Jan, illetve John Tregeagle „ajándékozta meg” a dél-angliai Cornwall megyét a vidék leghíresebb kísértetével.
Tregeagle-ről – aki a lanhydrocki Robartes báró főkomornyikja volt – az a hír terjedt el, hogy 1653 táján igazságtalanul nyert meg egy ingatlanpert St. Breockban. A 18. század elején már valóságos szörnyetegként emlékeztek rá, aki több más bűntetten kívül egy házaspárt is meggyilkolt, hogy gyermekük örökségét megszerezze. Állítólag jeltelen sírba temették a St. Breock-i temetőben, a Bodmin Moor-mocsár szélén. Egyesek azt terjesztették róla, hogy eladta a lelkét az ördögnek, és csupán a lelkész megvesztegetésével sikerült tisztességes sírhelyet kapnia a temetőben.
A legenda több változata megegyezik abban, hogy Tregeagle-t visszahívták a sírból. A bodmini bíróságon egy adós megpróbált kitérni adóssága visszafizetése alól; a megállapodásnak annak idején Tregeagle volt a tanúja. Így kiáltott fel: „Ha Tregeagle egyáltalán látta, kérem az istent, hogy Tregeagle jöjjön el és igazolja!”
Tregeagle ekkor meg is jelent vakító villámfény kíséretében, ám fenyegetve figyelmeztette a jelenlévőket; könnyű őt megidézni, de annál nehezebb lesz megszabadulni tőle. A bodmini lelkészek azonban ravaszul olyan feladatokat adtak neki, amelynek végrehajtása az örökkévalóságig tartott, így sikerült távol tartani őt a gonosz cselekedetektől.
Először arra kérték, merje ki a Dozmary-tó vizét – amely a Bodmin Moor vidékének közismerten feneketlen tava volt – egy lyukas tengeri kagylóval. Azután Padstow-nál kellett homokból kötelet szőnie, utána a homokot elhordania a bareppai tengerpartról. Végül a világ végére száműzték, ahol mind a mai napig azon az örökké tartó feladaton munkálkodik, hogy a Porthcurno Cove-ból Mill Baybe söpörje a homokot.
A Goss és Bodmin mocsaras vidékein, valamint a Helstontól Padstow-ig húzódó tengerparton süvöltő viharról azt tartják, hogy az Jan Tregeagle üvöltése.
Forrás: Reader's Digest válogatás / Misztikus történetek gyűjteménye – lejegyezte: Csiribusz
Képforrás: fineartamerica.com; hendra-holidays.com
