Számos őslakos amerikai törzs hagyott maga után olyan fehér óriásokról szóló legendákat, akik eltűntek a föld színéről. Vessünk egy pillantást néhány ilyen legendára, így többek között az Egyesült Államokban élő csoktók és a komancsok legendáitól kezdve a perui manták történetéig!

A csoktók 

Horatio Bardwell Cushman írta az 1899-ben megjelent könyvében (History of the Choctaw, Chickasaw, and Natchez Indians): „A csoktók hagyománya mesél egy olyan óriásokból álló fajról, amely egykoron a mai Tennessee állam területén élt, s akik tagjaival az ősöknek meg kellett küzdeniük, midőn a Mississippin nyugatról történő vándorlásuk során ide érkeztek. ... A tradíciók állítása szerint a Nahullo (az óriások faja) csodálatos termetű volt.” 

Cushman elmeséli, hogy a Nahullo kifejezést az összes fehér ember leírására használták, de eredetileg kifejezetten egy olyan óriás fehér fajra vonatkozott, amellyel a csoktók akkor kerültek kapcsolatba, amikor átszelték a Mississippi folyót. 

A Nahulloról azt beszélik, hogy kannibálok voltak, akiket a csoktók akkor pusztítottak, amikor csak alkalom kínálkozott rá. 

A komancsok 

A Nagy Síkságról származó egyik törzs, a komancsok Zúgó Mennydörgés nevű főnöke, a következő beszámolót adta 1857-ben a fehér óriások ősi fajáról: „Megszámlálhatatlan holddal ezelőtt egy fehér emberekből álló faj, amelynek tagjai úgy 10 láb (több mint 3 méter) magasak, s sokkal gazdagabbak és erősebbek voltak, mint bármelyik ma élő fehér ember, itt népesítette be a vidék nagy részét, mely a felkelő naptól a lenyugvó napig terjedt. Erődjeik koronázták a hegyek bérceit, s oltalmazták népes városaikat, melyek a közbülső völgyekben terültek el.” 

„Túlszárnyaltak minden más nemzetet, mely akár korábban, akár azóta virágzott itt, mindenféle szakértelmet igénylő kézművességben, bátrak és harciasok voltak, s azon a földön uralkodtak, melyet korábbi birtokosától nagy és gőgös kézzel ragadtak el. Összehasonlítva őket napjaink sápadt arcúival, utóbbiak eltörpülnek mellettük mind művészet, mind fegyverek tekintetében…” 

A főnök elmesélte, hogy amikor ez a faj elfelejtette az igazságot és a kegyelmet, s túlontúl büszkévé vált, a Nagy Szellem eltörölte őket a föld színéről, s társadalmuk után csupán azok a földhalmok (moundok) maradtak, melyek még ma is láthatók a vidéken. 

Ezt a beszámolót Dr. Donald „Párduc” Yates / Dr. Donald “Panther” Yates jegyezte le blogjában, aki az amerikai őslakosokról szóló könyvek írója és kutató.

A navahók 

Yates szintén ír a Navaho legendák Starnake népéről. Imígyen: „A fehér óriások uralkodó faja meg volt áldva a bányászat technológiájával. Ez uralta a Nyugatot, rabszolgaságba döntötte a kisebb törzseket, s egész Amerika szerte erődökkel rendelkezett. Vagy kiirtották őket, vagy visszatértek az egekbe.” 

A Manta nép 

1864-ben Pedro de Cieza de León a Perui Krónika című művében írt a mitikus óriásokról, akikről az őslakos Manta néptől értesült: wrote in “Chronicle of Peru” 

„Voltak azonban óriásokról szóló beszámolók is Peruban, akik Santa Elena földnyelvén szálltak le a parton... A bennszülöttek a következő hagyományról mesélnek, melyet a régmúlt időkben még az őseiktől örököltek.  

Pedro de Cieza de León konkvisztádor: „A partmentén érkeztek, hajóik nádból készültek, s akkorák voltak, mint a nagy hajók. Ilyen méretű férfiak egy csoportja magasságát tekintve a térdtől lefelé akkora volt, mint egy átlagos ember teljes magassága, ugyanakkor jó felépítésűek voltak.” 

„Végtagjaik arányban álltak testük deformált méreteivel, s szörnyűséges volt látni a fejüket a vállig érő hajukkal. Szemeik akkorák voltak, mint a kisebb tányérok.” 

León elmesélte, hogy az óriások szexuális szokásai visszataszítók voltak az őslakosok számára, s végül az ég eltörölte őket szokásaik miatt. 

Giants on Record: America’s Hidden History, Secrets in the Mounds and the Smithsonian Files 

A pajútok

A pajútokról azt beszélik, hogy szájhagyományuk olyan vörös hajú, fehér bőrű kannibálokról mesél, akik úgy 3 méter magasak voltak, s többé-kevésbé abban, illetve annak a környékén éltek, amit manapság Nevadában Lovelock-barlangként ismerünk. 

Nem tisztázott, hogy az úgynevezett Sitecah óriásokról szóló szájhagyomány már létezett vagy csak azután született legendák túlzásai vagy torzulásai, hogy a pajútok java részét legyilkolták vagy szétszórták 1833-ban, egy Joseph Walker felfedező által vezetett hadjárat miatt. 

A szkeptikus beállítottságú Brian Dunning miután megvizsgálta a pajútok legendáját, sehol sem látta megemlítve a Sitecah óriásokat. Úgy tűnik viszont, hogy volt egy nép, amely emberevő volt és a Lovelock-barlangban élt.

Emberi maradványokat találtak ott és néhány emberi csontból eltávolították a csontvelőt, ami arra utal, hogy a csontvelőt elfogyasztották. Azonban a népek között az emberhúsevés ritka gyakorlat volt. 

A maradványok vörös hajúak voltak, de ez attól is lehet, hogy a fekete haj idővel vörössé válhat. 

A bányászok 1912-ben hozták felszínre a leleteket, majd egy rakásba halmozták, mígnem végül felvették a kapcsolatot a Kaliforniai Egyetemmel. Llewellyn L. Loud antropológus utazott az egyetemről a helyszínre kutatni. 

Általánosan elfogadott, hogy a helyszín feltárását nem irányították megfelelően és bizonyosan nem a modern előírásoknak megfelelően. De a Sitecah óriások elméletének néhány híve szerint a kutatók szándékosan titkolták el az óriások megtalált maradványait.

Forrás: boldognapot.hu 

Fordította és szerkesztette: Száraz György

Forrás / Original article: http://humansarefree.com/2017/05/ancient-race-of-white-giants-described.html