Alaszkában nem ismeretlen a szőrös ember fogalma. Mítoszát mindenki ismeri arrafelé, de mivel a legtöbb ember soha nem találkozik vele, sokan csak egyszerű babonának tartják. Ám akadnak, akik halálosan komolyan veszik a lény létezését, s néha nem is árt elgondolkodni néhány tényen.

A 20. század elejétől egyre több dokumentált eset maradt fenn, s közülük talán a legjelentősebb az az elbeszélés, amely Portlock városkához fűződik, illetve Port Chatham településhez, melyek a Port Chatham-öböl térségében épültek, nagyon közel egymáshoz (gyakran össze is keverték neveiket). Ezt a helyet a 18. század végén fedezték fel, és feltételezések szerint egy brit hajóskapitányról, Nathaniel Portlockról kapta a nevét.

A 19-20. század fordulóján egyre több telepes fedezte fel magának Port Chatham területét. Ez a meseszép vidék gazdag vad- és halállománnyal dicsekedhet, amely akkoriban kitűnő megélhetést jelentett új lakóinak.

/Régi kép a néhai Port Chatham területén/

Tudni kell, hogy a legtöbb térségben megtalálhatóak voltak a különböző bennszülött törzsek, ám furcsa módon, ezt a gazdag vidéket elkerülték. A fehér telepesek mindezt nem bánták, mert egy gonddal kevesebbet jelentett, s közben kicsit sem foglalkoztak az indiánok hiedelmeivel. Pedig lehet, hogy tanácsos lett volna. Port Chatham vidékét ugyanis nem véletlenül kerülték el az őslakosok. Régi időkbe nyúló meséik szerint ez a vidék a Nantinaq, azaz a szőrös ember területe volt, s nem ártott ezt tiszteletben tartani. A fehér ember azonban csak legyintett az indián mítoszokra, egyáltalán nem hitt az ilyesmiben.

A telepesek egyre csak érkeztek. A gazdag halállomány miatt – melynek javát a lazac tette ki – halfeldolgozó üzemet építettek az öböl partjára. Egyre több lakóház épült, munkások, családok érkeztek. A bőség azt eredményezte, hogy a kis település egyre növekedett, előrevetítve egy szép jövőt. 1921-ben postahivatal nyitotta meg kapuit. Ám ahogyan lenni szokott, semmi jó nem tart örökké, s egy napon szörnyű dolog történt, majd újra és újra megismétlődött.

Az 1930-as években kezdődött. Vadászok egy csoportja különös, óriási lábnyomokat talált, amely egy jávorszarvast követett. A lábnyomok hossza elérte a negyvenöt centimétert. Úgy döntöttek, utánanéznek, mi lehet ez, és ők is követni kezdték a lábnyomot. Rövid időn belül egy olyan helyre értek, ahol nem sokkal korábban nagy „csata” lehetett. A növényzetet letaposták, minden véres volt, s úgy tűnt, az óriási láb tulajdonosa megölte a közel ötszáz kilós szarvast, majd könnyedén magával vitte a hegyekbe. Ez az elképesztő erő lenyűgözte, s egyben megijesztette a vadászokat. Miféle lény lehet az, amelynek ilyen döbbenetes az ereje? De nem ez volt az egyetlen furcsa felfedezésük. A lény nyomán más megtapasztalást is találtak. Valami – valószínűleg a rettentő erejű lény – gyökerestől tépett ki komoly termetű fákat, majd fejjel lefelé nyomkodta vissza őket a földbe. Ilyen viselkedéssel egyetlen állat esetében sem találkoztak. A grizzly ugyan képes kidönteni kisebb-nagyobb fákat, de ennyi és nem több.

/Elhagyatott ház Port Chatham környékén/

Ezzel a történettel kezdődött minden. Az emberek rettegtek, majd néhány héttel később elkezdődtek a rejtélyes eltűnések. Favágók, erdőjárók, vadászok, fakitermelők tűntek el, emberek tucatjai, akik az erdőben dolgoztak, csapdáztak, vagy az erdőn haladtak keresztül valamilyen okból. Soha nem kerültek elő. Amikor tavasszal megérkezett a nagyobb esőzés, és a patakok megduzzadtak, az öböl vize különböző emberi testrészeket sodort ki a partra. Félelmetes látvány lehetett. Az emberi testrészeket kitépték a helyükből. Nem egyszerű mészárlás volt, nem sima állati támadás. Az ismert ragadozók nem így vadásznak. Az embereket szó szerint apró darabokra tépték.

Andrew Kamluck konzervgyári munkás volt, mielőtt fakitermelő vállalkozást indított. Eleinte minden rendben működött, de aztán a munkások sorban elmaradoztak, mert furcsa dolgok történtek. Szerszámaik eltűntek vagy tönkretették őket. Valami volt kint az erdőn, és ők féltek tőle. Az emberek suttogni kezdtek, hogy él az erdőben egy nagy, szőrös, emberszerű lény, amely brutálisan megöli az embereket. A munkások nem voltak hajlandóak egy idő után dolgozni, ha Kamluck nem biztosít számukra fegyveres védelmet. A férfinek ez eszébe sem volt, s egyáltalán nem hitt a szőrös emberben. Úgy gondolta, bizonyára a konkurencia próbálja tönkretenni. Folytatta a munkát, mindennap kiment az erdőre és tette a dolgát. Ám 1931-ben egy napon, nem tért haza, ezért embereket küldtek ki, hogy nézzenek utána. Andrew Kamluck holttestét arccal a föld felé fordulva találták meg egy magas fa tövében. A fejét hátulról durván beszakították. Tőle tízméternyire feldarabolt, szétszórt farönköket találtak, amelyek egy felborult szállítóeszközről estek le. Ezt a szerkezetet felemelni és félrehajítani, emberi erővel lehetetlen lett volna. Márpedig ez történt.

