A Yellowstone a világ legrégebbi nemzeti parkja, mely 8980 km² területet foglal magába. Wyoming, Montana és Idaho államokon ível keresztül. Híres gejzírjeiről, vulkáni eredetű érdekességeiről, különböző geometriai formáiról, hőforrásairól, gyönyörű vízeséseiről. Gazdag a növény- és állatvilága, erdeiben grizzlyk, farkasok élnek, füves térségein bölények, jávorszarvasok legelnek.
Nehéz elhinni, hogy ebben a csodás természeti környezetben bármi szörnyűség megtörténhet, de a vadon törvényei szigorúak. Ki tudja, mi rejtőzhet a sötét barlangokban, a rég járatlan ösvényeken? A nemzeti parkot évente átlagban négymillió turista keresi fel. Kirándulásaikat, tájékozódásukat térképek, táblák, kijelölt útvonalak könnyítik. Néha azonban előfordulnak ijesztő esetek is, amikor egy-egy turista eltűnik. Ez általában akkor fordul elő, amikor a kíváncsi túrázók letérnek az ismert ösvényekről. Tehát sok esetben önmaguk felelőtlenségének köszönhetik a bajt. Ám előfordul, hogy a baj találja meg őket.
A hivatalos jelentések szerint az eltűnés nem túl gyakori, de a nem publikus adatok legalább 120 olyan esetről tudnak, ahol szőrén-szálán felszívódott egy-egy turista, és soha nem akadtak a nyomára. Hogy mi lett velük, csak találgathatjuk. Néha szárnyra kapnak történetek, amelyek pontosan elmesélik a tragédiákat, de nem beszélhetnek a szemtanúk, és a hivatalos oldal eltussolja az eseteket. Miért? Azt hiszem, sejtjük a választ. A megmagyarázhatatlan eltűnésekről nem beszélnek, és azokról az ismeretlen lényekről sem, melyeket néha látnak a turisták, s melyek állítólag a Yellowstone mély vadonjaiban élnek. Az emberek közül kevesen tudnak titkot tartani, ezért egy-két információ mégis eljut a külvilághoz, s ezekből pletykák, hihetetlen történetek születnek.
2011-ben egy férfi ijesztő eseményeket élt át a parkban. Nevezzük őt Jeremynek. Jeremy hallott már korábban is a park titokzatos lényeiről, de mint mindenki, csak nevetett rajta. Egészen addig, míg maga is szemtanúvá nem vált. Azt beszélték az emberek, hogy él a parkban egy nagyon magas, emberszerű kreatúra. Sűrű, bozontos szőrzet borítja, ha egészen közel kerül, elviselhetetlen szagot áraszt. Akik mindezt elhiszik, nem tudják megmagyarázni mi ez az állat, hogy mutáció vagy különös keveredés eredménye-e, avagy más.
Miután Jeremy a családjával nem egyszer járt már a park területén, ismerte a szabályokat. Soha nem lehet letérni a kijelölt ösvényekről, s este nem szabad egyedül kószálni a tábor környéki erdőkben, mert olyan dologba ütközhetünk, amibe nem kellene.
Azon az estén a tábor kijelölt kempingjében verték fel a sátraikat a kirándulók. Jeremy maga is hibát követett el, amikor éjszaka eltávolodott a sátraktól. Talán azért, mert a korábbi kirándulásaikon nem történt soha semmi baj, vagy a táj szépsége vonta el a figyelmét, mindenesetre megfeledkezett az óvatosságról. Letért az ösvényről azzal biztatva magát, hogy nincs messze a tábor, és akkor megpillantott valamit, ami saját elbeszélése szerint örökké kísérteni fogja. Legalább két és fél méter magas volt az a lény, amit megpillantott. Testét szőr fedte. Jeremyre nézett, majd elrohant. A férfi megkövült a döbbenettől. Nem hitt a szemének. Zavartságából egy nő kiáltozása zökkentette ki. Visszafordult a tábor felé és egy kétségbeesett nőt látott, aki a férjét kereste. Azt mondta, sétálni indult az erdőbe, de már több mint egy órája, és nem tért vissza. A táborlakók közül sokan a nő köré sereglettek. Néhányan egy titokzatos lényről suttogtak és az eltűnt emberek legendájáról. Aztán találgatni kezdtek, hogy a férj talán eltévedt, baleset érte, megtámadta egy medve vagy farkas … Jeremy félni kezdett. Tudta, hogy amit látott, annak köze lehet az eltűnt férfihoz. Az az állat roppant erősnek tűnt. Valakinek bizonyára sikerült riasztania a parkőröket, mert egyszer csak ott voltak a semmiből. Jeremy elmondta, mit látott, de a parkőrök úgy kezelték, mintha egyszerű medvét látott volna.
