Az elmúlt évszázadok emberei rengeteg csodás szörny leírásával örvendeztettek meg minket, amik közt tömegével találunk óriási sárkányokat és arasznyi, de emberevő lényeket, azonban egyikük sem annyira furcsa, mint az 1500-as évek első felében megtalált tengeri püspök, és az egyházban alacsonyabb tisztséget betöltő cimborája, a tengeri pap.
Előbbi befogásáról nincsenek pontos adatok, de a legenda szerint valamikor a 16. század elején történt. A hajósok azonnal a lengyel király színe elé vitték, akinek megtetszett a püspök, így nagyon szerette volna megtartani. Sajnos később egy csapatnyi katolikus püspök is szemrevételezte az apostolok szakállas, és kissé talán pocakosnak tűnő utódját, akik azt saját kérésére elbocsátották. A vízbe érve a furcsa püspök keresztet vetett, majd eltűnt a habokban.
Újabb felbukkanását 1531-ből jegyezték fel. Sajnos ez a találkozás már nem végződött annyira jól: a lény nem akart enni, három nap után pedig elpusztult, képe és leírása viszont örökre fennmaradt a svájci naturalista, Conrad Gessner legendás, a modern zoológiát megteremtő művének, a Historiae animaliumnak lapjain.
A pap felbukkanásáról sem tudunk sokkal többet. Őt először 1531-ben látták Lengyelország partjainál, majd tizenöt évvel később Dánia legnépesebb szigetének, Sealandnak keleti oldalán, de egyszer sem sikerült kihalászni.
Az 1850-es években egy dán zoológus, Japetus Steenstrup arra a következtetésre jutott, hogy a papnak nézett lény egy eltévedt óriás tintahal lehetett, de a kriptozoológusok nem zárják ki, hogy egy rozmárról, vagy angyalcápáról volt szó.
Forrás, képforrás: 24.hu
