Meglepő hír járta be a világsajtót - pár évvel ezelőtt - egy Irakban felfedezett különös óriáspókfajtáról. Az idehaza szinte meg sem említett érdekességet sokáig még a legkiválóbb szakemberek is óvatos kétkedéssel fogadták, így majd egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elhiggyük az iraki óriáspókokról szóló kósza híreszteléseket.

A titokzatos pókokra az Irakban állomásozó ausztrál haderő katonái figyeltek fel. A hadműveletekben részt vevő katonák az iraki sivatagban történt előrenyomulásuk során természetesen a szabad ég alatt töltötték az éjszakáikat.

Az egyik ilyen éjszaka után többen különös csípéseket fedeztek fel a nyakukon és a szabadon maradt kézfejeiken. Bár a tábori orvosok azonnal rovarcsípésekre gyanakodtak, a nagy méretű duzzanatokkal és vörös foltokkal társuló számtalan seb láttán, meglehetősen elbizonytalanodtak.

Közölték a feletteseikkel, hogy nem ismernek olyan rovarfajt, amely ekkora sebeket és duzzanatokat lenne képes okozni, ráadásul ennyire sűrűn, ezért a következő éjszakát már lesben töltötték, hogy megtudják, mégis miféle támadó ólálkodik a katonák körül.

Nem is kellett sokáig várni, amikor a hideg talaj hirtelen megelevenedett. Mintegy tíz-tizenkét, iszonyú sebességgel mozgó homályos valamit pillantottak meg, amelyek a sötétben leginkább A nyolcadik utas a halál című filmből ismert csápos, pókszerű lényekre emlékeztetett. Az orvosok egyike rovarhálóval a kezében előrerontott, mire a fürge teremtmények hatalmasat ugorva bevetették magukat a sötétbe.

A fáradhatatlan katonáknak három napig tartott, mire befogták az első példányokat. Mint kiderült, egy igen nagy testű pókféléről van szó, amely bár nem volt ismeretlen a tudomány számára, ekkora példányokat még sohasem jegyeztek fel. A mintegy 15 km/óra sebességre képes pókok akár egy méter magasra is fel tudtak ugrani, s a legkisebb példány hossza is meghaladta a húsz centimétert, míg a lábak közti legnagyobb távolság nem egy esetben több volt negyven centiméternél.

A háború azonban nem tette lehetővé a rejtélyes pókok további tanulmányozását, így a világ természettudósai sokáig szkeptikusan fogadták az új pókfaj felfedezésének hírét. Azóta az iraki lapok is beszámoltak a különös pókfélékről, és azok létezését a helyiek is alátámasztották.

Egy iraki textilkereskedő, aki szintén találkozott a pókokkal, elmesélte, hogy azok napközben meghúzzák magukat. Általában üregekben és sziklahasadékokban keresnek menedéket, de hallott olyan beszámolót is, amely szerint a pók beásta magát a puha homokba, vagy a tevék árnyékában húzódott meg, mivel a helyiek feltételezése szerint a pók nem bírja a fényt. Rendkívül hevesen reagál, ha a potrohát fény éri, és igen gyorsan futva, vagy hatalmasakat ugrálva keres menedéket. Ugyanakkor a pókféle nem agresszív, nem viselkedik támadóan, és ami a legfontosabb: nem mérges pók. Az állatokon és embereken tapasztalt csípések valójában a pók harapásának következményei. A pók ugyanis így jut nedvességhez.

John Dengate ausztrál természettudós nem lepődött meg a hír hallatán, és szkeptikus tudóstársaival ellentétben meggyőzőnek tartotta az óriáspókokról szóló történeteket. Amint azt az ABC SYDNEY újságírói számára elmondta, némyel pókféle valóban képes hatalmasakat ugrani és rendkívül gyorsan futni. De azt is hozzátette, hogy ez esetben sokkal inkább a pók mérete az, ami elképesztő. Úgy vélte, jó lenne a nem mindennapi pókfaj életét a helyszínen tanulmányozni, de ezt sajnos a jelenlegi iraki helyzet még nem teszi lehetővé (2005-ös évről van szó – megj.: Csiribusz).

Ami a pók méretét illeti, az valóban elképesztő, hiszen bár ismertek hatalmas óriáspókfélék, ekkora pókról a tudomány még nem hallott. Igaz, némely tengeri pókféle, akár a másfél métert is elérheti.

Az eddig nyilvántartott legnagyobb szárazföldi pók Ged Casserley természetbúvár gyűjteményében található, aki természetesen hallott már a titokzatos iraki óriáspókokról is. A férfit már gyermekkorában magával ragadta különös szenvedélye. Éveken át tartott kígyókat, kaméleonokat, békákat, egzotikus állatokat, mígnem különös rovarokat, tarantula pókokat, madárpókokat és óriás pókokat kezdett el gyűjteni Malajziától Kenyán át egészen Amazóniáig, a világ minden részéről. Így került hozzá a Guinness rekordot is magának tudó óriás madárpók (theraphosa leblondi), ami harmincöt centi nagyságú, és a világ legnagyobb százlábúja, a Scolopendra gigantea, ami több mint harminc centi hosszú.

Casserley érdeklődését természetesen felkeltették az iraki óriáspókok is, és – ahogyan azt kijelentette – nem nyugszik, amíg egy nagyobb példány be nem kerül a gyűjteményébe.

Forrás: Hihetetlen magazin / 2005. október

Török Mór írását lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: twitter.com; cryptomundo.com