/A cikk idegen nyelvből lett átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimaradt vagy betoldódott. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sokszor előfordul, hogy különböző források némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja, mit hisz el a történetekből vagy mit nem. Hitelességüket sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/

Úgy látszik, időnként fel-feltűnnek az újabb és újabb kutyaemberes beszámolók. Ismét jelentkezett egy szemtanú, aki állítása szerint, barátaival együtt nagyon bizarr eseményeket élt át egy New York állambeli erdőben. 2016 nyarán megjelent egy cikk az egyik amerikai honlapon, ahol az érintett személy nem mindennapi történetét meséli el. S mintha ez nem lenne elég, talán UFO-kérdést is felvet a téma. 

A férfi elbeszélte, hogy azon a nyáron két másik barátjával együtt egy dél-New York-i kempingező helyre autóztak, ahol az erdőben sátort vertek. Ahogyan lenni szokott, estefelé tábortüzet raktak és a tűz mellett iszogattak, beszélgettek. Amint telt az idő és egyre sötétebb lett, észrevették, hogy az éjszaka szokatlanul csendes. Sehol egy tücsökciripelés, sehol egy ágreccsenés, egyáltalán semmi. Mint a vihar előtti csend. Aztán váratlanul halk zümmögést hallottak, majd valami nagyon mély hangbúgást, és hirtelen óriási fény borította be az erdőt, ami pár másodperc múlva kialudt. Olyan szag terjengett a levegőben, mintha esett volna, pedig nem esett semmi. Végül újra minden csendes és sötét lett. 

Nem tudták, mit kellene tenniük, ezért csak ültek és vártak. Meteorra gyanakodtak, de nem történt a továbbiakban semmi, így másról kezdtek beszélgetni. Éjszaka kettőkor aztán úgy döntöttek, nyugovóra térnek. Ketten bementek a sátorba, míg harmadik társuk a tűznél próbált elaludni. 

Alig egy órával később arra ébredtek, hogy ez utóbbi társuk bemászik melléjük a sátorba és keltegeti őket. Azt állította, hogy van valami nagy a tábor közelében, nagyjából tizenöt méterre. Szerinte egy medve volt, ami két lábon állt és megpróbálta megfigyelni őt. Míg beszélt, éles sikolyt hallottak az erdőből. Állati sikoly volt, de olyan, amit azelőtt még soha életükben nem hallott egyikük sem. 

Nem tudták pontosan megmondani, hogy a lények hányan voltak, ám legalább három-négy kreatúrát véltek hallani, amint a sátor irányába támadnak, majd visszahúzódnak az erdőbe. Egyikük elakadhatott az egyik sátortartó rúdba, mert kirántva a földből, a ponyva összeomlott. Utána hirtelen csend lett. Ezt a nyugalmat kihasználva, a három férfi azonnal a kocsihoz rohant és igyekezett minél előbb elhajtani. Ám reflektoruk fényében megpillantották, hogy az egyik ismét feléjük iramodik. Így volt lehetőségük jól megnézni maguknak. 

A lény két lábra állt és legalább két és fél méter magasnak tűnt. Testét szürkés szőrzet borította, kivéve a mellkasa környékét, melyet fehér és sárgás szőrfoltok tarkítottak. Nem mozdult előlük, nekik kellett kikerülniük. Pofázata kutyához hasonlított, de nem az volt. Szerintük Bigfoot és medve sem lehetett, azok másképp néznek ki. 

Ösztönük azt súgta, menjenek a rendőrségre és tegyenek bejelentést, de elvetették ezt az ötletet. Tiltott helyen kempingeztek, ráadásul ittak egész éjjel. Ha nem hittek volna nekik, az lett volna a legkevesebb, de nem akartak büntetést szerezni mindennek a tetejébe. Leálltak egy nagyobb parkolóban és ott várták be a reggelt, illetve hogy kijózanodjanak. Később visszamentek a cuccaikért, de mindenük eltűnt a sátorral együtt. A barátaik, akiknek elmondták a történetüket, nem hittek nekik, főleg miután bevallották, hogy ittak aznap este. Így hát úgy döntöttek, nem beszélnek róla többet. 

