Az apácazárdák az elfojtott vágyak, szenvedélyek melegágyai lehetnek. Vagy ahogy a középkorban fogalmaztak: a lakóikat időnként megszállja az ördög. Így történt ez az 1620-as években egy kis francia kolostor lakóival is.

A középkorban boszorkányságnak hívtak minden olyan bűntényt, amikor az ember vagy maga hívta be az életébe az ördögöt, vagy magától szállta meg az illetőt. A boszorkányságnak a különféle jelei lehettek: gyermekgyilkosságok, emberevés, a boszorkány alakváltoztató képessége, keresztény szentségek meggyalázása. Az inkvizíció ezekben az esetekben nem ismert tréfát. Vizsgálat alá vetették a boszorkánysággal vádolt személyt, megpróbálták kiűzni belőle az ördögöt. Pontosabban ördögöket, mert úgy hitték, hogy a hét főbűnnel hét ördög kísérti meg az embert.

Néha előfordul, hogy a fent emlegetett gonoszok egy egész apácazárdát megszállás alá vesznek. Így esett ez a louduni kolostorral. Itt éldegélt egy fiatal apáca, akinek különös vágyai gyakran megrémítették a többieket. Angyalok Johannája – így hívták a fiatal lányt, egy báró lánya volt, a zárda pedig szegény, megtűrték hát a különcöt a szent falak között. Johanna, amikor megtudta, hogy a kolostor főnöknője távozni készül, erőt vett „megszállottságán”, és elérte, hogy ő legyen a zárda vezetője. Amikor azonban átvette a hatalmat, már nem volt többé szüksége az önfegyelemre, és visszatért különös szokásaihoz.

Ekkoriban egy fiatal és különösen jóképű pap érkezett a Loudun városába, bizonyos Urbain Grandier atya, ő lett a városka lelkésze. Ettől kezdve a város lányai, asszonyai kettőzött buzgalommal jártak misére, a fiatal pap pedig olyan módszerekkel öntött bátorságot a nőkbe, ami nem állt összhangban papi hivatásával. Sajnálatos módon elcsábította például előbb a királyi ügyész majd a király tanácsosának lányát. Ezek a botrányok felkavarták a várost, és eljutottak Angyalok Johannájának fülébe. A zárda főnöknője maga is részesedni kívánt a fiatal pap különleges vigasztalásában, ezért felajánlotta a zárda papi állását Grandier-nek, aki ezt visszautasította.

Johanna lelki zavarai ettől kezdve fokozódtak, hisztérikus sikolyai minden éjjel felverték a zárda csendjét. Hamarosan az őrület átterjedt a zárda többi apácájára is, és ők is szörnyűséges hallucinációkról kezdtek beszámolni. Johanna Mignon kanonokhoz, a királyi ügyész rokonához fordult segítségért. Úgy határoztak, hogy a Mignonnak gondosan ki kell vizsgálnia az ügyet, és azt remélték, hogy valamilyen módon megbüntethetik Grandier-t. Ördögűzőket küldtek hát a kolostorba, akik minden nap furcsa és félelmetes szertartások keretében szólították fel az ördögöket a kolostorból való távozásra. Ezek a misztikus szertartások végképp megadták a kegyelemdöfést Johanna zavart elméjének. A lány vonaglásai, sikongatásai rettegésben tartották az apácákat, akik szentül meg voltak győződve róla, hogy az ördögök valóban megszállták őket. Ennek eredményeként egymás után jött rájuk a roham, magukon kívül vonaglottak, beszéltek ők is, és egyre gyakrabban hallatszott ki mondataikból Grandier neve.

Grandier észrevette, hogy miféle mesterkedés folyik ellene, és írt Bordeaux érsekének, küldje el az orvosát a zárdába, és vizsgálja meg az apácákat. Ez meg is történt, az orvos pedig kijelentette, hogy a hölgyek nem megszállottak. Az érsek megtiltotta a további ördögűzést, és megparancsolta az apácáknak, hogy zárkózzanak be a celláikba. Így – csodák csodája, a józan ész szavára – helyre állt a rend, a rángatózások megszűntek. Egy időre. Aztán újra kezdődött az őrület. Az apácákat ismét tisztátalan kísértések kezdték gyötörni, éjjel-nappal fel-alá rohangáltak, és Grandier nevét kiáltozták.

Grandier ellenségei ekkor vetették be Laubardemont megye tanácsosát, aki képes volt bárkiről bebizonyítani, hogy bűnös. A tanácsos – bizonyára a véletlen műve – Johanna és két másik zárdabeli lány rokona volt. Nyomban jelentést tett Richelieu bíborosnak, akik elrendelte Grandier letartóztatását. Nyomós oka volt erre a bíborosnak, ugyanis Grandier korábban becsületsértő tanulmányt írt a nagyhatalmú egyházi főemberről…

Az ördögűzők tehát visszatértek a zárdába, bár munkájuk nehezen és lassan haladt. Annyit azért elértek, hogy sikerült néhány ígéretet kicsikarniuk az ördögöktől. Például Asmodeus ördög aláírásával pecsételte meg azt az ígéretét, hogy amikor elhagyja az egyik apácát, akkor nyílást vág a szíve alatt, és ez a vágás át fogja hasítani a lány ruháját is, ami véres lesz. Ezt a furcsa „dokumentumot” a párizsi Nemzeti Könyvtár azóta is őrzi. Természetesen Grandier-t végül megégették.

Miközben az atyát vitték a vesztőhelyre, felszólította az egyik ellenfelét, hogy harminc nap múlva jelenjen meg ő is a mennyei bíróság előtt. A felszólított pontosan harminc nap múlva valóban meghalt. Az ügy néhány további résztvevője pedig meglehetősen furcsa körülmények között szintén elhalálozott. Az apácák hisztériája azonban továbbra is folytatódott, egészen addig, amíg Richelieu bíboros nem csökkentette az ördögűzők fizetését. Ekkor valahogy varázsütésre megszűnt az őrület, még Johanna is lenyugodott, és elhagyta őt a bujaság démona.

Forrás: torimaskepp.blog.hu