Évmilliókkal ezelőtt meghökkentően furcsa állatok éltek a Földön. Egy elefánt méretű lajhárra, vagy egy bika nagyságú rágcsálóra valószínűleg sokan kíváncsiak lennénk, de valljuk be őszintén, nem szívesen találkoznánk egy vérszomjas, 20 méteres cápával, vagy egy 50 km/órával száguldozó, gyilkos, 3 méteres futómadárral.

1. Óriáslajhár (Élt: 2 millió – 8000 évvel ezelőtt): Az óriáslajhár az amerikai kontinens fás és füves térségein élt. Jóval nagyobb volt a ma élő rokonainál, hossza 5-6 méter lehetett, tömege akár a 4 tonnát is elérhette. Az afrikai elefánt méretű állat, békés, kissé esetlen és lassú növényevő volt, leginkább falevelekkel táplálkozott. Az óriáslajhár kb. 8000 éve halt ki, kipusztulását valószínűleg az ember okozta, ugyanis ekkor jelentek meg az első indiánok a kontinensen.

2. Josephoartigasia monesi (Élt 4 – 2 millió évvel ezelőtt): A valaha élt legnagyobb rágcsálófaj, a Josephoartigasia monesi maradványaira 2008-ban, Uruguayban bukkantak a kutatók. A három méter hosszú, bika méretű állat (kb. 1 tonnát nyomhatott) az erdők és tölcsértorkolatok területén fordult elő. A nagyméretű rágcsálónak nem volt túl erős állkapcsa, puha növényeket és gyümölcsöket evett. A tudósok szerint az állat az ott élő ragadozók miatt nőtt ekkorára.

3. Deinotherium (Élt: 10 millió – 10 ezer évvel ezelőtt): A kardfogú őselefántok családjába tartozó Deinotherium a valaha élt harmadik legnagyobb szárazföldi emlős volt a Földön. Valószínűleg nem volt túl intelligens, mivel az agya jóval kisebb volt, mint az elefántoknak általában. A hím Deinotherium magassága elérte a 4 métert, súlya akár 10 tonna is lehetett. A növényevő állatnak furcsa, állkapocsból induló, lefele forduló agyarai voltak, melyeket gumók kiásására vagy a fák kérgének lehántására használt.

4. Megalodon (Élt: 16 - 2,6 millió (1,6 millió) évvel ezelőtt): A Megalodon a valaha élt legnagyobb cápafaj volt, akár 15-20 méter hosszúra is megnőhetett. Ez a hatalmas, busz méretű ragadozó akkora állkapoccsal rendelkezett, hogy könnyedén le tudott volna nyelni egy embert. Valószínűleg tengeritehenekkel, fókákkal és bálnákkal táplálkozott. Vannak, akik úgy hiszik, még mindig él néhány példány a világ óceánjaiban, de a tudósok többsége ezt nem tartja valószínűnek. A Megalodon 1,6 millió (más források szerint 2,6 millió) éve halt ki, ennek okát nem tudni pontosan. Talán az egyik jégkorszak okozta eltűnését, de az is lehet, hogy már nem jutott elég táplálék a nagy étvágyú óriáscápa számára.

5. Gyilokmadár (Élt: 62 - 2 millió évvel ezelőtt): A gyilokmadár 62 millió évvel ezelőtt jelent meg Dél-Amerikában. Ez az 50 km/óra sebességre képes, röpképtelen futómadár kb. 3 méter magas volt. Erős csőre és lába segítségével terítette le áldozatait. Kihalásának oka az Észak-Amerikából ide vándorolt kardfogú tigris (ekkor alakult ki a közép-amerikai földsáv). Ez az új ragadozó jóval hatékonyabban, csoportosan vadászott, ezért a gyilokmadár számára már nem maradt zsákmányállat.

6. Titanoboa (Élt: 60 - 58 millió évvel ezelőtt): A Titanoboa Dél-Amerika trópusi esőerdeiben élt a paleocén korban. Hosszúsága elérte a 13-15 métert, súlya több mint 1100 kg volt. A kutatók szerint óriási méretét annak köszönhette, hogy a kréta korszak után, a paleocénben jóval melegebb lett Földünk hőmérséklete, így a trópusokon még a mainál is nagyobb hőség uralkodott. A Titanoboa halakat, emlősöket, kisebb kígyókat és teknősöket evett, de akár a nagyobb krokodilokkal is képes volt elbánni.

7. Quetzalcoatlus (Élt: 67 – 65 millió évvel ezelőtt): A Quetzalcoatlus a késő kréta korban élt és a valaha létező legnagyobb röpképes állat volt. Ez a hosszú nyakú, zsiráf méretű, repülő őshüllő 10-11 méter szárnyfesztávolsággal rendelkezett. Testfelépítése lehetővé tette, hogy képes legyen hatalmas távolságokat, akár 10-15 ezer kilométert is megtenni a levegőben. Életmódját tekintve nem egyezik teljes mértékben a kutatók véleménye. Egyesek úgy vélik, az állat úgy élt, mint a mai keselyűk és elhullott dinoszauruszokkal táplálkozott. Ugyanakkor van egy olyan verzió is, miszerint Quetzalcoatlus rákokat és fejlábúakat evett, mivel hosszú csőre lehetővé tette felkutatásukat.

8. Tanystropheus (Élt: 245-228 millió évvel ezelőtt): A különös testalkatú Tanystropheus a triász korban élt, maradványaira Európában, Közel-Keleten és Kínában találtak rá. A 6 méteres őshüllőnek 3 m hosszú nyaka volt, 12-13 megnyúlt nyakcsigolyával rendelkezett. Általában a sekély vizekben tartózkodott, de időnként a szárazföldre is kimerészkedett. Rovarokkal, kisebb hüllőkkel, halakkal és puhatestűekkel táplálkozott.

9. Dunkleosteus terelli (Élt: 380 – 360 millió évvel ezelőtt): A Dunkleosteus terelli páncélos porcos hal volt, hossza elérhette a 10 métert, súlya pedig a 3,6 tonnát. A késő devon korban élt és félelmetes ragadozó volt. Szájában fogak helyett csontos lemezek helyezkedtek el, melyek segítségével kétszer olyan erős harapásra volt képes (4400-5300 newton) mint a fehér cápa. A Dunkleosteus terelli nem volt válogatós, halakkal, cápákkal táplálkozott, sőt, előfordult, hogy saját kisebb fajtársait is zsákmányul ejtette.

10. Stethacanthus (Élt: 385-320 millió évvel ezelőtt): A kb. 70 cm hosszú porcos hal nagyon hasonlított a mai cápákra, azzal a különbséggel, hogy Stethacanthus hímjénak egy üllő alakú hátúszója volt. A kutatók szerint a furcsa testrész a párválasztásban játszhatott szerepet. A part menti, sekély vizekben élt, halakkal, fejlábúakkal, rákokkal táplálkozott. Bár fürge állat volt, gyakran előfordult, hogy a Dunkleosteus terrelli zsákmányává vált.

Forrás: erdekesvilagunk.blog.hu – Tokár Tamás Zalán írása