A beszámoló eléggé meghökkentő, különösen, amiért az UFO-dolgot is belekeverték vagy legalábbis sejthetővé tették a jelenlétét. Bizony ez így nehezen hihető és nem csodálkozhatunk a barátok kételkedésén, akik nem hitték el, főleg, miután a három férfi nem titkoltan ittas állapotban volt. Mindennek ellenére nem szabad elfelednünk, hogy ettől még lehet igazság az elmondottakban. 

Tony Wilkins szintén hasonló élményt tapasztalt meg 2000 őszén egy késő este, amikor kocsijával a New York állambeli Tioga megyén hajtott keresztül. Előtte még soha nem hallott a kutyaemberről, így nem lehet azt mondani, hogy bármi befolyásolta volna. 

Hazafelé vezetett egy földúton, amikor arra lett figyelmes, hogy az árokban – jobbra tőle – valami van. Nem látta jól egészen addig, míg a reflektor fénye rá nem vetődött. Egy hatalmas kutya körvonalai rajzolódtak ki, amely valamit tartott a mancsai között és evett. Ahogyan Wilkins közelebb ért, az állat megfordult és ránézett. Szemei narancsos, vörös színben égtek. 

Miután hazaért, nem mondta el, mit látott, de megkérdezte az apósát, élnek-e nagyobb kutyák vagy farkasok a környéken. Az öreg felnevetett és nemlegesen megrázta a fejét. 

Most pedig jöjjön egy még hátborzongatóbb történet, amelyet egy nevét nem vállaló fiatalasszony mesélt el a New York állambeli Broome megyéből, mely – minő véletlen – éppen szomszédos a korábban említett Tioga megyével. 

Az említett hölgy a családjával vidéken él, több hektárnyi mező és erdő ölelésében. Szomszédai ugyan vannak, de hallótávolságon kívül. 2014 áprilisában, egy kora tavaszi estén, valamikor szürkület táján indult haza a szüleitől. Vele volt két kisgyermeke is: kétéves kislánya és tizenegy hónapos kisfia. Mire autójával bekanyarodott a ház melletti felhajtóra, majdnem koromsötét volt. A férje aznap sokáig dolgozott. 

Már akkor rossz előérzete támadt, amikor kiszállt a kocsiból. Máskor a kismadarak vígan csicseregtek ebben az időben, és a tücskök ciripelése is megszokott zaj volt. Most azonban csendes némaság telepedett a tájra. Az asszony nem tudott szabadulni rossz érzéseitől, így nem merte egyik gyereket sem a kocsiban hagyni, míg a másikat beviszi. A garázsajtó persze nem működött. A kisebbik gyerek még baba volt, a nagyobbik pedig elaludt a hátsó ülésen. Egyszerre azonban nem bírta őket megtartani. Végül jobb ötlete nem lévén, kénytelen volt mégis ehhez a megoldáshoz folyamodni. Előkotorta a ház kulcsát, majd a kislányt az egyik kezébe, a fiúcskát a másik kezébe fogta és a veranda felé igyekezett. 

Mire felért, az ajtó elé lecsúsztatta a kislányt az öléből, hogy a kulcsot a zárba tudja illeszteni. Ekkor a baljáról mély, morgó torokhangot hallott. Dühösnek és fenyegetőnek tűnt. Nem volt szokványos hang, de határozottan kutyaszerűnek hatott. A fiatalasszony nagyon megrémült, úgy érezte magát, mintha egy '80-as évekbeli horrorfilmbe csöppent volna. Biztos volt benne, hogy bármi is ez a lény, menten nekiugrik és a gyerekekkel együtt felfalja. 

A tornác szélessége és hossza a nőtől balra, további másfél méter volt; a ház előtt vagy harmincméternyi füves terület nyújtózott fákkal szegélyezve. Volt ott még egy tisztás félméternyi fűvel és kis fészer a ház és a fasor között. A verandán állva a nő feje és a talaj közötti távolság közel 2,5-3 méter, s úgy számította, a lény a ház sarkánál állhatott a verandán kívül. Fejük mégis egy vonalban volt, vagyis maga az állat is legalább 2,5 méter magas lehetett. 

