A tatzelwurm egy olyan mitikus lény, amelyet Franciaországtól Ausztriáig több szemtanú látott az elmúlt évszázadokban. Ezt a titokzatos állatot legtöbbször az Alpok hegyeiben figyelték meg, s többnyire macskafejű, kígyótestű teremtményként írják le.
A tatzelwurmot, mely karmos férget jelent, több névvel is illetik a különböző országokban: springwurm – ugróféreg, steinkatze – kövi macska, stollenwurm – tárnaféreg, stb., még számtalan elnevezésen ismert. Általában azt mondják, van két mellső lába, melyek karmos mancsokba végződnek, s ugorva támad. Más beszámolók négy apró, karmos lábról beszélnek. Alkata alapján a sárkányok rokonának tulajdonítják.
Az alpesi folklór egy eredetmesével is szolgál a lény születéséről, miszerint egy kakas, fekete tojást tojt egy tóba. Amikor a nap melege kiköltötte, a tatzelwurm bújt elő a tojásból.
A folklóron kívül legelső „hivatalos” említése a 16. században, bizonyos Conrad Gessner által történt, aki könyvében írt róla. Ugyanakkor egy 1836-ban megjelent vadászati könyv is megemlíti, ám szivartestű féregként írja le.
/Az állítólagos szivar alakú lény, amelyet szintén tatzelwurmként azonosítottak/
Johann Jakob Scheuchzer osztrák történész és természetbúvár Utazások Helvéciában című, 1723-ban kiadott művében egy rendkívüli élőlénnyel történt elképesztő találkozásról számol be. 1711 áprilisának vége felé egy Jean Tinner néven ismert férfi a svájci Frumsemberg-hegyen járt, ahol „egy rettenetes kígyót látott. Színe szürkésfekete volt, hossza két méternél is több, feje a macskáéra emlékeztetett, lábai nem voltak.” Tinner kanócpuskával rálőtt és megsebesítette, majd apjával ketten megölték. Elmondta azt is, hogy a környékbeliek akkoriban gyakran panaszolták, hogy teheneiknek nincs tejük, de a probléma a kígyó elpusztítása után megszűnt.
Egyéb történetek is fennmaradtak a lényről. Megemlít a könyv egy bizonyos Andreas Rodunert is, aki társaival együtt a Wangsberger-hegyen járva látta a lényt. Macskafejű, pikkelyes, sörényes szörnyként írta le, amely felállva embernagyságú volt.
1828-ban érdekes felfedezést tettek a svájci Solothurn kantonban, ahol egy kiszáradt mocsárban a tatzelwurm tetemét vélték megtalálni. El akarták vinni egy professzorhoz, hogy megvizsgálhassa, de útközben állítólag a varjak felfalták a tetemet és csak csontjai maradtak. A csontvázat később Heidelbergbe szállították, ahol idővel nyoma veszett.
Ezek után sokáig csend volt, majd 1908-ban az osztrák Murauban a négylábú kígyó egy parasztemberre támadt.
1921-ben ismét felbukkant Ausztriában, Raurisban. A lény méteres magasságokba ugrált a levegőben.
1924-ben két hegymászó egy másfél méteres csontvázat talált, amely állítólag egy tatzelwurmé volt, s évekkel korábban ölték meg. A csontokhoz nem nyúltak, otthagyták, ahol találták. Többé senki nem látta a maradványokat.
A macskafejű kígyólényt a tudomány nem ismeri, s az állat maradványai soha nem kerültek szakértők kezébe. Néha ugyan lehet hallani a parasztoktól, hogy bizonyos kígyók – Észak-Amerikában a fekete kígyó, Európában a vipera, Indiában és Afrikában a kobra - „megfejik a teheneket”.
/A Balkin által készített 1928-as fotó/
Az egyetlen bizonyíték az állat létezésére egy bizonyos Balkin által készített 1928-as fénykép, amely bár eléggé jó minőségű, sokan mégsem tartják hitelesnek. Mint láthatjuk, nagyon hasonlít egy szalamandrára vagy hasonlóra.
Írta: Csiribusz
Forrás: hu.wikipedia.org; Reader's Digest válogatás/Misztikus történetek gyűjteménye
Képforrás: karapaia.com; pinterest.com; furaffinity.net