Az eltűnt férfit három napon át keresték. Őt nem találták meg, de a hátizsákját igen. Szakadt volt, küzdelem nyomait mutatta, és volt rajta némi vér. Később Jeremy úgy értesült, hogy a hátizsák eltűnt. Bizonyára azok tüntették el, akik nem akarták, hogy a vérminta vizsgálatának eredménye napvilágra kerülhessen. Jeremy megérzését más is megerősítette. Egy napon felhívta az egyik parkőr azzal, hogy ő hisz Jeremynek. Azt mondta, a parkban tisztában vannak a lények létezésével, és mindent megtesznek az illetékesek, hogy levadásszák azt a példányt, amelyik árthatott az eltűnt férfinek. Addig is nagyon kérte Jeremyt, hogy ne beszéljen a történtekről senkinek. Bevallotta, ha elmondja és minden kiderül, az emberek nagy ívben elkerülik majd a parkot, ami komoly bevételkiesést okozhat. A parkőrök a lény jelenlétét figyelemmel kísérik, de tapasztalatuk szerint még senkit nem bántott soha. Természetesen gyűjtik róla az információkat. Kíváncsiak arra, milyen arányban tűnnek el emberek a lény territóriumán. A parkőr felhívta Jeremy figyelmét arra is, ha valaha elmondja bárkinek, mit hallott tőle, ő mindent tagadni fog.
Jeremy sokáig hallgatott, mert a kérdése több volt, mint a válasza. Tisztában van a szerencséjével, amiért őt nem bántotta a lény, de az eltűnt férfi azóta sem került elő. Vajon a lény ártott neki? Vagy valami más? És ha a lény bántotta, és ha vannak társai, akkor másokat is eltüntettek?
Jeremy beszámolóját egy másik család is megerősítette, amikor a Yellowstone-ban kirándultak 2015-ben. Nem laktak messze a parktól, csak egy napot szándékoztak eltölteni a területen. Egy órai túrázás után a szülők elfáradtak, s leültek pihenni, miközben három serdülő gyermekük a körülöttük lévő sziklákat és fákat mászta meg. Egyszer csak 14 éves fiuk odakiáltott az apjának, hogy talált valamit, nézze meg.
A fiú egy óriási fához hívta. A fa keszekusza ágai között megpillantott egy régi hátizsákot. Magasan lógott, talán 8-10 méterre a föld felett, rácsavarodva az egyik ágra. Különös. Hogy kerül ilyen magasságba egy hátizsák? A férfi nem látta jelét annak, hogy nemrég járt volna ott valaki. Fia unszolására felmászott a fára, és sikerült lepiszkálnia a hátizsákot. Valójában amint hozzáért, szinte szétesett, lezuhanva a fiú lábai elé. Jobbára poros volt, de évek óta lóghatott az ágon az időjárási viszontagságoknak kitéve. Nem kellett kinyitni, anyaga szinte szétmállott. A főrekeszében találtak egy régi kulacsot, néhány gyufát, egy zsebkést. A belső zsebéből régi, kopott jogosítvány bukkant elő 2006-os dátummal. Szőke lány mosolygott a fotón. Valamilyen Susannek hívták. Nem lehetett kivenni a vezetéknevét. Az évek során a kártya tönkrement.
