A Fen lápvidék Anglia keleti régiójában található. Rendkívül szép táj, gazdag állatvilággal. Néha azonban felbukkan egy rémséges lény, melyről az ősi legendák is beszélnek.

2001-ben, egy borongós őszi estén Michael A., autójával megállt egy elhagyatott úton, közel Ten Mile Bankhez. Ránézett a műszerfal órájára. 22:58 volt. Elég későre járt, ráadásul tejfehér köd szállt le a vidékre, így alig látott tíz méternél tovább. Meg akart fordulni, de egyelőre azt sem tudta, hol van. Ami ezután történt, azt soha nem felejti el.

Michael tájkertész volt, és azokban az időkben Cambridge-től északra egy kis faluban élt. Azon az estén egy barátjához igyekezett Wisbechbe, de a nagy köd miatt rossz irányba fordult le, így jutott a kies úton át a Fen-vidék mélyebb részére, nem pedig Wisbechbe, ahogy remélte.

Mivel saját lámpáin kívül semmiféle világítása nem volt, szorongott attól, hogy kocsija az út két oldalán lévő árkok valamelyikébe billenhet. Nem látta ugyan egyiket sem, de tudta, hogy néha nagyon mélyek tudnak lenni, így megállt, hogy gondolkodjon és megnézze a térképet, de hamar rájött, hogy pillanatnyilag sokra nem megy vele. Ám amikor lehajolt, hogy az utasülés alól kihúzza a térképet, furcsa hangot hallott. Mintha egy bokor ágai karcolnák meg kívülről az autót, alig pár centire Michael fejétől. Mindjárt utána valami elkapta az ajtó melletti tükröt, ami nagy csattanással visszakattant. Az éjszaka csendes volt, se egy madárhang, sem a közlekedés zajai nem hallatszottak. Michael úgy megijedt, majd kiugrott a bőréből. Amikor felült, egy másik hangot is hallott. Arra emlékeztette, ahogy a kutyája lába a járólapon dobog, amikor otthon kifut a konyhába.

Kinézett az előtte lévő útra, amennyire a látótávolság engedte. Azt hitte, egy kutyát vagy egy rókát fog látni, ezért nagyon meglepődött, amikor egy álló alakot pillantott meg. Nagyjából ötméternyire állt a kocsi elejétől. Magas volt, görnyedt, emberhez hasonló. Háttal állt, lehajtott fejjel, felfelé fordított nyakkal …

Michael felkattintotta a fényszórókat és sokkolta, amit látnia kellett. A lény azonnal megfordult és látszólag rémülten nézett a kocsira. Más arányokkal rendelkezett, mint egy ember. Vállai nagyon szélesek voltak, karjai hosszúak. Feje nagy, előretolódó, majdnem olyan, akár egy medvéé. Az alsó testrész szőrösnek tűnt, de fejét és nyakát határozottan dús, szürke szőr borította. Nyirkosnak és kuszának tűnt, mint a rókaszőrme, szemei visszatükröződtek a fényben, akár a macskáé vagy a kutyáé. Michaelt figyelte, majd négy lábra ereszkedett és eltűnt a ködben. Hallotta még egy pillanatig a lábai hangját, aztán csend lett. Ránézett az órára: 22:59 volt. Egyetlen perc alatt történt az egész.

Végül Michael felocsúdott. Elindult és találva egy helyet, ahol megfordulhatott, visszaindult arra, amerről jött. Semmit nem akart akkor már, mint hazajutni mielőbb. Mindaz, amit átélt, annyira szürreális volt. Idő kellett, mire feldolgozta. Mint egy álom, olyan volt. Ám másnap reggel, amikor meglátta a kocsi tükrét, amely még mindig elhajolva állt, rádöbbent, hogy nagyon is valóság volt, amit látott, s meg akarta érteni.

Ám a magyarázatokat nehéz megtalálni. Mint minden ember, aki furcsa, szokatlan dolgokat tapasztal, Michael is visszafogottan adta elő az élményét. Nem volt neki semmi haszna ebből, sőt! Néhányszor visszatért arra a területre, ahol a különös élmény érte, s csak annak beszélt róla, akiben megbízott. Páran azt mondták, bizonyára egy kutyát sétáltató emberrel találkozott vagy egy juhval. Nevetséges. Tudja, milyen egy kutyát sétáltató ember vagy egy juh. De akkor mégis, mi lehetett?

