A hippokampusz vagy hippocampus (többes számban) hippocampi) tengeri lény volt, amely a görög mitológiából származik. A hippokampuszok halfarkú lovak, amelyekről úgy vélték, hogy a ma tengeri ló néven ismert kis halak kifejlett formája. Más tengeri lények, köztük a Nereidák nimfái lovagolták őket közlekedési eszközként, és szorosan kötődtek Poseidonhoz, az óceán legerősebb istenéhez.

A hippokampusz vízi lény volt, amelynek személyisége a mai lovakéhoz hasonló. Általában így ábrázolták: ló a felsőteste (fej és elülső részek), hal az alsó teste, hosszában hal farka, mint a kígyóé. Egyes művészek szőr helyett rugalmas uszonyokból álló sörénnyel, paták helyett pedig úszóhártyás uszonyokkal ábrázolták őket.

A hippokampuszokat jellemzően nagy szárnyakkal is szokás volt ábrázolni, amelyek segítették őket a víz alatti gyors mozgásban. Túlnyomórészt kék vagy zöld színűek voltak, bár különböző színekben is ismertek.

A név, hippokampusz, a latin 'víziló', és a görög 'ló', valamint a 'kampos' 'tengeri szörny' jelentéséből áll össze. Azonban nemcsak Görögországban, hanem a föníciai, pikt, római és etruszk mitológiákban is népszerű.

A hippokampuszokról azt mondták, hogy jó természetű állatok, amelyek jól kijöttek más tengeri élőlényekkel. Ha megtámadták őket, erős farkukkal védekeztek, és erős harapással rendelkeztek, de inkább menekültek, minthogy harcba szálljanak. Erős és gyors úszók voltak, akik néhány másodperc alatt több mérföldet át tudtak úszni a tengeren, ezért is szereztek népszerűséget.

Mivel nagy termetűek voltak, a tenger mélyebb részein szerettek élni, sós vagy édesvízben egyaránt megtalálhatóan. A túléléshez nem volt szükségük levegőre. Alig tértek vissza a víz felszínére, hacsak a táplálékforrásaik teljesen ki nem merültek. Egyes források szerint növényevő lények voltak, amelyek tengeri moszatokkal, algákkal, korallzátony darabkákkal és egyéb tengeri növényekkel táplálkoztak. Néha apró halakat is fogyasztottak.

Különböző források szerint a hippokampuszok az oroszlánokhoz hasonlóan tízfős falkákban vándoroltak. A falka egy ménből, több kancából és több fiatal hippokampuszból állt. Az újszülött hippokampusznak egy évbe telt, amíg elérte a fizikai érettséget, de egy évvel tovább tartott, amíg intellektuálisan éretté vált. Addig az anyjuk nagyon óvta őket. Összességében ezek a kedves teremtmények védték a magánszférájukat, nem szerették, ha behatolnak a személyes terükbe.

A hippokampuszt gyakran a remény szimbólumának tekintik, mivel jóindulatú spirituális lény volt, amely segített az embereknek. Mitikus lényként erősen kötődik a kreativitáshoz és a képzelőerőhöz. A tengerészek jó ómennek tartották a hippokampuszt, emellett a mozgékonyság és az erő szimbóluma is volt. Ezen kívül az igaz szerelmet, az alázatot és a szabadságot jelképezi.

A hippokampusz képe népszerű a tetoválási mintákban. Sokan, akiknek hippokampusz tetoválásuk van, azt mondják, hogy ettől szabadnak, szépnek, kecsesnek érzik magukat. Ebben a tekintetben a hippokampusz szimbolikája hasonló a pegazuséhoz, amely egy másik mitikus, lószerű lény a görög mitológiából.

A hippokampuszok arról voltak híresek, hogy szelíd teremtményekként jó kapcsolatot ápoltak gazdáikkal. Minden tengeri lény, például a sellők, a tengeri manók és a tengeri istenek tisztelték, hűséges lovuknak tartották őket.

Homérosz Iliászában, Poszeidón szekerét két vagy több gyönyörű hippokampusz húzta, ezért a vadállatok szoros kapcsolatba kerültek a tenger görög istenével. Az ókori görögök Poszeidón (a római mitológiában: Neptunusz) lovaként tisztelték őket.

A hippokampuszok gyakran mentették meg a tengerészeket a fulladástól, a tengeri szörnyektől. Segítettek az embereknek abban is, hogy leküzdjék a tengeren felmerülő problémákat. Az volt a közhiedelem, hogy a hullámok összecsapásakor képződő tengeri habot a hippokampuszok víz alatti mozgása okozza.

A hippokampuszokat a pikt mitológiában 'Kelpies'-nek ismerték. Számos Skóciában talált pikt kőfaragványon szerepelnek. Képük hasonló, de nem teljesen azonos a római tengeri lovak képével. Egyesek szerint a hippokampusz római ábrázolása a pikt mitológiából származik, majd átkerült Rómába. Az etruszk mitológiában a hippokampusz fontos témája volt a domborműveknek és a sírfestményeknek. Néha szárnyakkal ábrázolták őket, mint például a Trevi-kútnál.

A mitikus hippokampusz képét a történelem során heraldikai töltésként használták, de ezüst- és bronztárgyakon, festményeken, fürdőkben és szobrokon is megjelenik díszítő motívumként.

/Az Air France logója/

1933-ban az Air France egy szárnyas vízilovat használt jelképként, az írországi Dublinban pedig bronzból készült vízilovat ábrázolnak a Grattan-híd lámpaoszlopain és Henry Grattan szobra mellett.

/Dublin, a Grattan-híd lámpaoszlopa/

/Magyarországon is található ilyen szobor, például Győrben, az uszoda díszeként, a Rába és a Mosoni-Duna összefolyásánál/

A hippokampuszok számos, a görög mitológián alapuló filmben és tévésorozatban szerepelnek, például a "Percy Jackson és az olimposziak: Szörnyek tengere" című filmben, amelyben Percy és Annabeth egy gyönyörű hippokampusz hátán lovagolnak. Számos videojátékban láthatóak, mint a "God of War"-ban.

2019-ben a Neptunusz egyik holdját a mitikus lényről Hippokampusznak nevezték el.

A hippokampuszok szelíd természetük és szépségük miatt továbbra is a legnépszerűbb mitikus lények közé tartoznak. Hihetetlen gyorsaságukról, fürgeségükről, más lények, valamint az emberek és istenségek kiváló megértéséről ismertek. Ha tisztelettel bántak velük, a valaha létezett leghűségesebb és legszeretőbb teremtmények voltak.

Forrás: avareurgente.com

Képforrás: turbologo.com; wendyjargonncom.blogspot.com; pinterest.com; Győr-saját kép; artstation,com