Tündérek nyomai a Kárpát-medencében
2019. május 06. írta: Csiribusz

Tündérek nyomai a Kárpát-medencében

Írta: Száraz György

Szentséges táj, ahol élünk, tele megfejtésre váró rejtelemmel és titokkal. Aki bírja a szellemi vagy energiaérzékelés képességét, az maga is meggyőződhet arról, hogy a földrajzi értelemben Kárpát-medencének nevezett vidék élő, elven, szakrális táj, ahol a Föld és az Ég erői találkoznak.

tu1.jpg

Amikor a Napvallás papjai, a táltosok, az őrzők és kései utódaik, a középkori pálosok, szájhagyomány útján vagy égi jelenések formájában megkapták a napvallás titkos tanításait, akkor azokban egy ősi világ tárult fel előttük. Egy olyan korszak, amelyről sem az akkori, sem a jelenlegi népességnek nem sok fogalma lehet. Nevezhetjük ezt idilli, mitikus vagy „arany” kornak. 

A mindenkori magyar beavatottat onnan lehet felismerni, hogy nem határolja le magát semmilyen eszmével, véleménnyel vagy előítélettel, hanem „átlát a szitán”, belelát az emberekbe és abba a világba, amiről halandó társai nem tudnak, amiben nem hisznek, sőt sokszor még a létét is tagadják. Tisztelet a kivételnek! 

Amit ma felnőttes gondolkodásnak, műveltségnek, tudományosságnak, képzettségnek hívnak, az sokszor korláttá válik a fejekben és nem segíti elő a csodák világának megismerését. Ezzel kapcsolatban mi azt tanítjuk, hogy „Ha nincs rend a fejben, akkor nincs szeretet a szívben”.

A napvallás hidat kíván verni a látható és a láthatatlan, a tudatos és a tudattalan, az isteni és az emberi világok közé. A napvallás az égi eredethez vezető híddá fog válni minden követője életében.

Erre minden ember képes, mivel van Lelke. Tehát van lelki útja is. Akinek pedig van lelke, az lelkes, és bár nem feltétlenül tud róla, varázsereje és mágikus képességei vannak, melyek a napvallás szertartásaival felfedezhetők, kibontakoztathatók és jóra használhatók. Csak alázat, kitartás és megtisztulás szükségeltetik hozzá. 

Őseink mindezt tudták és hitték. Helyezkedjünk most egy picit eme ősi táltosnemzet dicső eleinek helyébe, lássuk az ő szemeiken keresztül őshazánk valóságát! 

Úgy tudjuk, hogy 9-10. században élt őseink még élő kapcsolatban álltak a Kárpát-medencében élő természetfeletti lényekkel. Így többek között a tündérekkel is. Kölcsönös tiszteleten alapuló viszony volt ez, melyet táltosaink szavatoltak.

Ha még távolabbra utazunk az időben, akkor azt látjuk, hogy bolygónk mitikus múltjában az emberiség együtt élt és harmóniában élt a tündérekkel. Majd lassan, az idő múlásával az emberek és a tündérek viszonya megromlott: ahogy az emberiség elveszítette a szellemi látás képességét, úgy feledkezett meg a magasabb rendű lényekről, akikkel szimbiózisban élt. Az újabb, emberek által kreált vallások erőszakkal, térítő hadjáratokkal és politikai machinációkkal fokozatosan kiszorították az ősi hagyományokat, és a régi szent eszmékre ráültették a saját hiedelmeiket. De ezek már nem a harmóniát szolgálták. Bizonyíték gyanánt tessék megnézni a történelmünket!

Így nem csak a tündérekről szóló őstudás kopott meg, hanem azok a kapuk is bezárultak, melyeken keresztül a tündérek világa és a mi életterünk összekapcsolódik. Néhány hely azonban a mai napig is megmaradt, s hírükről árulkodnak hagyományaink és mítoszaink. Ilyen hely például a Csallóköz és Írottkő is. 

Állítólag Árpád fejedelem beavatottjai révén valaha szerződést kötött a tündérek királynőjével, mely szavatolta a békét az emberek és a tündérek között. Az emberek tiszteletben tartották a tündérek várait, szent ligeteit és mágikus szertartásait, cserébe a tündérek alkímiára és mágiára tanították őket, ami alatt a természeti varázslatokat, a gyógyítás praktikáit és az Istennel (isteni lényekkel) való közvetlen kapcsolattartás tudását adták át az embereknek. (Emiatt nem szívlelte őket sok más vallási irányzat, s igyekezett vagy tűzzel-vassal írtan tanításaikat, vagy babonaként kezelni őket nehogy az emberiség a tündérek segítségét kérje.) 

Csallóközben például a népemlékezet szerint rendszeresen táncoltak a tündérek telihold idején. A tündérek újra meg újra megmutatták magukat őseinknek. „Táncuk” nem is annyira tánc, mit inkább a világok közötti tündérkapukon keresztül történő közlekedés volt. S amilyen gyorsan jöttek, a hajnal közeledtével olyan gyorsan illantak vagy tűntek el. Számos szavunk őrzi finom, légies formájukat, mozgásukat és fénytestüket. Így a tűnik, tünemény, tünékeny, tündököl szó is.