Ahogyan végig kutatták a hátizsák tartalmát, a férfin furcsa érzés lett úrrá. A szeme sarkából meglátott valamit. Egy lény sötét sziluettje volt, de a pillanat csak a másodperc tört részéig tartott. Nagy volt, fekete, gyorsan elbújt a fák takarásában. Két lábon járt. A férfi megdöbbent, de nem szólt a fiúnak. Egy kicsit el is bizonytalanodott, aztán arra gondolt, el kellene mondania a park illetékeseinek, mit látott. Egyébként is úgy érezte, jelentenie kell a hátizsákot, hát ha keresték a lányt annak idején.
Később ezt meg is tette. Kiderült, hogy 2009 tavaszán valóban eltűnt két lány azon a helyen, ahol a családjával túráztak. A parkőrnő azt mondta, jól emlékszik az esetre, már akkor is a Yellowstone-nál dolgozott. A lányok egy nagyobb csoporttal érkeztek a parkba, de társaik azt mondták, lemaradtak tőlük. Egy idő után keresni kezdték őket, ám a lányok felszívódtak. Bejelentették eltűnésüket a parkőröknél, de egyiket sem találták meg soha, ahogyan holmijukat sem. Egészen mostanáig.
A parkőrnő elmesélte, hogy az egyik lány anyjának vallomása szerint, leánya felhívta a parkból, miután lemaradtak a többiektől. A lány elmondta, hogy valamiféle hatalmas, szőrös lény követi őket, ami úgy jár, akár egy ember. Jól látták, de aztán elbújt a fák mögött. Nem tudták lerázni magukról és hiába futottak, képtelenek voltak beérni a többieket. Eltévedtek. Remélték, hogy találkoznak valakivel, aki segít nekik. Ezen a ponton véget ért a hívás, és az anya nem hallott többé a lányáról.
A férfi megkérdezte, lehetett-e medve a lény, amit láttak a lányok. A parkőr azt válaszolta, nem, mert az elbeszélés szerint jóval nagyobb volt. Hozzátette, gyakran beszélnek ilyen lényekről, ha eltűnik valaki. A férfi azóta is gyakran gondol a lányokra. Valahogy sosem tudta elengedni a dolgot.
Másfél évvel később a lányok eltűnése után, újabb eset történt. 2010. szeptember 7-én a 48 éves Stuart Isaac megérkezett a park területére. Egyedül volt, s mivel eltűnt, nem derült ki sosem, merre járt, mivel töltötte a napjait. Szeptember 26-án az egyik parkőr találta meg elhagyatott autóját a Craig-hágó közelében. Különös módon a slusszkulcs a kocsiban volt, de a férfi nem. Az ajtók sem voltak bezárva, és semmiféle nyomot nem találtak a kocsi körül. Stuart egyszerűen köddé vált. Soha többé nem látták.
2021 szeptemberében ismét tragédia történt. Két féltestvér, a 67 éves Mark O'Neill és a 74 esztendős Kim Crumbo négy napos útra indultak a Yellowstone-ba. Mivel nem érkeztek haza a megbeszélt időpontra, családjaik értesítették a rendőrséget az eltűnésükről. Azonnal keresést indítottak, de csak Mark holttestére bukkantak rá a Shoshone-tó partján. Kim Crumbót sohasem találták meg.
Vajon mi történt ezekkel az emberekkel? Rossz helyen voltak rossz időben? Hová tűnnek el a kirándulók? Ki vagy mi van a háttérben? Ha átlagos állatokról vagy gyilkosokról lenne szó, kizárt, hogy ne hagynának maguk mögött jeleket, nyomokat. Egyszer-kétszer talán előfordulhat, na de mindig? Mi van akkor, ha azok a lények, melyekről sugdolóznak évtizedek óta, valóban léteznek? Mi van, ha ők rabolják el az embereket? Ha olyan nagyok és erősek, mint a fáma állítja, minden gond nélkül felkaphatnak egy férfiembert is, majd elfuthatnak vele. Sosem derül ki.
Írta: Csiribusz
Forrás: youtube.com/L.D.; youtube.com/S.S; T.M.; cbsnews.com
Képforrás: ptleader.com; strangeoutdoors.com; yellowstoneguidelines.com; online-reservations.com; pinterest.com
