Néhány éve különös lény tartotta rettegésben a namíbiai vidék bennszülött lakosságát. Egyesek szerint egy boszorkánymester, míg mások szerint a háború vagy a fekete mágia alkotta meg a lényt. Megint mások úgy gondolják, valamiféle hibrid lehet, mely átmenet a disznó és a kutya között. Lábnyoma egyértelműen kutyaszerű, de nagyobb annál. De bármi is, az őslakosok állítják, még soha nem láttak ilyen állatot. Babonáik után ők éji démonnak nevezik.

Namíbia számos ragadozó és nagyvad otthona. Megtalálható itt az öt legveszélyesebb állat, mint az oroszlán, a leopárd, az orrszarvú, az elefánt és a kafferbivaly.

Hogy mi lehet az ismeretlen állat, melyről szó lesz, senki nem tudja, de az utóbbi időkben felszaporodtak a háziállatok elleni támadások, sőt, újabban emberek is váltak áldozatokká.

A háziállatokon, közülük is a kecskék tetemein egyértelműen kimutatható, hogy vérüket kiszívták, nyakukat összeharapták, s körülöttük nem volt vér a homokban. Néha az állatok fejét egészében leharapták.

Namíbia északi részén több támadás történt, a szemtanúk egy furcsa, kutyafejű, disznótestű állatról mesélnek, melynek világos színű a szőre, s hátán, farán csupasz foltok vannak. A fenevad lesből támad, többnyire kutyákra, kecskékre, egyéb háziállatokra. Mivel a vidék száraz, nem nőnek itt fák, csak néhány alacsony cserje, s az állatok nem tudnak elrejtőzni, így szabad prédát jelentenek a ragadozóknak.

Különösen szomorú az a történet, mely a tizenhat éves bennszülött fiúval, Martinnal esett meg. Martin Namíbia északi vidékén élt a családjával. Lakhelyük jellemzője, hogy több kisebb kunyhóból áll, és körülbelül két méter magas kerítés veszi körül. Aznap este a család a konyhában üldögélt, Martin pedig az átjáróban állt, s úgy döntött, nyugovóra tér. Alighogy elhagyta a kunyhót, saját kerítéseik között rátámadt az ismeretlen lény. A fiú segélykiáltásaira a nővére, Helene kifutott az udvarra, és megpróbált segíteni az öccsének. Ám oly sötét volt, hogy a lány alig látott valamit. „Fekete volt – mesélte később Helene –, a szőre, akár a kutyáé. Egy bottal ütlegeltem, de elfutott közöttünk.”

Az állatnak sikerült elmenekülnie. Martint kórházba szállították, ahol ellátták a sebeit, de két hét múlva rosszabbodott az állapota, ezért visszavitték a kórházba. A fiú pár nappal később meghalt. Feltételezhetően a fellépő fertőzés következtében.

Az egyik falu elöljárója azt mesélte, ő látta a lényt, mely döglötten feküdt az út szélén. Hasonló jellemzőkkel írta le, mint a többiek. Fogta az állatot, elvitte egy messzi helyre, máglyát rakott és felgyújtotta a tetemet. Öt nappal később visszament leellenőrizni, mi a helyzet. Megdöbbenve látta, hogy az állat teteme eltűnt. Semmiféle jele nem volt annak, hogy ott élőlényt égettek volna, így boszorkányságra gyanakodott. Ezek a bennszülöttek keresztények, csak ritkán beszélnek boszorkányokról, de félelmük most olyan erős, hogy babonáik ismét életre kelnek.

Írta: Csiribusz

Forrás: huffpost.com; Mungo, a rejtélyvadász/AnimalPlanet, 2017.

Képforrás: kangaroo.com.br; es.123rf.com