Érdemes megjegyezni, hogy a fénytestű tündérek megjelenéseinek sokszor maradtak és maradnak hírmondói: fantasztikusan finom illatok, semmihez sem fogható porok, sőt nem egyszer arany hajszálak is. Ezekről is tud a népemlékezet. 

Ami Írottkőt illeti, a „Tudós” avagy „táltos” Nagy Ferenctől származik a következő történet.

A három ős az a három nő, aki az emberi nem három asszonya volt. Ők minden ember ősanyjai. Szellemeik az Írottkőn laknak! Ők a Tündérek királyának gyermekei.” 

Sokan úgy vélik, hogy tündérekkel manapság csak a mesékben találkozhatunk. Szépek is a tündérmesék. De mi van akkor, ha a tündérek egy olyan valóságos lénycsoportot vagy fajt alkotnak, akikben a régiek még hittek, mivel érezték, látták vagy hallották őket? Mi van akkor, ha előttünk ők laktak ezen a vidéken, s mi csak utánuk érkeztünk ide, tőlük vettük át a területet? Mi több, tőlük tanultunk olyan emberek közvetítése által, mint a javasok vagy a táltosok.

tu2.jpg

Visszatérve Írottkőre, így emlékszik vissza rá egy 13. századi asszony, Teréz nénike:

A három szent asszony eredetileg a Babóti (Győr közeli falu) hegyekben élt, de a kolostor (a Pannonhalmi Apátság) miatt átköltöztek Írottkőre. Az szent hely. Itt pártfogásba vettek három leányt, akiket tündérségre tanítottak! E három nőszemély az emberi nem ősanyja. A szemfüles fehérnép tanul, ha teheti, mert ereje a bűbájában van.” 

Akik a magyarok ősi vallási eszméit követik, azok tudják, hogy a fenti történeteknek mély igazságtartalma van. A történetben szereplő „ősanyák” egy letűnt ősvallás papnői lehettek, akik tartották a néppel a kapcsolatot. Ráadásul, „pártfogásba vettek” három lányt is a történet szerint, ami pedig arra utalhat, hogy tanították, képezték őket. Milyen felemelő lehetett, hogy valaki „tündérektől”, illetve avatott papnőktől sajátíthatja el a mágia fortélyait, ami alatt az Élet titkait, rejtett összefüggéseit értjük. 

A tündéreknek az emberiség ősanyáiként való azonosítása is elgondolkodtató. Jóllehet én nem osztom azt a véleményt, mely szerint az emberiség a tündérek leszármazottjai lennének, mivel más lelki fajnak tartom az emberré lett és a tündérekként létező lelkeket, ugyanakkor arról meg vagyok győződve, hogy az emberiség előtti fajok között találunk olyanokat, akik a tündérvilágokkal szoros kapcsolatot ápoltak. Továbbá úgy gondolom, hogy a mai emberiség érájában a tündérkapukon keresztül többször segítették már a lakosságot a tündérvilág népei, vagy más szóval a „Szépek Népe”.

A tündérek már eltávolodtak az emberek világától, de bizonyos helyeken és alkalmakkor ma is fel lehet velük venni a kapcsolatot. A napvallás emlékszik rájuk, tiszteli őket és összhangban él velük.

Ősvallásunk elválaszthatatlan a természeti és a természetfeletti szférák megismerésétől és a bennük lakozó lények tiszteletétől. Ezért is tartom lényegesnek, hogy újra meg újra időt szenteljünk nekik.

Őseink mágikus-vallásos világképében a Tejútrendszert egyebek mellett Tündérek útjának, Tündérek járásának, a Hattyú csillagképet Tündérek fordulójának vagy Tündérek Táncának, míg a Szíriusz csillagot Tündérfőnek, a Kis Göncölt Tündérasszony palotájának is hívták. Vajon mire gondoltak harmadik szemmel látó és szívük bölcsességével tudó őseink szellemi vezetői, amikor ezeket az elnevezéseket adták? Romantikus pillanatokat éltek át vagy az égbolt miridányi csillagára tekintve egynek érezték magukat a világmindenséggel? Netán fénylényeket tiszteltek a csillagokban, csillaghalmazokban, melyek minden áldott éjjel a fejük felett tündököltek reánk árasztva éteri és asztrális sugárzásukat? 

Az ég és a föld között kapuk és hidak találhatók. Ezt táltosaink tudták, sőt használták is. A néphitbe természetesen ez módosítva került át. Ilyen például a szivárvány, avagy a szivárvány híd. Nem véletlenül hívják a szivárványt tündérek útjának is! Akár az égbe vezető fénynek, akár pusztán csodálatos természeti tüneménynek tekintjük a szivárványt, annyi bizonyos, hogy látványa magával ragadja lelkünket, s felemeli egy magasztosabb és tisztább állapotba.

