A paranormális és kriptozoológiai terület egyik legfurcsább lényei, a feltételezett, valódi vérfarkasok, pontosabban szólva a kutyaemberek. A bigfoothoz hasonlóan óriási termettel, fejlett izomzattal rendelkeznek, szőr borítja őket mindenütt, de a bigfoottal ellentétben nem majomszerűek, inkább kutyához hasonlítják némely adottságaikat. Gyakran farkuk is van és váltakozva, hol két lábon, hol négy lábon járnak. Számos helyen látták már őket, különösen a vidéki területeken. Bármilyen ijesztő ez az egész, még ijesztőbbek azok a jelentések, amelyek arról szólnak, minként támadtak emberekre. Az egyik ilyen jelentés Mexikóból származik.

A bejelentő elbeszélése szerint, az esemény a nagybátyjaival történt, amikor teherautójukkal egy távoli, őserdei vidéken haladtak keresztül az éjszakai órákban. Egy elhagyatott földúton mentek épp, s állítólag, váratlanul valami nagy, hatalmas, erős lény felugrott a teherautó hátuljára. Nem álltak meg, hogy utánanézzenek, mi az, mert az úton nem voltak lámpák. Az egyik nagybácsi azonban, aki az utasrész felől ült, látta az ördögi lényt, melyről azt mondta, olyan volt, mint egy nagy kutya, amely kúszva közelített a teherautó kabinjához. A két nagybácsi felordított a félelemtől, s megpróbálták lerázni a kocsiról a lényt. Ez sikerült is, amikor az út menti fák egyikének csapódtak a kocsi oldalával.

Egész éjszaka vezettek, csak reggel álltak meg egy falu benzinkútjához érve. Jól látták a karmolásokat és a mancsnyomokat, ami arról tanúskodott, hogy az állat megpróbált bejutni a hátsó pótkocsi belsejébe. Elmondták ijesztő történetüket néhány falubelinek és környékbeli farmernek. Az emberek tudtak a lényekről, azt mondták, ezek a kutyához hasonlatos démonok gyakran járják a területet.

A két férfi nagyon kiborult az átélt események hatására. Ha legközelebb azon a vidéken kellett keresztülmenniük, mindig a városok és falvak útjait választották. Mindez sok-sok éve történt, a két nagybácsi már nem él. Unokaöccsük szerint soha nem drogoztak és halálukig állították, hogy történetük igaz.

A másik beszámoló Kentucky államból származik, az Ohio folyó menti Maysville nevű városkából. A település szélén omladozik egy régi kórház, a Hayswood Hospital. Az épület ma elhagyatottan áll, kamaszok izgalmas találkahelye. A kórházépület mögött – egy-két lakóházat leszámítva – vaskos ligetek, erdősávok húzódnak.

Történetünk elbeszélője és egyben főszereplője, azokban az években kamasz volt, s társaival együtt egy éjszaka, felfedezésre indult a régi kórházépület környékén. Időközben a srácok leszakadoztak egymástól, így főhősünk magára maradt. Amikor a pincében kutakodott – melyet egykor hullaházként is használtak –, furcsa, bűzös szagot érzett. A beszivárgó víz bokáig ért, s ahogyan áthaladt rajta, a közelből fémajtó csapódását hallotta, majd azt, ahogyan valami átrohant a vízen. Nem félt, mert biztos volt benne, hogy a haverjai akarják ráhozni a frászt.

Volt ott egy régi hűtő, amelyet egykor halottak tárolására használtak. Felmászott a tetejére azzal a gondolattal, hogy majd leugrik a társai elé, és jól megijeszti őket. Ám amint ott tartózkodott, a sötétségben sikolyt hallott. Még mindig abban a hiszemben volt, hogy a haverjai szórakoznak vele, ezért csendben maradt. Nem sokkal később azonban újra megérezte a rothadásra emlékeztető bűzt, amint áthatja a levegőt. Ezzel egy időben hallotta a lépéseket a vízben és azt is, hogy valami nehézkesen lélegzik, szimatol. Ekkor nagyon megijedt. Leugrott a hűtő tetejéről, és pánikszerűen elrohant a kijárat felé. Hallotta a lihegést a háta mögött, a víz fröccsenését, és a baljóslatú halk morgást.

