John a folyónál horgászott, amikor meglátta a rejtélyes „félig kutya, félig ember” lényt. A kutyaemberről szóló első hivatalos jelentések 1887-ből származnak Michiganből. Azóta a világ összes tájáról érkeztek beszámolók.

John elmondta, hogy még 2020-ban, a karácsonyi ünnepek között, kajakjával horgászni indult a folyóra, amikor váratlanul csattanást hallott a folyó menti erdőből. Valahányszor vízbe merítette az evezőt, a hang mindig felcsattant. Amikor megállt, hogy figyeljen, a hang is abbamaradt. Újra evezni kezdett, mire a hang újra felhangzott. Rájött, hogy van valami a bozótosban, ami követi őt.

Ahogyan a fák felé nézett, mozgást érzékelt. Valami feketeséget látott az ágak között. Előkapta a mobiltelefonját, és találomra a zaj felé kattintott. A fotó egy lényt örökített meg, amelyről nem tudta, mi lehet. Aztán kinagyította és nagyon megdöbbent. Ez egy kutyaember volt. Hallott már róla, de soha nem hitt a létezésében.

/a John által készített kép/

Természetesen az élmény elvette a kedvét a további horgászattól. Azonnal hazament. A valóság megviselte az idegeit, éjszakánként a kutyaemberrel álmodott. Aztán egy hónap elteltével visszament a környékre, de most egy másik helyre. Egy ideje horgászott már, amikor a jobboldali bozótosból dörrenő zajt hallott, majd futás hangjait. „Ahogy futott, fákat döntött ki az útból. A bozót sűrűjétől nem lehetett pontosan látni. Aztán üvölteni kezdett. Még soha nem hallottam ilyet” – mondta később John. Utána többször felüvöltött, és az üvöltések közötti lélegzetvétel hangosabb volt, mint maga az üvöltés. A lény nemcsak leskelődött, mint a korábbi alkalommal. Most dühös volt, őrülten viselkedett.

John komolyan megrémült. Menekülni kényszerült, még a kifogott halakat is visszadobta. „Egy hangot hallottam a fejemben, ami azt mondja: most menj, vagy meghalsz. Nem a saját hangom vagy tudatom szólt hozzám. Ez valami más volt. Az a tíz perc valószínűleg a leghosszabb tíz perc volt az életemben. Azt hittem, meg fogok halni. Nem tartottam magamnál fegyvert, még horgászkést sem. Térerő meg nem volt a telefonhoz.”

Végül sikerült eljutnia a kocsijához és elmenekült. Úgy döntött, nem tartja magában az élményt, mert így megmenthet másokat. „Nem mutatnám meg ezt a fotót, ha hamisítvány lenne, vagy nem tudnám, hogy valójában van ott valami. Ez a fő oka annak, hogy előálltam a történettel. Aggódom, hogy valaki eltűnik vagy megsérül. Ott lenne a fejemben, hogy el kellett volna mondanom, amit tudok.”

Írta: Csiribusz

Forrás, képforrás: dailystar.co.uk; pinterest.com; booking.com