ugrott. Ekkor a testetlen hang nevetni kezdett. Pascuala annyira megrémült, hogy kiszaladt a konyhából, miközben a villanyt is lekapcsolta. A hang utánakiáltott: „Fényt! Nem látok!” A lány nem értette mi történik, hiszen egyedül volt a lakásban. Mindez azonban csak a kezdete volt a megmagyarázhatatlan jelenségnek, amit később egy rosszindulatú goblin, azaz egy kobold-féle számlájára írtak.

Nem sokára már az egész család hallani vélte a hangokat a kémény felől, máskor a kályhából vagy a falakból. A hang néha barátságos és kedves volt, néha fenyegető. A gyermekhangtól a mély, durva morgásig széles skálán mozgott a hangszíne. Igazából soha nem tudták pontosan meghatározni, honnan jön a hang. Sokszor beleszólt a családi beszélgetésekbe, vagy válaszolt a nem neki szánt kérdésekre. Gyakran gúnyos és aljas volt, éjszaka álmukból ébresztette a családtagokat, hogy kapcsoljanak villanyt, és megijesztette őket azzal, hogy figyelte valamennyiüket. Elmondta, mit lát a szobában, de soha nem árulta el ki ő és hol van.

A későbbi hetekben már egyéb hangokat is kibocsátott, sikongatott, nyöszörgött, fütyült, ugatott, morgott, kuncogott, nevetett, ám olyan mértékben, hogy hangjának ereje már az egész házat megszállta. A falak szinte zengtek a röhögésétől. A lakók akárhová mentek, a ház minden részén hallhatták a hangot. A jelenség gyakran előfordult, néha azonban napokig csend volt. A ház goblinjának híre futótűzként terjedt a városban, s hamarosan az újságok is cikkezni kezdtek róla. Így lett a jelenség neve: a zaragozai goblin. Időközben villanyszerelők, kőművesek mentek ki a bérházhoz, hogy átvizsgálják, de semmi racionális magyarázatot nem találtak a problémára. A felkapott hír folytán emberek tucatjai tolongtak kíváncsian a ház előtt, és a Palazón család nem tudta, mit tegyen. Ahogyan az idő telt, a goblin egyre több kérdést tett fel, s különösen érdeklődött a fiatal cselédlány iránt.

/nagy tömeg a ház előtt, ahol a jelenség zajlott/

A rendőrség kiszállt a bérházhoz, próbálták vizsgálni a helyzetet, de nem sokra jutottak. Természetesen az emberek többsége nem hitt a goblin-mesében. Jobb híján úgy vélték, valami tréfamester szórakozik velük. Átkutatták a házat a pincétől a padlásig, és semmit nem találtak. Megvizsgálták a kályhát is. Az egyik munkás azt mondta, meg kellene mérni a kémény nyílását. Erre a hang megszólalt: „Ne fáradjon, az átmérő mindössze tizenöt centi.” Kiderült, hogy a kobold igazat mondott.

A rendőrség úgy döntött, az egész épületet kiürítik. Orvosokat, pszichológusokat hívattak, még egy papot is, aki beszentelte a kályhát és a kéményt. A hang közben állandóan beszélt. Aztán két napra csend lett, majd kezdődött újra minden. „Gyávák, gyávák, gyávák! Itt vagyok!” A Palazón családnak elege lett. Elköltöztek a városból. A rendőrség azonban nem adta fel egykönnyen. A goblin folyamatosan gúnyolta és ijesztgette őket trágár beszédével, de fenyegetéseit soha nem váltotta valóra.

Végül különös következtetésre jutottak a hivatalos szervek. A kormányzó 1934. december 4-én bejelentette, hogy megtalálták az elkövetőt, és az nem más, mint a cselédlány, Pascuala Alcocer, aki valamiféle tudatalatti hasbeszélést követett el. Úgy gondolták, ez egy nagyon ritka pszichés jelenség. Voltak, akik mindezt ostobaságnak tekintették. Figyelmen kívül hagyták, hogy a fiatal lány a hangok idején legtöbbször nem is volt jelen. Azzal sem foglalkoztak, hogy a hang, akármilyen módon szólt, mindig hímnemű volt. A hatóságok azonban le akarták zárni az ügyet. A lányt csalónak titulálták, de le nem tartóztathatták, mert nem volt ellene semmiféle bizonyítékuk.

A jelenség még folytatódott egy ideig, majd végleg abbamaradt. Soha nem derült ki, mi okozta valójában. Talán tényleg egy goblin? Azért hagyhatta abba, mert maga is megunta? Sosem kapunk választ. A rejtély, rejtély maradt. A goblin esete idővel a feledés homályába veszett, a házat pedig 1977-ben lebontották.

Lejegyezte: Csiribusz

Felhasznált forrás: slate.com; atlasobscura.com

Képforrás: atlasobscura.com; erickenji.deviantart.com; artstation.com