Amióta Kr.u. 565-ben Szent Kolumbán visszakergette a társára támadó szörnyeteget a Loch Ness vizébe – így a szóbeszéd –, időről időre híre támad a teremtmény felbukkanásának. Nagy-Britannia legnagyobb tava 1933-ig eléggé elzárt, ismeretlen hely volt. Akkor azonban megépült egy autóút.
A csodalény e századi szemtanúi sorban az első John Mackay és felesége volt 1933 áprilisában. A tó lakóját nemsokára az egész világ Nessie néven emlegette. A házaspár perceken át figyelte, ahogy egy óriási állat forgolódik és bukik fel-alá a vízben, nagy hullámokat csapva. Az esetről az Inverness Courier számolt be; az írást hamarosan egyéb riportok is követték. Beindult a nagy brit szörnysztorigyártás.
Hatvan évvel az eset után számtalan jelentés, fénykép, film, és egyéb anyag gyűlt össze, amelyek e csodalény állítólagos létezését tanúsítják. Legtöbbjét azóta meg is cáfolták, néhány bizonyíték azonban van annyira érdekes, hogy komoly figyelmet szenteljenek neki.
A szörny legismertebb ábrázolása az az állítólagos fénykép, amelyet egy Harley Street-i orvos, dr. Robert Wilson készített. Ahogy elmondta, 1934. április 19-én megállt kocsijával a tó partján, s azt látta, hogy a víz egy helyütt kavarogni kezd, majd egy pici fej, és a hozzátartozó hosszú nyak bukkan elő. Wilson előkapta a fényképezőgépét, és sikerült két felvételt készítenie. Az egyiken csak annyi látszik, hogy fej éppen visszamerül a vízbe, a másikon azonban egészen jól kivehető az állítólagos állat.
Azóta számos magyarázat született a felvételre – hogy lebukó hód farkát ábrázolja, rothadó növényzetet, gyilkos bálna uszonyát és más effélét. 1994-ig azonban sok kriptozoológus hitt abban, hogy fénykép valóban egy ismeretlen állat létezésének bizonyítéka.
Az első drámai hatású filmet Nessie-ről egy repülőmérnök, Tim Dinsdale készítette 1960. április 23-án. Mozgó gépkocsijából, valamiféle kipúposodó dolgot pillantott meg a víz felszínén, tőle mintegy 1200 méterre. Dinsdale biztosra vette, hogy egy hatalmas állatot lát. Mintegy négyperces fekete-fehér filmet készített a túlsó part felé tartó, s úszás közben jellegzetes „V” alakú nyomot hagyó tömegről. A Brit Királyi Légierő Egyesített Légifelderítő Szolgálatának parancsnoksága megvizsgálta a filmfelvételt, s a legfontosabb megállapítása az volt, hogy „valószínűleg… élőlényről van szó”, nem pedig vízi járműről, vagy tengeralattjáróról.
Azóta néhány expedíció olyan hangrezgéseket rögzített, amelyeket minden jel szerint szilárd halmazállapotú mozgó testek keltettek. Nessie létezésének legizgalmasabb, hangfelderítéssel kapcsolatos bizonyítékát a bostoni Massachusetts-i Alkalmazott Tudományok Akadémiájának tanára, Robert Rines által vezetett csoport szolgáltatta 1972-ben. Augusztus 8-án a hanglokátor olyan hirtelen mozgást észlelt, amely akkor szokott bekövetkezni, amikor egy halraj rémülten menekül a ragadozó elől. Az üldöző kb. 6-9 méter hosszú, szilárd halmazállapotú test volt. Miközben a hanglokátor rögzítette a mozgó test által keltett zajokat, egy víz alatti fényképezőgép felvételeket készített róla. A film előhívásakor egy rombusz alakú, 1,2-1,8 méter hosszúságúra becsült, uszonyszerű forma vált láthatóvá. Ennek következtében Rines és egy brit természettudós, Peter Scott újrakeresztelte Nessie-t: a Nessiteras Rhombopteryx nevet kapta, ami annyit tesz, hogy a „rombuszuszonyú nessi szörny”.
A fényképen látható uszony, nagyon hasonlít a bálnák uszonyára, sőt, még a történelem előtti időkben élt, Plesiosaurusok uszonyára is – ez utóbbiak olyan vízben élő óriáshüllők voltak, melyek már hatvanmillió éve kihaltak. Bár Nessie kilétét illetőleg egyesek olyan javaslatokkal álltak elő, hogy talán különlegesen hosszú nyakat növesztett fóka, esetleg óriásgőte, vagy hatalmasra nőtt angolna, netán féreg. A legtöbb amerikai kriptozoológus szerint nagy valószínűséggel prehistorikus bálnáról van szó. A Plesiosaurus egyik változata, a hosszú nyakú Elasmosaurus is közkedveltségnek örvend a megoldások versenyében. Ráadásul a Plesiosaurusok hatalmas köveket nyeltek le ballasztnak – milyen kézenfekvő magyarázat arra, hogy egyetlen Nessie-tetemet sem vetett fel a tó vize.
Ám ha a tóban valóban élnek történelem előtti hüllők, vajon miért nem hoztak semmilyen eredményt az évtizedek óta folyó felfedező kutatások? Meglehet, a válasz a Loch Ness hatalmas tőzeggel teli víztömegében rejlik. A tó olyan nagy és mély, hogy bőven elélhet benne néhány szörny.
1994-ben az újságok arról adtak hírt, hogy a Wilson által 1934-ben készített fényképfelvétel hamis. Két Nessie-kutató, David Martin és Alastair Boyd arról számolt be, hogy Christian Spurling modellkészítő mester röviddel a halála előtt, 1993-ban elmesélte nekik: az elhíresült fénykép valójában egy Nessie-modell fejét és nyakát ábrázolja, amelyet 1934 januárjában készített hajlékony fából, és egy felhúzható játék tengeralattjáróra erősítette.
Egyesek kétségbe vonják Boyd és Martin bejelentésének hitelét, ellenőrizni azonban már késő, hisz minden érintett elhunyt. Bizony, az lenne igazán furcsa eset, ha nem a fényképről derülne ki a hamisság, hanem ennek bizonyításáról.
Forrás: Reader’s Digest válogatás / Misztikus történetek gyűjteménye – lejegyezte: Csiribusz
Képforrás: wattpad.com; pressdigital.es; telegraph.co.uk; youtube.com; historic-uk.com; visitscotland.com