Besurrant a kazánházba, ott várt dobogó szívvel. Aztán valami nagy erővel belecsapott a kazánház acélajtajába, s karmait csikorogva végighúzta a felületén. A rémült fiú átrohant a kazánház másik felébe, a dokkoló ajtók és a generátor irányába, ahonnan a szabadba érve egy domboldal az erdőbe vezet.

De még odabent volt, s amikor visszanézett, úgy érezte, egy horrorfilmbe csöppent. Az ajtón rést ütött a lény, és egyik karját átdugta rajta. Szürke, barna szőrréteg borította. Úgy nézett ki, mint egy emberi kar, mégsem az volt. Öt ujján olyan karmok nőttek, amitől egy medve is megfutamodott volna. A fiú odarohant a dokk ajtóhoz, de az nem mozdult. Közben hallotta a szomszéd helyiségből, amint a szekrények felborulnak, és végigcsúsznak a padlón. A lény átjutott az acélajtón. Most már csak a dokkolóterem ajtaja választotta el a fiútól. A dokk ajtó mellett volt egy ablak. A fiú a kezével áttörte az üveget, és sietősen kimászott a szabadba. Hideg, nyirkos földre zuhant. Ez volt az utolsó pillanat. Még hallotta, amint az ajtó kivágódik odabent, s a zsanérról leszakadva nekicsapódik a falnak. A fiú felállt, visszanézett. Akkor látta először a lényt, az ablakon keresztül.

Ez a valami szinte kitöltötte az ajtót, ami majd egy méter széles volt. Magassága legalább két és fél méter lehetett. Tetőtől talpig szürke és barna szőrzet borította. Pofája a Doberman kutyára hasonlított, akár fülei, bár utóbbi nem látszott jól az ajtó takarása miatt. A fiú nem hitt a szemének. Teljesen lebénult a döbbenettől. Ez a dolog egyenesen a lelkébe meredt.

Vicsorgó morgása végül magához térítette. Megfordult és futni kezdett a dombon fel, át az erdőn, megkerülve a kórházat, hogy eljusson az utcáig, ahol a kocsit hagyták. Alig tett meg pár métert, amikor hallotta, hogy a lény kijutott az ablakon és tudta, hogy soha nem fog eljutni az autóig. Visszafordult az épület irányába, és felmászott a tűzlétrán. Korábban ugyanitt mászott a tetőre, amikor a városról képeket készített. Villámgyorsan bemászott a létra belső oldalára, megindulva felfelé. A lény felüvöltött. A fiú keze megsérült az üveg kitörésekor, ömlött belőle a vér. Ez nem tette könnyebbé a kapaszkodást. Már-már elérte az első emeletet, amikor utánaugrott a lény, nagy dörrenéssel csapódva a tűzlétra külső oldalának. Elkapta a fiú lábát a bokája fölött. Le akarta rántani. A csizma és a nadrág cafatokra szakadt, éles karmai pedig a fiú húsába mélyedtek. Még sosem érzett ilyen erős fájdalmat. Mindennek ellenére sikerült bemásznia az első emeletre.

Kiment a folyosóra. Húzta a bal lábát, s vérző jobb kezét a zsebébe rejtette. Alig néhány méterre volt a bejárattól, ahol korábban a barátaival bejöttek. Félútig vonszolta magát, amikor meghallotta, hogy az acélajtók újra becsapódnak. Csak a menekülésre koncentrált, de akkor ismét felhangzott az üvöltés, egyre közelebbről. Dübörgés hangja jött az alagsorból, ahogyan a lény felfelé futott.

A fiú kijutott a szabadba, s lefutott az utcába, ahol a kocsi állt. Ekkor jött a következő ijesztő meglepetés. A kocsi eltűnt. A többiek hátrahagyták. Leszaladt a dombról, és az első ház ajtaján dörömbölni kezdett, amely útjába akadt. A házban egy idős asszony lakott, aki szerencsére beengedte a fiút, s látva sérüléseit, kihívta a rendőrséget. Elmondta vad történetét a hatóságoknak, akik persze nem hittek neki annak ellenére sem, hogy sérülései komolyak voltak.

A fiút bevitték egy drogközpontba, ahol vért vettek tőle. A véreredmény azonban kimutatta, hogy sem alkoholt, sem drogot nem fogyasztott. Ekkor kitalálták, hogy valószínűleg vadkutya támadta meg, így veszettség miatt is készítettek tesztet, de az sem hozott eredményt. A lábát harminchat, a kezét tizenhét öltéssel varrták össze. A helyi vadvédelmi tiszt közölte vele, hogy a város szélén vadkutya csapatot észleltek, amik egy ideje a háziállatokat dézsmálják, és felborogatják a szemeteskukákat.

