A zaj néha halk, nyüszítő hangként, szomorú, gyászos zokogásként kezdődik. Aztán vad, gyötrelmes sikolyba, átható, velőtrázó vonyításba megy át. Néha, mintha elhaló dobszó hallatszana, melyet gyászos fuvolaszó kísér. Mind a skót, mind az ír mitológiában kísérteties lényként írják le a banshee-it, mely a halál előhírnöke szokott lenni.
Maga a szó gael nyelvű, „bean shidhe” kifejezésből ered, melynek jelentése: tündérek asszonya. Ám az ír mesékben egyáltalán nem pozitív tündérről van szó. A banshee ugyanis egy kísértetasszony, aki mindig a haját fésüli, s közben annak a személynek az ablaka előtt kántálja gyászénekét, aki meg fog halni a közeljövőben. Ám a halál dalát soha nem hallja az az ember, akinek igazából szól.
Az írek szerint a banshee láthatatlan, és csak a nagyon kiváltságos arisztokrata családok védőszellemi feladatát látja el. Vigyáz rájuk egész életükben, és amikor közel a vég, nem tudja megóvni őket, de gyászos éneket hallat, amikor az illető leveti földi porhüvelyét.
1922. augusztus 22-én Délnyugat-Írországban történt egy emlékezetes eset. Sam’s Cross kis faluján végighasított a titokzatos sikoly. A falubeliek fegyveresekkel teli, gyorsan haladó kocsisorokat láttak. Michael Collins, a későbbi ír nemzeti hős haladt végig embereivel a falun, hogy mielőbb elérje Cork városát. Miután az autók motorzaja elhalt, az utcákat keresztül harsogta a kísérteties hang. A falubeliek azonnal tudták, hogy ez csak a banshee lehet, és mindez azt jelenti, hogy az egyik fontos, híres személy fog meghalni. Nem sokkal később, alig pár perccel a banshee sikolya után, egy puskagolyó fejbe találta Michael Collinst.
Az írek úgy látszik magukkal vitték Amerikába a banshee mítoszát, mert egy alkalommal az ír származású bostoni üzletember, James O’Barry különös történetet mesélt Frank Smyth-nek, aki lelkesen kutatta az ír néphagyományokat. Az eset 1930-as években, még kisfiúként történt meg O’Barry-vel: „Egy reggel az ágyamban feküdtem, amikor kísérteties zajt hallottam, mintha egy háborodott nő zokogott volna. Tavaszra járt, az ablak alatt madarak énekeltek, ragyogott a nap, kék volt az ég. Egy pillanatig azt hittem, talán szél támadt, ám elegendő volt egyetlen pillantást vetnem a mozdulatlan fákra, hogy tudjam, nem így van. Lementem reggelizni, és apám könnyes szemmel ült az asztalnál. Addig soha nem láttam sírni. Anyám elmondta, hogy éppen akkor közölték vele telefonon, hogy nagyapám meghalt New Yorkban. Idős ember volt, ám egészséges, mint a makk, ezért a halála váratlanul ért minket.”
O’Barry csak évekkel később hallott a banshee legendájáról, és akkor ugrott be neki a gyermekkori emlék. 1946-ban, amikor a Távol-Keleten szolgált az Amerikai Légierő kötelékében, egy nap ismét a banshee zokogására ébredt. Így emlékezett vissza: ”Hajnali hat óra volt, és ezúttal azonnal tudtam, miről van szó. Felültem az ágyban, a hátamon felállt a szőr. A hang erősödött, majd lejjebb kúszott, mint a légvédelmi sziréna hangja. Aztán elhallgatott és azon kaptam magam, hogy rettenetesen levert vagyok. Tudtam, hogy meghalt az apám. Néhány nappal később megjött a hivatalos értesítés is.”
Harmadszorra akkor hallotta O’Barry a banshee hangját, amikor egyik üzleti útján egy torontói szállodaszobában újságot olvasott. Attól rettegett, hogy a banshee a felesége, a kisfia, vagy a fivére halálát jósolta meg, de meglepetésére valahogy érezte, hogy nem így van. Aznap 1963. november 22-e volt. később megtudta, hogy akkor gyilkolták meg a család egyik közeli barátját, John F. Kennedy elnököt.
A skótok úgy tartják, a banshee megjelenhet mosónő, vörös halász, fej nélküli lovas, láthatatlan dudás személyében, akik gyászindulót játszanak. A néphagyomány szerint, amely Mull szigetén eleven, egy családi háborúság során Ewan, XVI. sz-i törzsfő csatába indult apósa, Moy Castle ura, MacLaine ellen. A csata előestéjén összeakadt egy magányos vénasszonnyal, aki a patakban véres ingeket mosott. Ewan tudta jól, hogy a halálhírnökével találkozott, és másnap úgy ment a harcba, hogy érezte, meg fog halni. Úgy is lett. Egyetlen bárdcsapással levágták a fejét. Azóta utódai úgy tartják, hogy az ő fej nélküli lovas szelleme kísért a Mull szigeten, mert átvette a vénasszony szerepét.
Az 1840-es években szintén furcsa eset történt Skócia északkeleti részén, Tayside-ban. Egy nap felhangzott a banshee egy kísérteties dobszó formájában, és a grófnő váratlanul meghalt. Ez az eset többször megtörtént a család életében. Nem sokkal később, az özvegy gróf újra nősült, majd 1848 egy napján nagy vacsorát adott, ahol a vendégek között jelen volt Miss Margaret Dalrymple is. A hölgy megemlítette, hogy miközben öltözködött, a kertből dobolást és fuvolaszót hallott. A gróf és felesége elsápadtak.
Másnap reggel, sőt harmadnap is hallotta a kisasszony a dobszót, de akkor már annyira megrémült, hogy azonnal összecsomagoltatott és távozott a kastélyból. Pár nappal később meghalt a második lady is, aki egy kis levélkét hagyott hátra, melyben arról írt kétségbeesve, hogy tudja, a banshee az ő halálát jósolta meg.
1853-ban egy egész falu hallhatta, amint felhangzott a titokzatos dobszó. Meghalt az öreg gróf. 1881-ben két rokon szállt meg pár napra a kastélyba, amikor ők is hallották a dobszót. Tudták jól mit jelent, de napokig nem történt semmi, míg egyszer csak váratlanul távirat érkezett Amerikából, amely a jelenlegi gróf haláláról értesítette őket.
1966-ban Walesben nagy tragédia történt. A walesi völgyekben egy szénhegy átitatódott vízzel, megcsúszott és rázúdult egy Aberfanben egy általános iskolára, ahol rengeteg kisgyermek és felnőtt halt meg. Állítólag a tragédia előtt pár perccel vonító hang hasított a tájba. Az akkori iskolaigazgató így emlékezett vissza erre: „Mintha egy lökhajtásos repülőgép süvített volna el a ködben, alacsonyan az iskola fölött.”
1988-ban halk nyüszítés suhant át az Északi-tengeren, majd fülsiketítő sivítássá fokozódott. Egy perc sem telt el, és az Alpha tengeri fúrótorony gyilkos tűzgolyóvá változott, elpusztítva százhatvan olajmunkást. A mérnökök később azt állították, hogy a tragédiát magas nyomású gáz okozta, de az egyik túlélő így emlékezett: „Olyan volt, mint a banshee vonítása.”
Forrás: Gerry Brown – A világ legnagyobb rejtélyei – lejegyezte: Csiribusz
Képforrás: darksummoner.com
