/A cikk idegen nyelvből lett átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimaradt vagy betoldódott. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sokszor előfordul, hogy különböző források némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja, mit hisz el a történetekből vagy mit nem. Hitelességüket sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/

Ahogyan az amerikai kontinens több régiójában, úgy Oregon államban sem ismeretlen a kutyaember legendája. Egy hölgy – aki nem vállalta személyazonosságát – kétségbeesve próbálja tudatosítani az ott élő emberekben, hogy vidékük korántsem olyan biztonságos, mint gondolnák. Mindezért úgy döntött, elmeséli személyes tapasztalatát.

Linn megyében 2017 márciusában egy éjszaka, a fent említett asszony nem tudott aludni hátfájdalmai miatt. Az ágyon könyökölt és olvasni próbált, amikor fél három táján arra lett figyelmes, hogy a szomszédban felkapcsolódnak a mozgásérzékelős udvari lámpák. Ez nem volt szokatlan, időről időre megtörtént és olyankor bevilágította az ő házának oldalát is. Éppen azt az oldalt, ahol a hálószoba helyezkedett el.

Férjével kilenc éve éltek már a házban és soha semmit nem láttak a felvillanó fényben. Most azonban a nő felállt és az ablakhoz lépett, ösztönösen kinézve az erős lámpafénybe. Ekkor megpillantotta egy kutyaszerű, óriási lény sziluettjét. Az állat elsétált az ablak előtt, így jól láthatta a felsőtestét és a fejét. A vállai szélesek voltak, a feje hatalmas. Fülei hegyesen álltak, mint egy német juhászkutyának és az orra hosszúra nőtt. Szája résnyire nyitva volt, nyelve kilógott. Aztán az ablaknál lelassított egy önelégült vigyornak tűnő mosollyal. Akkor ennyi volt az egész.

Egyébként maga a lakókörnyezet, ahol éltek, nagyon rendezett és szép volt, nyitott, sok fával, közel az erdőhöz.

Valamivel később egy újabb éjszakán, amikor az asszony szokásos három órai időben megébredt gerincfájdalmai miatt, ismét fura dolgot tapasztalt. A hálószoba másik falán keresztül, amelyen nincsenek ablakok, szokatlan hangot hallott: mély, nehézkes légzést. Nagyon megijedt, imádkozni kezdett Jézushoz, ahogyan egyébként máskor is, csak ritkán hanyagolta el ezt a kis szertartást.

A szomszéd és a saját házuk között mindössze háromméternyi a távolság. Pár héttel később – miután elmondta a férjének, mit tapasztalt – a férfi kiment és levette az ablak körüli méreteket. Ezen becslések szerint, a lénynek legalább két és fél méter magasnak kellett lennie, ami megdöbbentette az asszonyt. Sehogyan sem érti, miért nem figyelmezteti az embereket senki a kormánytól vagy a rendőrségtől, miközben gyaníthatóan tudnak a lények létezéséről.

A hölgy megemlítette azt is, hogy pár évvel korábban a közeli folyónál rábukkantak egy hajléktalan nő holttestére, aki a szabadban táborozott. A sátra állítólag szét volt tépve. Soha nem derült ki pontosan mi történt, pedig beszélik, hogy később egy pár is látta a kutyaembert a folyóparton. Az asszony nagyon fontosnak tartja, hogy az emberek tudjanak a veszélyről és ne nyugodjanak bele egy hamis biztonságérzetet keltő helyzetbe. Ő mindenesetre elmondta a történetét és felvilágosította a szomszédait.

Egy másik oregoni szemtanú elmeséli, hogy egy negyvennégy hektáros hegyvidéki területen él. Az ingatlanon több ház is található, de ő csak kettőt említ, a szülei házát és a hozzátartozó vendégházat. A két ház mindössze öt-hat méterre áll egymástól és „főhősünk” a vendégházba költözött át. A fürdőszoba és a konyha használata miatt azonban gyakran kénytelen átmenni a szüleihez.

Pár évvel ezelőtt éppen a szülei házában tartózkodott és a konyhába főzte a vacsoráját, amikor érdekes neszezésre figyelt fel. Olyan hang volt, mint amikor egy kutya kijön a vízből és megrázza magát. Utánanézett, még a bejárati ajtót is kinyitotta, de nem látott és nem hallott semmi különöset azon kívül, hogy a macska befutott a házba a lába mellett. Visszament a konyhába és továbbfőzte az ételt. Miután elkészült, elindult a vendégház felé a két házat összekötő úton, mert odaát akarta nézni a tévét. Ahogyan haladt az úton, egyszer csak megpillantott egy alakot balra, alig háromméternyire. Ösztönösen felé fordult és egy másfél méter magas állat körvonalait látta meg. Nehéz volt kivenni mi lehet, de az biztos, hogy kutyaféle volt és leginkább német juhászkutyára hasonlított. Szemtanúnk visszalépett a házba, megragadta a puskáját, de mire ismét kijött, az állat eltűnt. Körülnézett a környéken is, ám sehol nem látta többé.

Később, miután az anyjának elmesélte, az asszony mindenáron győzködte, hogy bizonyára prérifarkast látott. Ő azonban állítja, hogy túl nagy volt prérifarkasnak. A szeme vörösen izzott, hegyesek voltak a fülei, a feje vaskos, egyértelműen német juhászkutyára emlékeztetett, mégis valahogy természetellenesnek tűnt.

Fordította: Csiribusz (Az alábbi leírások nem szó szerinti fordítások – Csiribusz)

Forrás: reddit.com; dogmanencounters.com

Képforrás: pinterest.com; brittmartin.deviantart.com