Saját bevallása szerint, soha nem félt még annyira, mint akkor. A leghátborzongatóbb azonban az, amikor a morgás beszédhanggá kezdett formálódni. Nehezen lehetett kivenni a szavakat, de a nő szerint valami ilyesmit mondott: „Nem tudsz bejutni”. A nő valósággal hisztériás állapotba került, de végül sikerült erőt vennie magán és kinyitotta az ajtót. A kislányát jobb híján a lábával taszította be és azonnal bezárkózott a házba. A gyerek végigaludta az egészet, nem emlékezett később. Ezután az asszony felhívta a férjét és elmondta, mi történt. Hogy hogyan nézett ki a lény, nem tudta leírni, mert tudatosan nem nézett felé. 

Mindemellett meg kell jegyezni, hogy a házaspárnak az a hete kicsit szokatlan módon zajlott. Egy éve éltek az ingatlanon és minden normális volt egészen addig a hétig. Volt egy szobamacskájuk, amely hétfőn valahogy kifutott a házból és nyomtalanul eltűnt. Kedd este, amikor a férj hazaérkezett, maga is tapasztalta a szokatlanul nagy csendet a ház környékén és a baljós előérzetet. Szerdán a férfi kiment a kutyájukkal az erdőre, hogy megkeressék a macskát. Mind a férfi, mind a kutya imád a természetben sétálgatni, de azon a napon mindketten nyugtalanná váltak a vadon közelében és a kutya határozottan a ház felé húzta gazdáját. Csütörtökön alkonyatkor, amikor a kutyával ismét kint volt, a sűrűből valami kijött, majd felé kezdett futni az erdőn át, le a dombon. Mindig hord magánál oldalfegyvert és nem fél használni, de akkor úgy döntött, inkább visszasiet a házhoz. Pénteken zajlott le a nő találkozása. 

Ettől kezdve a család attól rettegett, hogy valóban egy kutyaember költözött a területükre és a gyerekeik nem lesznek biztonságban. 

Egy másik esetnél egy fiatal fiú az apjával és a bátyjával indult szarvasvadászatra New York állam egyik erdős régiójába. Egy vadászházban tartózkodtak és már nagyon késő volt. A fiú a késeket élesítette, amikor két óra tájban úgy döntött, most már lefekszik. Mielőtt azonban az ágyba bújt, észrevette, hogy a ház körül felkapcsolódnak a biztonsági lámpák. Abban a reményben, hátha meglát egy odatévedt állatkát, kilesett az ablakon. 

Ekkor olyat látott, amire a legkevésbé sem számíthatott. Két óriási, coyote-szerű kutyafélét pillantott meg, melyeknek hatalmas fejük volt. Összevissza szaglásztak és a fiú egy ideig bámulta őket, de akkor az egyikük valamiféle zavaró, természetellenes mozdulatot tett. Megfeszítette a hátsó lábait, ami kellemetlen hangot adott ki, még az ablaküvegen keresztül is lehetett hallani. Utána megforgatta a vállait is és felállt a hátsó lábaira. A vadászathoz szükséges holmi egy része zsákokba volt felaggatva a fákra. Ezek közül az egyiket elkapta, majd lerángatta. A zsák szája kihasadt és érezhette a szarvasvizelet szagát. Dühösnek tűnt és a ház oldalához vágta a zsákot. Ekkor vette észre a gyereket. A másik is két lábra állt, jól megnézték a fiút, majd dühösnek tűnve, beszaladtak két lábon a vadonba. A fiú annyira megijedt, hogy sírva fakadt és bezárkózott a fürdőszobába. 

A lények nagyjából két és fél méter magasak lehettek, a nemüket nem tudta megállapítani; a szemük zöldes volt, szőrzetük szürkés, hasukon fehér vagy krémes színű bundázattal. Füleik vége bojtos volt, mint a hiúznak; farkuk hosszú és lompos, akár a farkasé. 

Fordította: Csiribusz (Az alábbi leírások nem szó szerinti fordítások – Csiribusz)

Forrás: weekinweird.com; dogmanencounters.com; google.com

Képforrás: monster.wikia.com; weekinweird.com; cryptidz.wikia.com; nathaly-macabre.skyrock.com; pinterest.com