Nyugat-Írországban a Corrib folyó torkolatánál fekszik egy régi kikötőváros, Galway. Az ősi város ismert régi legendáiról, mítoszairól. Egyesek úgy tartják, errefelé néha hallani lehet az egykor elhunytak suttogását. Ebben a városban élt az az ír család, mely harminc éve ugyanabban a házban, háborítatlan boldogságban lakott.

Az apa, Jack, fogyatékos gyerekeket szállított buszon, ezzel kereste a kenyerét. Az asszony, Esther, egy közeli óvodában dolgozott szakácsnőként. Két felnőtt gyermekük volt, Martha és Michael. 1996-ban megszületett Martha kislánya, s egyben a család első unokája, Sarah Louise. Michael, aki még otthon lakott menyasszonyával, Anne-nel, a házasságra készült és vállalkozását akarta beindítani.

Minden baj úgy kezdődött, hogy egy napon a szomszédok eldöntötték, átalakítják az otthonukat. Ez egy régi társasház volt közös falakkal, így a felújítás hangjai komolyan zavarták a családot, főleg a kisbaba nyugalmát.

Amikor néhány nappal később Michael hazaérkezett, szokatlan, rothadó húsra emlékeztető bűzt érzett a lakásban. Azt hitte, egy döglött patkány teteme oszladozhat valahol a szennyvízcsőben vagy a padló alatt.

Másnap Jack szakembereket hívott, hogy nézzék át a csőrendszert, hátha belepusztult valami állat, de ők semmit nem találtak, sőt, szagot sem éreztek. Mindez nagyon furcsa volt, mert a családtagok szinte fulladoztak a bűzben. Persze az lett a vége, hogy a szerelők teljesen bolondnak nézték őket és elmentek. A család azonban továbbra is szenvedett a szagtól, nem győztek takarítani, súrolni és fertőtleníteni, a bűz mégsem múlt el. Aztán újabb napok elteltével egyik pillanatról a másikra, eltűnt a szag. Helyette más kellemetlenség vetette fel a fejét.

Egyik éjszaka Michael és Anne arra ébredtek, hogy Sarah nagyon sír. Nem értették, Martha miért nem veszi fel a kicsit. Végül Michael nézett utána, mi lehet a gond. Meglepetésére, a kis Sarah békésen aludt a kiságyában, a babasírás azonban továbbra is érzékelhető volt. Ekkor váratlanul Michael a torkához kapott. Mintha valaki fojtogatta volna, nem kapott levegőt. Imádkozni kezdtek Anne-nel, s a gyereksírás felerősödött. Aztán ahogyan abbamaradt az ima, a sírás is megszűnt.

Másnap reggel különös dolog történt. A baba cumijai szőrén szálán mind eltűntek. A családtagok egyre inkább sejteni vélték, hogy egy szellem lehet felelős a történtekért, noha azelőtt nem hittek az ilyesmiben. Egyedül Jack utasította el a felvetést.

Michaelt és Anne-t továbbra is gyötörték a hangok és a különböző jelenségek, de a többi családtag mindezt nem tapasztalta, ami újabb és újabb veszekedést generált, különösen Jack által, aki mindenáron tagadta a körülöttük zajló eseményeket. Előbb-utóbb azonban szembe kellett néznie a problémával. Úgy határoztak, hogy egy magnót tesznek a kislány szobájába és felveszik a szellembaba hangját. A magnót viszont valami láthatatlan erő akkora elánnal hajította a földre, hogy ripityára tört. A függönyök váratlanul széthúzódtak, majd össze, többször egymásután. A család annyira megrémült, hogy azonnal elhagyták a házat és egy közeli barátjuknál töltötték az éjszakát.

Amikor már tagadhatatlan lett a probléma, elhívták a helyi plébánost, hogy áldja meg a házukat. A szellembaba sírása ekkor is tapasztalható volt. A pap próbált úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de Michael és Jack látták rajta, mennyire fél. Amint lezajlott a szertartás, sietősen távozott a házból. A család remélte, hogy az áldás meghozza a lelki békéjüket. Ennek ellenére az első estét közösen töltötték a nappaliban. Éjszaka Jack megébredt a babasírásra. Követte a hangot és szembesülnie kellett egy lebegő vázával. Annyira megijedt, hogy leesett a nappaliba vezető lépcsőn.

Ez így nem mehetett tovább. Újra elmenekültek a házból. Jack és Esther a férfi nővéréhez költöztek egy időre, ám a két gyermek, az unoka és Anne, visszamentek a házba. Bármi is költözött a házukba, el akarta kergetni őket. Egy napon Martha nem tudott bemenni a babájához a szobába, mert az ajtó bezáródott előtte. Máskor Anne előtt repült el egy fénykép Sarah babáról, és landolt a padlón összetörve.

A családtagok mind elhagyták a házat, de muszáj volt visszaköltözniük, hiszen ez volt az otthonuk és nem élhettek örökké mások nyakán. A házba belépve nagy meglepetés várta őket. Olyan rendetlenség volt mindenütt, mintha betörtek volna, de nem hiányzott semmi.

Végső elkeseredésükben felkeresték a helyi újságot a történetükkel, és pár nappal később egy újságírónő kereste fel őket. A házba belépve leszögezte, ő nem hisz a kísértetekben, de miután elment, már nem volt többé kétsége. A cikket leközölték, s a család meglepetésére hamarosan beállított hozzájuk egy másik hölgy, egy médium. A nő pillanatok alatt rájött, hogy átalakítás történt a babaszoba körül, mégpedig a szomszédban. Meditáció közben látomása volt. Ebben a látomásban egy fiatal, szülő nőt látott a szobában, aki mellett ott állt az apja, s a háttérben egy gonosz ember várakozott. Amikor a nő megszült, sírva könyörgött a gyermekért. De a háttérben álló sötét szándékú ember elvette az újszülöttet és megfojtotta.

A médium által elvégzett szertartás során a babaszellem elhagyta a házat és a család otthona újra békés és meghitt lett. Még ma is abban a házban élnek, de a velük történteket soha nem felejtik el.

Írta: Csiribusz

Forrás: Discovery Channel, 2006.; youtube.com

Képforrás: estiujsag.hu; love2flyiberia.com