/A cikk idegen nyelvből lett átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimaradt vagy betoldódott. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sokszor előfordul, hogy különböző források némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja, mit hisz el a történetekből vagy mit nem. Hitelességüket sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/
A Haxham Courant arról számolt be 1904. december 10-én, hogy az elmúlt három hétben Allendale falu környékén éjszaka, valami megtámadta az istállózott állatok egy részét. Mindez komoly aggodalomra adott okot. Az egyik farmer lemészárolva találta két birkáját, melyeknek kitépték a beleit. Egy másik állatból csak a feje és a szarvai maradtak. Néhány szerencsétlen állatnak a nyakát és a lábait valami összemarta, ami farkastámadásra utalt.
Úgy gondolták, az elkövető nem lehet más, mint a Shotley Bridge-i Bain kapitánytól megszökött szürke farkas. Csakhogy az ottani rendőrség által kiderült, hogy Bain kapitány kis farkasa mindössze négy hónapos múlt, így semmiféle veszélyt nem jelenthetett sem emberre, sem állatra.
A helyi közösségből egyre inkább kiszivárogtak a különböző észlelések a bestiával kapcsolatban. Ezek szerint a farkas szembetűnően különös, és az Allendale-i iskola mögött áll lesben, ezért százötven helybéli gyűlt a helyszínre – némelyik fegyverrel –, hogy levadásszák az állatot. A keresési területen csupán egy nagyobb csatornacsövet találtak, ahol feltételezhetően megpihent a bestia. A Hexham Courant december 17-én beszámolt a „múlt szerdai farkasról”, mint a „birkanyáj mészárosáról”, és megemlítette, hogy száz erős ember – sokan közülük fegyverrel –, a farkas nyomába eredt, ám nem jártak sikerrel. A következő napon ismét felkerekedett kétszáz fegyveres, de újra kudarcot vallottak.
A következő napokban egyre több bejelentés érkezett, miszerint látták a bestiát, ám a beszámolók néha ellentmondásosak voltak. Akadtak, akik feketének, mások szürkésbarnának írták le a lény szőrzetének színét.
A kis közösség félt. Éjszakánként égve hagyták a lámpásokat, hogy ezzel is távol tartsák az állatot. Közben a megalakult Hexham-i Farkas Bizottság komoly erőfeszítéseket tett a nyomozás érdekében, és jutalmat ígért a nyomra vezetőnek.
A tél beálltával a farkas utáni hajsza nem szűnt meg. Híres nyomolvasó kutyákat, díjazott vérebeket vittek a környékre, de továbbra sem jártak eredménnyel. Charles Fort, aki könyvében beszámolt az esetről, így nyilatkozott: ”Az okos kutya állítólag megtalálja a farkas nyomát. Ám ha az nem is farkas volt, akkor a legjobb véreb sem tudja kiszagolni azt, ami nincs.”
A Farkas Bizottság nem adta fel olyan könnyedén, és felbérelte Mr. Briddicket, aki képzett indiai vadász volt. Mr. Briddick azt nyilatkozta a Newcastle Evening Chronicle lapnak, hogy ő tudományos módszerrel fogja megtalálni a farkast. Mégis, tapasztalatai és tudományos módszerei ellenére, nem tudta megtalálni az állatot.
A farkas kézre kerítésének sikertelensége ellenére, a helyiek hagyományaik részeként fogadták el a keresés folytatását. A vadásznapok hamarosan jelmezruhás szertartásokká váltak, még énekeltek, daloltak is hozzá.
Egész decemberben és karácsonykor folytatódott a keresés. A farkast látó szemtanúk azt állították, hogy az állat átugrott egy magas kerítés fölött, miközben két ember elől menekült, következő nap pedig, amint megpillantották, íjjal lőttek rá. December végén egy délután, asszonyok és gyermekek csoportja botlott a ragadozóba, mire rémült sikongatás tört ki.
1905-ben egy farkas tetemét találták a cumbriai Cumwintonnál a vasúti sínek mentén. Ez nagyjából ötven kilométerre nyugatra található az Allendale-i és Hexham-i területektől. Január 7-én a Hexham Courant arról számolt be, hogy a megtalált állat a Farkas Bizottság szerint nem azonos az Allendale-i farkassal, hiszen az jóval nagyobb teremtű. Úgy vélték, talán egy egész falka él az Allendale-i erdőkben, és ez az oka annak, hogy a farkas leírásakor némileg eltérő jellemzések születtek.
1905 januárjának végére a farkassal kapcsolatos jelentések kezdtek ritkulni, végül tömören és röviden tájékoztatták a lakosokat, hogy a farkas a lábánál fogva csapdába került. Ezzel a megfigyelések és a háziállatok lemészárlásai teljesen megszűntek.
Forrás: mysteriousbritain.co.uk - fordította: Csiribusz
Képforrás: cheatcc.com
