Nemrég érdekes és hihetetlen történettel állt elő az amerikai születésű, 74 esztendős C. Livingstone. Állítása szerint az 1960-as években megdöbbentő eseményeket élt át. Akkoriban a mindennapokat meghatározta a politikában hidegháborúnak nevezett jelenség. A média minderre rá is játszott, amikor amerikaiak ezreit ijesztgették azzal, hogy a szovjetek és a kubaiak atomtámadást terveznek Amerika ellen. A bepánikolt, naiv emberek nagy földterületeket vásároltak, hogy azon felállíthassák, megépíthessék biztonsági bunkereiket, legtöbbször a föld alatt. Bármily hihetetlen, az Egyesült Államokban vagy kétszázezer ilyen bunker épült az említett időszakban.

Livingstone azokban az időkben egészen fiatal volt még, s mint sokan, ő is bedőlt a média által terjesztett hisztériának. A kunyhójától kétszáz méterre megépítette a saját kis bunkerét a huszonöt centis betonfalakkal és vasbetonmennyezettel. Munka után alig várta, hogy kimehessen az erdőre és a folytathassa az építést.

Beszámolója szerint 1962. október 22-én este az észak-karolinai Raleigh-től északnyugatra, a faházától tartott a bunkere felé, amikor furcsa dolgot vett észre. Éppen egy létráról jött le, kezében egy doboz konzervgyümölccsel és a bunker irányába haladt, amikor arra figyelt fel, hogy szokatlanul csendes minden. Sehol egy madárcsicsergés vagy bármi. Aztán egyszer csak hosszú, sötét alakzatokat látott meg a ház körül, akik olyan szorosan álltak, mintha fognák egymás kezét. Némelyek magasabbak voltak, mások kisebbek, mint a szarvasok és borjaik. A hátsó lábaikra álltak és úgy tűnt, valami nyílást keresnek a kunyhón, hogy bemehessenek.

Livingstone pár percig a létránál maradt, eltávolodva a bunkertől, s csak bámulta a furcsa teremtményeket. Szép lassan rádöbbent, hogy amiket lát, azok nem szarvasok. Furcsa volt a mozgásuk, másképp néztek ki, mint a szarvasok. Idegesítette, hogy a puskáját a kunyhóban hagyta. Mivel úgy érezte, nem vették észre, igyekezett csendben maradni. Persze idővel mégiscsak meglátták és próbáltak a közelébe jutni. Livingstone félt, ugyanakkor nagyon zavart volt.

A leírás szerint a lények több mint két és fél méter magasra nőttek, sántított a járásuk, a bőrük szürke vagy fekete és rendkívül szemölcsös, foltos. A látvány Livingstone-t a leprásokra emlékeztette. Elmondása alapján úgy néztek ki, mint akik valami szörnyű betegségtől szenvednek. A bőrük mállónak tűnt, hosszú fejükön nem voltak fülek csak lyukak, s ez megrémítette a férfit. A szemeik egészen kicsinyek, nem lehetett jól kivenni.

Valamit tennie kellett. Beugrott a bunkerbe, magára zárta az ajtót, s majd egy órányi ottlét után nagyjából megnyugodott. Eszébe jutott, hogy van odalent egy tranzisztoros rádiója, amit pár éve vásárolt, de pechjére nem működött. Eltelt az éjszaka. Egy szemhunyást sem aludt. Reggel úgy érezte, körül kell néznie. Nagy csend volt, de amikor a bunker kémlelőnyílásán kilesett, egy testrészt látott, ami térdre hasonlított. Jól kivehető volt rajta a bőr mintázata, amely a kemény műanyagra emlékeztette. Színe feketének és szürkének tűnt, s néha olyan mozgása volt, mintha férgek ficánkolnának alatta. Livingstone úgy vélte, a lények hallgatóznak, próbálják kitalálni, mit csinálhat. Valószínűleg érzékelték, hogy testközelben van, mert egyértelműen izgatottak lettek. Ahogyan ott leselkedett, egyszer csak egy madárszerű szem nézett vissza rá. Fekete volt a pupillája, ami folyamatosan tágult, az írisze pedig vörös, apró fehér foltokkal. Megpróbáltak bejutni. Végül Livingstone visszakuporodott a betonbunker mélyére és sírt.

Másnap reggel újra próbálkozott. Kukucskált, kopogtatott és sikoltozott. Semmi reakció nem jött kintről. Elmentek. Ő is előbújt, kocsiba ült, majd hazament. Soha nem beszélt senkinek, még a családjának sem arról, amit átélt. Évekkel később mégis elmesélte a feleségének, ám az nem hitt neki. Két évvel az események után eladta a földet.

Írta: Csiribusz

Forrás, képforrás: cryptozoologynews.com