A valaha gazdag és virágzó melrose-i apátság ad otthont – legalábbis Skóciában – az egyik leghátborzongatóbb vámpírlegendának. 1139-ben egy közelben élő úrhölgynek volt egy lelkésze. Ez a lelkész arról volt híres, hogy vétkek és bűnök széles skáláját követte el, rászolgálva még a „kutyapap” jelentésű „Hunderprest” gúnynévre is. Állítólag azért kapta, mert szeretett zabolátlan kutyafalkájával vadat űzni.

A hiedelem szerint, amikor a pap meghalt, azzal átkozták meg bűnös életéért, hogy hazajáró lélekként vagy vámpírként kellett visszatérnie. Látták, amint a pap vér után kutatva az utcákon osont, és megrémítette a helyieket. Azt beszélték, hogy az éj közepén visszament az apátságba denevér alakjában. Az apátság szerzetesei állítólag imákkal és szertartásokkal el tudták űzni a vámpírt, ezért aztán a pap régi úrnője házába ment, akit azzal zaklatott, hogy szerelmeskedjen vele. A megrémült nő a szerzetesek segítségét kérte, remélve, hogy az ördögűzés majd segít.

Azért, hogy egyszer és mindenkorra megszabaduljanak a bűnös démontól, egy idősebb szerzetes elment a pap sírjához, ahol állítólag azzal szembesült, hogy a férfi kikel a földből és felé tart. A szerzetes egy bot segítségével legyűrte, és visszazavarta a kísértet a föld alá. A szerzetes most már biztos volt benne, hogy vámpírral van dolga, így másnap reggel néhány társával felnyitották a sírt. Megtalálták benne a pap holttestét, akinek ajkán mosoly ült, és csöpögött a vértől. A szerzetesek kivették a testet, hamuvá égették, a hamvakat pedig szétszórták a szélben. Ezután megnyugodtak, hogy elbántak a démonnal, és a dolgok elsimultak.

Manapság azonban az a hír járja, hogy egyes éjszakákon még mindig lehet hallani kísérteties üvöltéseket az apátság romjai között.

Forrás: A vámpírok története, Bookazine Plusz, 2021. – lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: minube.net; facebook.com