Többen is úgy gondolják, hogy Dél-Amerikában még sok az olyan felfedezetlen őserdővel borított terület, ahol idáig ismeretlen élőlények élhetnek. Az egyik közülük a warracaba nevű vérszomjas ragadozó, akit már több szemtanú is látott Guayana őserdeiben. Állítólag ez a jaguártól valamivel nagyobb testű állat még a pumáétól is veszélyesebb lehet.

A Curiebrong folyó partjánál táborozó csapat épp aludni készült. Az indián vezetők még egyszer körbejárták a környéket, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy biztonságban érezhetik magukat az éjszaka során. C. Barrington Brown (1839-1917) felfedező épp az utolsó aznapi élményét jegyzetelte naplójába, amikor egy éles madárhanghoz hasonló kiáltás ütötte meg a fülét. Az indiánok valamiről suttogni kezdtek egymás között, majd odarohantak hozzá, és kézzel-lábbal idegesen magyaráztak, miközben egyre csak azt hajtogatták, hogy „Warracaba!”. Brown egyre több irányból hallotta az állathangot, miközben a vezetői figyelmeztették, hogy ezek a ragadozók falkában támadnak, és képesek egy szempillantás alatt szétmarcangolni az egész tábort. Brown végül óvatosságból inkább megfogadta a tanácsukat, és beszállt a folyón várakozó csónakba, de szerencsére a hangok egyre alábbhagytak, és lassan eltávolodtak tőlük. Valóban nagy veszély leselkedett az expedícióra?

Brownt teljesen megbabonázta az ismeretlen ragadozófaj, olyannyira, hogy 1876-ban, miután visszatért Londonba, egy könyvet írt, melyben ezt a különös állatfajt is megemlítette. Nem ő volt az egyedüli felfedező, aki közelebbről is meg akarta ismerni a warracabát.

Everard Ferdinand im Thurn (1852-1932) szintén ír erről a különös ragadozóról az egyik könyvében, mégpedig azoknak az embereknek az élményei alapján, akik a saját szemükkel látták az állatot a guayanai őserdőben. A szemtanúk leírásai azonban sokszor eltérők, így nem lehet egységes képet kialakítani erről a ragadozóról. Egyesek szerint egy nagytestű, világos szőrű és világító szemű ragadozóról van szó, míg mások kistestű, és sötét színű állatnak vélik a warracabát. Abban viszont egyetértenek, hogy a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy mindig falkában mozognak az őserdőben, és pillanatok alatt képesek szétmarcangolni a zsákmányukat.

Az 19. és a 20. század során egyre több hír érkezett az őserdőből a rejtélyes ragadozó ámokfutásával kapcsolatban. Állítólag több indián őslakost, francia rabokat, de különféle őserdei expedíció tagjait is megtámadták ugyanazon a környéken. Több zoológus is elindult, hogy rátaláljon a warracabára, de sajnos egyiküknek sem sikerült egyértelmű bizonyítékkal visszatérni a dzsungelből. Sokan csak azért utaztak el a dzsungelbe, hogy kifaggassák a helyi őslakosokat a rejtélyes állattal kapcsolatban. Az egyik halász azonban azt mondta, hogy nem is érti, hogy miről beszél a sok kíváncsiskodó, mert ők a dzsungelben nem ismernek olyan ragadozót, amelyre ráillik az utazók által megadott leírás. Vajon mi rejtőzik a titokzatos „warracaba” megnevezés mögött?

A szenzációéhes kutatók máig állítják, hogy a warracaba egy valóban létező, de idáig még felfedezetlen ragadozófaj, mások viszont úgy vélik, hogy jaguárról lehet szó. Karl Shuker (1959-) kriptozoológus cáfolja ezt, mivel véleménye szerint a jaguár egy magányos ragadozó, a szemtanúk viszont minden esetben egy egész falkát említenek.

Szóba jöhet még az őserdei kutya, a már szinte kihalófélben lévő nagytestű állatfaj, melynek a leírása szintén ráillik a szemtanúk által látottakra, leszámítva az agresszív viselkedést. Lehet, hogy mégis egy olyan állatfajjal állunk szemben, amelyik képes volt ennyi időn át bujkálni az ember elől?

Forrás: Rejtélyek világa / 2019. február-március – Pintér Kristóf írását lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: pinterest.com; fineartamerica.com; kualoa.com