A 20. században megindult filmkészítés a legendák, mítoszok rémlényeit sem kímélte. Így került a vászonra több vámpíros film, melyek kezdetben a klasszikus vámpírtörténetek vonalát követték. A század végére a szörny történetének egy új iránya alakult ki, mely tele volt romantikával, szerelemmel és szexszel. A vámpírból gróf, romantikus hős lett, aki szerelemi kapcsolatba keveredik a főhősnővel.

A valódi folklór azonban nem tűri a naiv szerelmi romantikát. A vámpír sok kultúrában valami rettenetes, borzalmas, pusztító szörny, amelyet jobb elkerülni gyilkos hajlamai végett. A vámpírtörténetek egyik forrása a kelet-európai, balti térségből származik, ahol a lény elcsábítja az embereket, és kiszívja a vérüket. Tagadhatatlanul sokat tett a szörny népszerűsítéséért az ír író, Bram Stoker 1897-ben megjelent Drakula című regénye is.

Miután az Újvilágot meghódították az európaiak, kultúráik rémlényeit, folklórjuk szörnyeit is magukkal vitték Amerikába. Az évtizedek alatt számtalan vámpírtörténetet dokumentáltak szerte az Egyesült Államok területén, többnyire a déli államokban, főleg New Orleans környékén. New Orleans történelme viszonylag gazdag, számos kultúra képviselője megfordult erre. A 18. század végétől több olyan lakosa volt a városnak, akikről azt hitték, vámpírok.

Egy alkalommal európai nemes érkezett New Orleansba, aki nagy vagyona és rangja révén gyorsan bejutott az előkelő társaságokba. Az egyik fiatal hölgy egy nap, kiesett házának erkélyéről. Túlélte a balesetet, s azzal a meghökkentő történettel állt elő, hogy a nemes ember rátámadt, megpróbálta megharapni a nyakát, és dulakodás közepette zuhant ki az erkélyről. Mire a hatóságok intézkedni akartak volna, a nemes eltűnt. Házának pincéjében vérrel kevert borospalackokat találtak.

A legkülönösebb, hogy az 1930-as években megismétlődött a furcsa eset. Egy kamaszlánynak sikerült elszöknie egy lakásból a város francia negyedében. Később elmesélte a rendőröknek, hogy két testvér rabolta el az utcáról. Nem csak ő raboskodott a harmadik emeleti lakásban, voltak ott mások is. A rendőrség a lány elmondása alapján megtalálta a lakást, és a lakásban rálelt még négy megkötözött áldozatra, akik alig éltek. Csuklójukat felvágták, elrablóik így itták a vérüket. Néhányan már több, mint egy hete tartózkodtak a lakásban. Elbeszélésük szerint a két férfi napközben dolgozni ment, majd hazatérve megdézsmálták áldozataik vérét.

Körülbelül fél hat tájban a két testvér – John és Wayne Carter – arra érkezett haza, hogy egy rakás rendőr vár rá a lakásban. Miközben próbálták megbilincselni a két vámpírt, hihetetlen erővel néztek szembe. Több rendőrnek kellett leszorítania őket, olyan erőfölényben voltak. A testvérpár másik lakásában tizennégy további áldozat maradványát találták meg, akik mind súlyos vérveszteségben hunytak el. A testvéreket később bíróság elé citálták, és többrendbeli emberrablás, illetve gyilkosság vádjával halálra ítélték.

A Carterek több generáció óta éltek New Orleansban, tulajdonukba tartozott egy kripta is a város egyik régi temetőjében. Ide temették a korábbi rokonokat, majd a két testvért. Évekkel később, amikor egy újabb halott családtagot temettek, felnyitották a kriptát. Döbbenetükre ekkor vették észre, hogy a testvérek holttestei eltűntek. Ugyanakkor néhányan láttak egy pár árnyékalakot mozogni a testvérek néhai lakásának környékén. A Carter testvérek története nem ért véget. Tartogatott még egy sorsfordító mozzanatot. Kiderült, hogy egyik áldozatukat, egy bizonyos Philip nevű fiatalembert, letartóztatták több hajléktalan véres lemészárlásáért.

Lehetséges, hogy a folklór rémlényének van valóságalapja? Azt mondják, minden legendának, mítosznak van. A régiek nem légből kapták ezeket a történeteket. Lehet, hogy idővel kissé kiszínezték, néhol eltúlozták, de a történetek valósága általában nem kitaláció.

Írta: Csiribusz

Forrás: youtube/bedtimestories

Képforrás: wallpaperaccess.com; mandiner.hu; timeout.com