Jó tudatosítani, hogy a tündérek varázserővel bíró lények, nem pedig eltávozott lelkek, miként azt az avatatlanok egyik hiedelme mutatja. Ami a mai profán, hétköznapi gondolkodású embereket megtévesztheti, az a babonák világa. Úgy tűnik, hogy sokszor vallási célzattal igyekeztek a tündérek világát lejáratni, sőt démonizálni oly módon, hogy összemosták, szándékosan összekeverték őket más természetfeletti lényekkel. Részben erre vezethető vissza, hogy a tündérek nem mindig jóindulatú lényekként kerülnek említésre. Elegendő a kelta, az arab vagy a kínai mondavilágba belepillantanunk, hogy lássuk, mennyire felhasználták a tündérekhez fűződő mágiát a gyermekek vagy a felnőtt hívek riogatására.

Holott a tündéreknek az angyalokhoz hasonlóan megvan a saját birodalmuk, és alapvetően jóindulatú lények. 

A tündérekről szóló elbeszélések és mondák sokszor nem is feltétlenül a tündérekről szólnak, hanem valamilyen más láthatatlan lénycsoportokról, akik képesek varázsolni, átváltozni, fényjelenségek közepette megjelenni vagy épp elillanni. A hétköznapi gondolkodás számára talán egy kalapba kerülhet minden efféle varázslatos lény, de a mágikus képességekkel rendelkező beavatottaknak éppen úgy nem, mint ahogyan egy fizikus számára sem azonosak a szemmel láthatatlan atomok és molekulák.

Említést érdemel a magyar tündérek királynője, jelesül, Tündér Ilona, aki az örök boldogság világában, azaz Tündérországban uralkodik. Móricz ZsigmondTündérkert címet választotta egyik művének (Erdély-trilógia első könyv). Vajon miért esett a választása erre az elnevezésre? Mire kívánt utalni ezzel a címválasztással?

A hagyomány szerint az ősidőkben tündérek népesítették be Erdélyt, akik részben ma is álló várakat építettek Székelyföldön. Ilyenek Fitos, Tardod, Arany, Kecskekő stb. Vagy említhetnénk a Bálványosvárhoz fűződő legendát, mely szerint óriásra nőtt tündérlányok építették, amikor a kő még puha volt.

Felhozhatnánk a Tündérvár nevű barlangot, ahol tündérek laknak, és Szent György neve napjának éjjelén kihozzák kincseiket a barlangból.

S akkor még nem beszéltünk Tündér Ilona és Rapsóné váráról.

Ezek a helyek tündérek otthonai, ahol mágikus erők nyilvánulnak meg időről-időre.

Van, akinek mindez csupán tündérmese, ám van, aki az ősvallás maradványait és emlékeit látja mindezekben. 

Véletlenek nincsenek, legfeljebb mi nem értjük az életet. Pusztán véletlen volna, hogy az ősvallásunkkal kapcsolatos megannyi fogalmunk a földrajzi neveinkbe van kódolva? A több száz Kárpát-medencei példából, most csak szorítkozzunk a tündérek vidékére: Isten széke, Angyal-hegy, Szépmező, Sárkányos kerte, vagy a vészjóslóbbnak beállított helyekre, mint amilyen Banya-tető, Romlás szikla, Boszorkány láb, Ördöglik tető stb.

Kinek állt volna érdekében befeketíteni őseink tündérekbe vetett hitét és a feledés fátylával takarni a tündérek tradícióit? A gonosz erőknek, akiket arrafelé Duromonként személyesítettek meg. A tündérek mindig is harcban álltak Duromonnal, hogy megvédjék Erdélyt és lakóit a sötétség erőitől. De változtak az idők… 

Egyébiránt nem csak Erdély (Tündérország), hanem például Csallóköz (Tündérkert, Tündérhon vagy Aranykert) is komoly tündérhagyományokkal büszkélkedhet. Bár a boldog aranykor, amikor a tündérekkel még szoros kapcsolatban álltunk, már elmúlt, azért még maradtak fenn igazságmagvacskákat tartalmazó regék. Ilyen például Ipolyi Arnold gyűjtése nyomán a tézis, miszerint tündérektől származunk mi, magyarok is. (Megjegyzem, hogy akkoriban tisztában voltak a magyar szó ember jelentésével is.) Ergo Tündér Ilona gyermekei vagyunk.

A hagyományok szerint valaha az ifjak aranyporral vonták be magukat. Szintén néphagyomány, hogy a galagonyabokrokat a tündérek találkahelyeinek tekintették, ezért körökkel jelölték meg azokat, hogy szántáskor kárt ne tegyenek bennük. 

Ősi vallási-spirituális-mágikus hagyományainkban tehát elevenen élt a tündérek birodalma. Lassan ideje volna tudatosítanunk és elcsendesednünk magunkban, hátha közelebbi kapcsolatba léphetünk a tündérek energiáival és erőikkel feltölthetjük tündér-ruhánkat, vagyis auránkat!

Forrás, képforrás: boldognapot.hu – írta: Száraz György

A bejegyzés trackback címe:

https://csiribusz.blog.hu/api/trackback/id/tr2214810820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása