/A cikk idegen nyelvből lett átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja, mit hisz el belőle vagy mit nem. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/
Egy liverpooli családnak nagyon szokatlan, ijesztő élményben volt része a saját házában. 2002 decemberében egy éjszaka furcsa dolog történt. A két kisfiú a szobájukban aludt az emeletes ágyon – a 13 éves Thomas felül, a 10 éves Aaron alul –, amikor olyan három óra tájban hátborzongató, visszhangzó kacajra ébredtek föl.
A két fiú álmosan nézett a hangforrás irányába, és valósággal földbe gyökereztek, amikor ráébredtek arra, mit is látnak. A sarokban, közvetlenül az ajtó mellett, egy áttetsző alak állt. A fején kúpalakú süveg volt, a nyakán fehér fodros gallér, melyet egy barna, overállszerű ruha fölött viselt. Úgy nézett ki, mint egy bohóc kísértete, aki egyik kezével a hasát fogta, másik kezével a fiúk irányába mutatott, amit ide-oda himbált és közben harsányan röhögött tovább. Arca nagyon vészjóslónak és groteszknek tűnt, de nemcsak a túl sok festék miatt. Vörösre mázolt orra nagyon hosszú és görbe volt, a szeme helyén pedig nagy, sötét gödrök tátongtak, mint egy koponyán. Alakját halovány, zöldes fény vette körbe, mely némileg megvilágította a szobát.
A fiúk megrémülve figyelték a groteszk, bohócszerű lényt, miközben érezték, ahogyan édeskés, kellemetlen bűze betölti a levegőt. A kis Aaron sírva a paplan alá bújt, míg bátyja kétségbeesve kiáltott szüleiknek, akik valószínűleg semmit nem hallottak, így segítség sem érkezett. Kénytelenek voltak maguk kitörni a szobájukból, csakhogy ehhez el kellett menniük a rémséges jelenés mellett. Végül erőt vettek magukon, és valahogy elsomfordáltak a lény közelében, aki ettől csak még hangosabban röhögött.
A fiúk berohantak szüleik hálószobájába és elmesélték nekik rémséges kalandjukat. Az anya és az apa azonnal átmentek a gyerekszobába, hogy utánajárjanak a dolgoknak, de ők semmi rosszat nem tapasztaltak. Ám egy valami nem tudta elkerülni a figyelmüket: a szobában még mindig átható, fojtogató, édeskés bűz terjengett, ahogyan a gyerekek is mondták. A szag aztán fokozatosan eltűnt.
Annyira megviselte a fiúkat az élmény, hogy nem voltak hajlandóak aludni a szobájukban még hetekig. Egy januári napon, az egyik kis unokatestvérük náluk aludt. A 4 éves Adamnek nyilvánvaló okokból, nem beszéltek a bohóc szelleméről, tehát nem tudott semmiről. Azon az éjszakán egyébként, a két nagyobb fiú a nagymamájuknál volt és nem is sejtették, hogy a kis Adam szüleik házában tartózkodik.
Egyik reggel, amikor Adam felébredt, elmesélte nagynénjének – Thomas és Aaron anyjának –, hogy beszélt egy „vicces emberrel, akit Mr. Zozzabynak hívtak”. A kisfiú szeretett rajzolni és levázolta nagynénjének, milyen volt az az ember, akit Thomas és Aaron szobájában látott, és megjegyezte, mekkora nagy orra volt.
A rejtély akkor vált igazán érdekessé, amikor kiderült, hogy az 1950-es években élt a házban egy férfi, aki hasonló tapasztalatokról számolt be, és története szinte teljesen egyezett Thomas és Aaron elbeszélésével. Gyermekkorában egy éjszaka, testvéreivel aludtak a szobájukban, amikor egy kísérteties, visszhangzó nevetésre ébredtek fel. Egy groteszk kinézetű bohóc jelent meg a sarokban, aki megpróbálta megakadályozni őket abban, hogy kijussanak a szobából. Ő is megemlítette az édeskés kellemetlen szagot, amit akkor nem tudott beazonosítani, de évek múltával, mikor édesapja meghalt és bebalzsamozott teste a ravatalon feküdt nyitott koporsóban, ugyanezt a szagot érezte. A balzsamozó folyadék szagát.
Később, amikor utánanéztek annak, mi lehetett a rejtélyes eset háttere, meglepő felfedezésre jutottak. Kiderült, hogy még az 1900-as évek elején egy cseh cirkuszi előadóművész, pontosan mondva egy bohóc lakott a házban, bizonyos Freddy Zozzaby. Neve, állítólag a cseh „zozabe” szóból eredt, mely „nagy orrot” jelent, és ami hamarosan védjegyévé is vált.
Forrás: dark-stories.com - Tom Slemen történetét lefordította: Csiribusz
Képforrás: drawingforkids.com