Egy másik beszámoló szerint Chris Nailer 2002. augusztus 22-én barátait látogatta meg Burnt Fen közelében, nem messze Elytől. Éjfél után nem sokkal, furcsa, kutyaszerű hangokat hallottak a ház elől. Amikor a ház gazdája kivilágított az egyik földszinti ablakon, hatalmas, kutyaszerű állatot látott, amint eltűnik a sövénykerítés mögött.

Éppen egy hónappal később, szeptember 22-én, Chris Nailer és barátja, ugyanazon a helyen a reggeli órákban lábnyomokat találtak, melyről nem tudták egyértelműen beazonosítani, hogy emberi vagy állati lábnyomok. Ha emberi, akkor mezítláb volt és karmai nőttek az ujjain.

Nem sokkal később egy állatorvos arról beszélt, hogy furcsa állatgyilkossághoz hívták ki. Egy tehenet mészároltak le az egyik feni farmon, súlyosan megcsonkítva. A gazda kutyái nem voltak hajlandóak a tetem közelébe menni. Sem az állatorvos, sem más nem tudta megmondani, miféle állat ölhette meg a szerencsétlen tehenet.

Hozzá kell tenni, hogy a tehén halála augusztus 22-ről augusztus 23-ra virradólag történt, tehát csupán néhány órával azután, hogy Chris és vendéglátói látták az ablakból a lényt. A két helyszín mindössze tizennégy kilométerre van egymástól.

Szeptember 21-én aztán ugyanazon gazda – nevezzük Johnnak –, akit nagyon megrendített a tehenét ért támadás, biztonsági intézkedéséket tett. Éjszakára bezárta az állatait az istállóba és biztonsági lámpát szerelt fel. Ettől kezdve bármi közelítette meg az istállót – akár egy nyúl –, a lámpa azonnal felvillant. Ezen kívül az udvarra irányítva kis webkamerát telepített, amelyet egy fényérzékeny kapcsoló hozott működésbe. Amikor a biztonsági jelzőfény kigyulladt, a webkamera két másodpercenként nagy felbontású képeket készített, s közvetlenül lementette a számítógép merevlemezére. A tehén megtámadása óta egy hónap telt el, de csak macskákat és egy rókát vett fel. Aztán a szeptember 21. és 22. közötti éjszaka, valami mást is.

Azon az éjszakán három óra után, John zajra ébredt fel. Hamar rájött, hogy a házon kívül mozog valami. Az ablakokból semmit nem látott, a biztonsági lámpa mégis égett. Végül elcsendesedett minden. John odament a számítógéphez, hogy visszanézze, mit vett fel. Amit látott, az döbbenetes volt. Pontosan 03:17-kor egy két lábon járó figura lépett be az udvarra balról, beindítva ezzel a biztonsági rendszert. Láthatóan a biztonsági lámpa visszatartotta, így csak álldogált néhány pillanatig. Tekintetét ide-oda forgatta, majd továbbment az udvar irányába. Aztán újra megállt, így holttérbe került, majd teljes fény érte, s úgy tűnt, belenéz a kamerába. Utána gyorsan és hirtelen balra fordult, az istállók és a mezők felé.

John a nagy csöndben arra figyelt fel, hogy a kutyái némák maradtak. A földszinti konyhában találta meg őket. A sarokban kushadtak összebújva, fülük a fejükre lapult. John csak reggel merészkedett ki az udvarra. Próbált nyomokat találni, de semmiféle jele nem volt az éjszakai látogatónak a filmfelvételen kívül.

/Az állítólagos lény, amelyet felvett a webkamera. A képeket egy-két internetes oldal is lehozta./

Írta: Csiribusz

Forrás: tobyvenables.blogspot.com

Képforrás: tobyvenables.blogspot.com; pinterest.com; shutterstock.com; youtube.com