Az oni, egyfajta jókai, vagyis démon a japán folklórban, de jelenthet szellemet, szörnyet is. Úgy tartja a japán hagyomány, hogy az onik hegyek barlangjaiban élnek, erejük természetfeletti, de mindenképpen, minden körülmények között gonosz. Hajlamot mutatnak az erőszakra, a gyilkosságra, még a kannibalizmusra is.

Általában hatalmas termetű lényként ábrázolták őket, fejükön egy vagy több szarvval, szájukban agyarakkal. Néha harmadik szemük van a homlokuk közepén. Bőrük színe változatos: piros, kék, fekete, esetleg sárga. Általában tigrisbőrt viselnek ágyékkötőként és vasból készült kanabo bot van karmos kezükben, melyeken 3-6 ujj van.

/Az onit többféle bőrszínnel ábrázolták, általában piros, kék, fekete és sárga színekben./

Az oni lehet nőnemű, de legtöbb esetben férfi. Képes megváltoztatni a külsejét, ha érdeke úgy kívánja. Minden rossz tulajdonsága ellenére gyakran hozzák összefüggésbe a szerencsével és a gazdagsággal.

A 8-12. századi japán irodalom gyakran ábrázolta őket félelmetes szörnyekként, amelyek az emberhúst sem vetik meg. Mindezen történeteket az is táplálta, hogy sok volt a háború, a természeti katasztrófa és éhínség, ahol emberek ezrei haltak meg vagy tűntek el. Úgy vélték, mindezért egy másik világból érkező démon, az oni a felelős, aki elkapja az embereket és felfalja őket.

Az onikat Shuten-dóji legendája óta kezdték ábrázolni festményeken. A legkorábbi ilyen ábrázolás egy képtekercsen található a 14. századból. A Shuten-dóji Japán legerősebb, legismertebb démonja. Legendáját többféle művészeti alkotásban megörökítették.

A történet egyik ismertebb változata így szól:

Icsijó császár (986-1011) uralkodása idején nagyon sok ember tűnt el rejtélyes módon. Az ügy nagy port vert fel, s híre eljutott az akkori japán fővárosba, Kiotóba, a császári udvarba. A legtöbb áldozat fiatal nő volt. Abe no Seimei, a híres udvari jós rájött, hogy egy erős oni, Shuten-dóji rabolta el a nőket, és az Óe-hegyre vitte valamennyit. A császár ekkor megparancsolta két bátor harcosának, Minamoto no Raikónak és Fujiwara no Hóshónak, hogy öljék meg a démont. A két férfi néhány harcossal nekivágott a veszélyes kalandnak. Mindez 995-ben történt a fáma szerint.

Útjuk során találkoztak négy emberrel, akikről megtudták, hogy négy istenség. Javaslatukra papoknak öltöztek. Később egy folyóhoz értek, ahol ráakadnak egy ruhákat mosó idős nőre. Kiderült, hogy egykor őt is elrabolta a démon. Ez az asszony elmesélte nekik, hogy az elrabolt nőket kényszer alatt cselédnek használták, majd a démonok nekik estek, felfalták húsukat és megitták a vérüket.

A papnak öltözött harcosok eljutottak a démonkirályig, Shuten-dóji színe elé, aki történeteivel szórakoztatta őket, és elmondta, hogyan szerezte a nevét, ami szakéivó legényt jelentett. Ugyanis a dámon nagyon szeretett inni, különösen a szaké tett kedvére.

Ezek után Raikó felajánlotta a démonnak az egyik istenségtől kapott szakét. A démon boldogan elfogadta, de az ital lebénította. A harcosok ekkor ledobták papi álcájukat, ráugrottak a démonra, lefogták végtagjait, és Rajkó egyetlen kardcsapással levágta a fejét. A fej még élt, rettentő agyarait csattogtatva. Mindenáron meg akarta harapni Rajkó üstökét, de az felkészült volt, két másik sisakot is viselt, ami megvédte a támadástól. A harcosok nagy diadallal tértek vissza a császárhoz, magukkal hurcolva a démon fejét.

A történet több variációban maradt fenn.

Egy másik forrás szerint az onik azok az emberek, akik olyan gonoszak voltak életükben, hogy haláluk után a Pokolba kerülve démonokká lettek. Néhányuk annyira gonosz volt, hogy már életében átalakult onivá. Ezek az óriási, ijesztő, vörös vagy kék bőrű, szarvas és agyaras szörnyek hagyományosan a pokol szolgái. Erőszakos büntetést szabnak ki a gonosztevőkre, és szinte bármit megesznek, beleértve az embereket is. Bár az oni történetek vagy ábrázolások eltérőek lehetnek, mindig veszélyes és hatalmas gonosztevőknek tekintik őket.

Átvette: Csiribusz

Forrás: parade.com; en.wikipedia.org

Képforrás: i.pinimg.com; univie.ac.at; redbubble.com; freepik.com