A feszültség továbbnőtt a lakosokban. Larson a helyi fűrészüzem tulajdonosa volt. A horgászcsapdáit akarta megjavítani egy napon, így kiment az öbölhöz. Ahogy a parton sétált, észrevett egy nagy, szőrös alakot, amely őt figyelte. Rémületében beszaladt a házba, felkapta a puskáját, de visszatértekor a lény még mindig ott állt és figyelte. Ki tudja, miért, de Larson nem lőtt rá. Leeresztette a puskát, mire az állat megfordult, és besétált az erdőbe.

Albert Petka magának való emberként egy lakóhajón élt a vízen, távol az emberektől. Egyik éjszaka szokatlan üvöltésre ébredt. Ismerte a környező állatok hangjait, de ez nem farkas volt, nem olyan, amit ismer. Kíváncsian, és kissé aggódva kelt fel az ágyából. Puskát ragadott, másik kezébe zseblámpát gyújtott, így lépett ki a kabinból. Szinte azonnal rátámadt egy hatalmas, szőrös lény. Mielőtt a férfi rálőhetett volna, a lény villámgyorsan kiütötte kezéből a fegyvert, majd felkapta a rémült embert. Többször ide-oda csapkodta nagy erővel, majd félredobta, és a tengerparton végighaladva eltűnt a sötétben. Petka visszavonszolta széttört testét a hajóra, és sikerült elindítania, de irányítani sérülései miatt nem tudta. Egy zátonyon akadt fenn, ahol másnap egy csapat vadász talált rá. Még el tudta mondani, mi történt vele, de belső sérülései olyan komolyak voltak, hogy belehalt. A boncolást végző orvos el sem tudta képzelni, miféle állat tehette ezt.

Nem sokkal később egy köztiszteletben álló vadász kiment az erdőre, hogy leellenőrizze a csapdáit. Mivel erősen havazott, úgy döntött, szánkóval megy, ezért befogta szánhúzó kutyáit. Mire befejezte csapdái ellenőrzését, leszállt a sötétség. Mivel nem akarta a sötétben veszélyeztetni sem maga, sem kutyái épségét, úgy vélte, az lesz a legbölcsebb, ha tábort ver. Miközben a tűznél vizet forralt a kávéjának, váratlanul rárontott egy nagy, szőrös lény. Bizonyára meg is ölte volna a férfit, ha a kutyák nem támadják meg gazdájuk védelmében. A lény elmenekült az erdőbe, a vadász pedig súlyos sebei ellenére vissza tudott menni kutyáival a civilizációba. Itt ellátták a sérüléseit, elmondta történetét, de ő is belehalt később a támadásba.

Ezekben az időkben történt, hogy a környéken felbukkant egy különös, idegen nő. Hosszú, fekete ruhát viselt, arca groteszk volt. Valahányszor próbálták megszólítani, rejtélyes módon eltűnt, akár a füst.

Egy alkalommal, részeg férfiak egy csoportja kiment az erdőre vadászni, de többé egyikük sem jött vissza. Később az öbölben rátaláltak az egyik férfi testrészére, majd a következő napokban több megcsonkított testrész jelent meg a vízben. Felmerült a medvetámadás gondolata, de a medve nem így öl.

Támadások később is előfordultak, szörnyen megcsonkított testrészek kerültek elő továbbra is. A lakosság olyan szinten megrémült, hogy egyre többen mondtak búcsút a városkáknak és költöztek más területekre. Rövid idő alatt mindkét település (Portlock és Port Chatham) elnéptelenedett. Egyedül a postamester maradt hátra. Egy évig élt magányosan a kísértetvárosban, majd ő is elment. (Az 1980-as népszámlálás még jelentett néhány főt, az 1990-es évektől azonban már senkit.)

Még akadnak néhányan, akik emlékeznek gyermekkoruk színhelyére, és tudnak mesélni a régi históriákról. Tudnunk kell, hogy az amerikai kontinens jó részét – beleértve Alaszkát is – még mindig nem fedezték fel teljesen. Nem lenne olyan hihetetlen, ha rejtőzködő, ismeretlen élőlényeket találnának. Gondoljunk csak a hegyi gorillára. Sokáig mitikus lénynek tartották őket, mígnem 1902-ben hivatalosan is elismerték létezésüket. 

Az elhagyatott területek története némelyeket megmosolyogtat tán, de nem árt elgondolkodni, mi késztetett több családot arra, hogy felkerekedjenek és elhagyják otthonaikat. Az események teljesen egyedülállóak a Sasquatch-történetek tekintetében.

Írta: Csiribusz

Forrás: youtube.com/TDOD

Képforrás: flickr.com; i.pinimg.com; moneyinc.com; digitalcollections.lib.washington.edu