A híres ausztrál szörny – helyi nevén bunyip – titokzatos édesvízi élőlény; ahányszor látták, annyiféle képen írták már le. Az a példánya, amelyet 1848-ban a Victoria állambeli Port Fairy mellett, az Eumeralla folyóban látott meg egy hüledező állattenyésztő, a hír szerint barna volt, olyan súlyos, mint egy ökör, feje akár egy kengurué, nyakán hosszú sörény díszlett, hatalmas szájában temérdek fog sorakozott.
1873-ban a quennslandi Dalby közelében állítólag egy fókafejű bunyip bukkant fel a vízből, amelynek cápaszerű uszonya is volt. Az új-dél-walesi Murrumbidgee folyónak is megvan a maga jellegzetes szörnyecskéje. Az őslakosság katenpai néven emlegeti, lófarka és lósörénye van, két pár úszóhártyás lába három-három ujjal, s a feje az emuéhoz hasonló.
1886-ban egy nagyobb kutya méretű, gyermekarcú, halovány színű bunyipot dobáltak meg kövekkel a canberrai Molonglo folyón átgázoló lovasok.
Egyik-másik esetben talán fókát, tengeri tehenet vagy krokodilt néztek bunyipnak. Az a példány, amelyet 1960-ban a sydneyi Centennial Parkban láttak – a szemtanúk szerint „olyan feje volt, mint egy kiscicáé, nyaka akár egy teknősé, s farka a tarajos süléhez hasonlított” – valójában egy egzotikus vízimadár faj: pézsmaréce volt. A gyakran a bunyipnak tulajdonított dörgő hang élénken emlékeztet a gémfélék családjába tartozó mocsarak, tavak sűrű nádasaiban élő bölömbika kiáltásaira.
Tipikus bunyip az őslakosok által Dél-Ausztráliában leírt ember, félig hal külsejű moolgewanke.
Tim Flannery és Michael Archer ausztrál zoológusok 1985-ben annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az efféle lények köré szövődött legendáknak esetleg azok a réges-régi megfigyelések adhatnak alapot, amelyek az azóta már kipusztult, egykor talán a mocsaras területeken élt hatalmas, tapírhoz hasonló, erszényes növényevőkre vonatkoztak. Bármi legyen is a bunyip, a köztudatban ma is él és virul.
Lejegyezte: Csiribusz
Forrás: Misztikus történetek gyűjteménye / Reader's Digest válogatás, 1995.
Képforrás: cryptidz.wikia.com; commons.wikimedia.org