A fiú ragaszkodott a saját verziójához, miszerint egy gigantikus kutyaember támadta meg. Persze mindenki hülyének nézte. Az egyetlen dolog, ami mellette vallott, az a karmolt jel volt a lábán. Még az orvosok is zavarba jöttek tőle, mert egy vadkutya nem tud ilyen sérülést okozni.

Amikor az ember ezeket a drámai sorokat olvassa, nem is tudja, mit gondoljon. Mintha egy film pörögne előtte. A következő történet 1977-ből származik, Nyugat-Virginiából. A férfi, aki mesélte, akkoriban kisfiú volt. Nagypapája gyakran beszélt arról, hogy a földjük körül furcsa állatokat lehet látni, s emiatt mindig fegyverrel járt. Az öregember mindig óva intette unokáját. Kihangsúlyozta, hogy éjszakára soha nem hagyja nyitva az ablakokat, és legyen óvatosa, ha este odakint jár.

Egy éjszaka, amikor a nagypapa elaludta kezében a fegyverrel, a fiú a nappali ablakán át halk morgást hallott. Hiába meregette azonban a szemeit, semmit nem látott. Átment a másik helyiségbe egy cukorkáért, s amikor visszajött, észrevette, hogy egy karom csúszik be az ablak alatt tenyérrel felfelé, mintha fel akarná húzni az ablakot. A fiú felsikított, felébresztve a nagypapát. A lény is felsikított. Az öreg a fegyverrel jókorát vágott a lény karmos ujjaira, amit a fiú ráadásként késsel is megsebesített. A nagymama felkapcsolta a kinti világítást, amely bevilágította az udvart. A lény tisztán láthatóvá vált az ablakban. Sikerült elfutnia, a nagypapa lövése nem találta el. Menekülés közben dühösnek tűnt, morgott. A nagymama csak ennyit mondott: „Visszajött!” később elmondták a fiúnak, hogy a lény három évvel korábban gyakran ellátogatott a házhoz, de aztán eltűnt és ők azt hitték, talán elpusztult. Pár hete azonban újra észrevették a jelenlétét. A gyerek ekkor megrémült, hiszen nem tudott róla és biztonságban érezve magát, gyakran játszadozott az ingatlanon.

A nagyszülők elmesélték neki, hogy 1974-ben egy napon, a nagypapa szarvaslesre ment. Odafent állt lesben egy állványon, amikor váratlanul megjelent ez a furcsa lény, felmászott a fára, és megpróbált bekúszni az állványzatra. A nagypapa rálőtt, többször megszúrta, megvágta az orrán, mire a lény elmenekült. De az öreg nem mert lejönni, csak három órával később, amikor biztonságosnak ítélte meg a helyzetet. Akkoriban nem hallottak erről a lényről, nem ismerték a kutyaember elnevezést. Maguk között vérfarkasnak hívták.

A beszámoló szerint ezek után hetekig döglött háziállatokat találtak az ingatlanon. Nyilvánvaló volt, mi lehet a tettes. Egy napon a nagypapa nem ment a kisfiúért az iskolába, így az kénytelen volt gyalogosan hazasétálni. Amikor megérkezett, a nagypapát holtan találta a teherautójában. Hasonlóan ölték meg, mint a farm állatait. A rendőrség arra a következtetésre jutott, hogy az öreg halálát egy ismeretlen állat támadása okozta.

Egy másik jelentés szerint Kentuckyban, Knott megyében egy tizenhárom éves kisfiút tépett szét valami. A gyerek az udvaron játszott, amikor rokonai észrevették, hogy egy kutyaszerű lény rátámad, és elráncigálja a fák közé. Kihívták a rendőrséget, akik alig tizenöt méterrel odébb, holtan találták meg a hegyen, a hideg, eső áztatta földön. A testet egy nagy állat tépte szét. A halottkém jelentése szerint a tettes nem hegyi oroszlán, nem is medve, inkább valami kutyaféle lehetett. Lehetséges lenne, hogy egy kutyaember támadta meg? Nincs rá bizonyíték. Nehéz megmondani, de az biztos, hogy a kutyaemberekhez fűződő mendemondák nagyon is valóságosak.

Forrás: mysteriousuniverse.org; Brent Swancer cikke után írta: Csiribusz

Képforrás: pinterest.com; google.com