India a Föld második legnépesebb országa. A kontinensnyi területet keletről a Bengáli-öböl, nyugatról az Arab-tenger, délről az Indiai-óceán, és északról a Himalája hegyvonulatai határolják. Fogyatkozó trópusi esőerdői még mindig otthonul szolgálnak a gazdag élővilághoz, s milyen furcsa volna, ha pont ennek az országnak nem lenne néhány legendás, titokzatos lénye. A buja dzsungelek biztonságos menedéket nyújthatnak egy rejtőzködő életre vágyó lénynek, mindannak ellenére, hogy India lakossága óriási létszámmal bír és folyamatosan növekszik.

India több vallásnak ad otthont, sokszínű kulturális érték jellemzi. Rendkívüli mértékben tisztelik az állatokat, különösen a tehenet, a majmot, az elefántot vagy a patkányt. Néhány állatfaj, mint például a majmok, csapatokban garázdálkodnak az utcákon, s akár meg is támadhatnak embereket, ha olyan kedvük van. 2007-ben például a delhi-i alpolgármester halt meg egy szörnyű majomtámadásban.

/Hanuman, az indiai majomisten/

A majomfélékhez kötődik az a hiedelem is, hogy él Indiában egy majomhoz hasonlatos emberszerű lény, a Mande Burung, mely talán a sasquatch vagy a jeti távoli rokona lehet. Sokáig e szörny csak a vidéken, erdő közelében élő emberekre támadt, ám pár éve fordult a kocka. Százával mennek a bejelentések a delhi-i rendőrőrsökre, hogy ismeretlen, nagytestű majomféle támadt az emberekre, mégpedig az otthonaikban. Ez felettébb szokatlan, korábban nem történt ilyesmi a nyüzsgő nagyvárosokban.

Imran, egy Delhi külvárosában élő férfi, elmesélte, annak idején miféle támadást kellett elszenvednie az édesapjának. Egy éjszaka a Mande Burungnak nevezett lény bemászott a család otthonának ablakán, és rátámadt Imran apjára. Az anyja rémületében segítségért sikított. Az apa súlyosan megsérült, a lény felhasította a mellkasán a húst. A tetőkön át menekült el.

Később az apa egy majomféle, négy lábon közlekedő állatról beszélt, ami nagyon emberszerű volt. A hír gyorsan elterjedt a közösségben. Az emberek nagyon féltek. Nem mertek felmenni a háztetőkre, sem egyedül maradni éjszakára. Ezeket az eseteket az ottani rendőrség dokumentálta. Majdnem négyszáz bejelentés érkezett, de ennek nagy része nem volt megalapozott.

A Mande Burung legendája köztudottan Meghálaja tagállamból származik, amely vidék gazdag a hasonló hiedelmekben. Ugyanakkor rendkívül veszélyes hely az állandó fegyveres konfliktusok, és a portyázó rablóbandák támadásai miatt. Ezen a kilencezer négyzetkilométernyi területen, melyet szinte csak őserdő borít, jól elrejtőzhet egy nagyobb testű lény, ami láthatatlan akar maradni. Az itt élő emberek úgy tartják, a Mande Burung egy nagyon magas – több, mint két méteres –, nagyon izmos teremtmény. Többször látták a lényt, hol egy banánültetvényen, hol egy ananászültetvényen torkoskodott a gyümölcsökön.

Teng, aki itt él egy faluban az őserdő közepén, egyik este vadászni indult a barátjával a közeli folyó mellé. Amikor a vízhez értek, megpillantottak egy hatalmas, szőrös majomembert, amint a folyó mentén üldögél, nekik háttal. Megriadtak, és visszahúzódtak a fák közé. Mivel attól féltek, hogy a lény meglátja és megöli őket, óvatosan elosontak.

Melby a Mande Burung területéhez közel él, egy dombtetőn. Pár évvel ezelőtt banánleveleket gyűjtött az erdőben, amikor a folyó túloldalán egy különös teremtményt vett észre. Először majomnak vélte, de aztán a lény két lábra állt, s úgy nézett ki, mint egy ember, akit vastagon szőr borít. Legalább két és fél méter magas volt. Biztosra vette, hogy a Mande Burungot látja. Másnap ismét visszament a helyre és újra láthatta. Harmadnap megint visszatért, de ezúttal másokat is vitt magával. Sajnos ekkora már eltűnt az óriási lény.

Az Achik Turisztikai Társaság, amely évek óta figyelemmel kíséri a bejelentéseket, 2002. január-márciusra teszi a legérdekesebb adatokat. „Az adatgyűjtést 1997. november 15-én kezdtük meg, amikor a lényt először Andol Chiring közelében, a Garo-hegység déli részén látták” – mondta Dipu N. Marak, a Társaság főtitkára.

A vadon közelében élő embereket értesítette a Társaság a lény jelenlétéről, ahogyan a hatóságokat is, de utóbbiak nem sokat foglalkoztak az üggyel. Úgy vélik, az erdőőrök lusták arra, hogy utánanézzenek a dolgoknak, s inkább a falusiakat szidalmazzák, ha azok valamit látnak. Mindez azonban nem vette el azoknak a kedvét, akik időt és energiát nem sajnálva ma is kutatják a Mande Burung nyomait. 

Írta: Csiribusz

Forrás: hu.wikipedia.org; Mungo, a rejtélyvadász/Animal Planet, 2017.; bigfootencounters.com

Képforrás: i.pinimg.com; dailymail.co.uk