A 16. századi Franciaországban a farkasemberekben való hit a tetőfokára hágott. Az ország egyes vidékein az emberek a szomszédaikra, sőt a saját családtagjaikra is gyanakodni kezdtek, farkasembereknek vagy farkassá változni képes boszorkányoknak tartották őket.
Ezt a hitet számos bíró is osztotta egyes vidékeken, és elhatározták, hogy mindenkit megsemmisítenek, aki – hitük szerint – a sátán munkáját folytatja. Munkájukkal azután csak még jobban megszilárdították az emberek meggyőződését, és hamarosan már mindenki gyanakodott mindenkire. A bírák közül persze néhányan nagy hírnévre tettek szert, mint boszorkány- és farkasember-vadászok.
Az egyikük Henri Boguet volt, a kelet-franciaországi Franche-Comté régió főbírája, aki 1550 és 1619 között élt. Magasan iskolázott férfiú volt, aki külön tanulmányokat folytatott a boszorkányság, és a démonológia témájában. Számos könyve közül a leghíresebb a 'Discours des Sorciers – Tanulmány a boszorkányokról' volt, amiben azt állította, hogy a boszorkányok és alakváltók mindenhol megtalálhatók.
Figyelme később a farkasemberekre terelődött, akikről kijelentette, hogy a tisztességes emberek között élnek, azokat akarják felfalni és megrontani. 1589 és 1616 között több, mint 600 varázslót és farkasembert hallgatott ki és ítélt – többnyire máglya általi – halálra Franciaország Franche-Comté ás Jura régióiban. Ő tárgyalta a Gandillion család ügyét is, és rendelte el kivégzésüket. Máglyahaláluk után további farkasemberekre kezdett vadászni a Jura régióban. Munkájáról számos pamfletben számolt be, amelyek széles körben elterjedtek és szolgáltak ösztönzésül más helyi bírák számára.
E bírák egyike a bordeaux-i Pierre de Rostegny volt (más néven Pierre de Lancre, 1553-1631). Boguet írásainak hatására maga is úgy döntött, hogy boszorkányokra és farkasemberekre fog vadászni saját körzetében, a bretagne-i Loubardban. A körzet jelentős számú baszk közösségnek adott otthont, akik kis falvakban éltek, és akiket Lancre gyűlölt. 1609-ben kezdte üldözni őket, és a következő két évben mintegy 700 embert küldött máglyára. Senki sem menekülhetett – sem férfiak, sem nők, de még a gyermekek sem (Franciaországban őket tartották a legrosszabbaknak, azt gondolván, hogy ártatlan külsejükkel leplezik a gonoszt). Boguet-hez hasonlóan ő is írt egy könyvet a boszorkányokról és a farkasemberekről – 'Tableau de l'inconstance des mauvais Anges et Demons', vagyis 'A gonosz angyalok és démonok állhatatlanságának bemutatása' – amely 1613-ban jelent meg, és nagy siker lett Franciaországon kívül is.
Ebben De Lacre világosan kinyilvánítja, hogy számtalan faluban élnek fenevadak, és csak az alkalomra várnak, hogy lecsaphassanak szomszédaikra. Az ördög mágiája révén képesek átváltozni és állatalakot – általában farkasalakot – ölteni, és ebben a formában támadják meg és falják fel a közelükben lévőket. Ezeket az embereket fel kell kutatni, és bíróság elé kell állítani. Boguet-hez hasonlóan De Lacre is iskolázott, köztiszteletben álló személy volt, így szavait más országokban is komolyan vették. Az ő könyve szolgált példaként a farkasemberesetek tárgyalásához. Németországban és Itáliában is. Az idők azonban változtak, és a francia farkasember-hisztéria csendesedni kezdett.
1603-ban De Lacre elnökölt Jean Grenier perében és annak felülvizsgálatában, látszólag itt már elnézőbb volt. Korábbi ítéleteitől eltérően most nem ítélte máglyahalálra Grenier-t, hanem arra kötelezte, hogy hátralévő életét kolostorban élje le. Ezt az esetet tartják az utolsó jelentős franciaországi farkasemberpernek, amely után a farkasoktól való rettegés mind az erdőkben, mind a falvakban enyhülni kezdett.
Forrás: ismeretlen
Képforrás: bizarreandgrotesque.com; pinterest.com
