A 15. században élő emberek szerint a boszorkányok képesek voltak arra, hogy péniszeket tüntessenek el. Néhányat állítólag meg is tartottak és zabbal etették őket.
Akkoriban a férfiak irracionálisan rettegtek attól, hogy legféltettebb testrészük veszélyben lehet. A kasztrációs félelem előtt a férfiak attól féltek, hogy boszorkányok fogják ellopni péniszüket, hogy aztán kisállatként tartsák azokat otthon.
A legjobb leírása a gyakorlatnak a Malleus Maleficarumban olvasható, amely egy boszorkányvadász-útmutató Heinrich Kramer tollából. A történészek nevetséges és nőgyűlölő írásnak tartják, amelyet olyan pereknél használtak fel, mint a salemi borzalmak. Frances Hill szerint az egyik legborzalmasabb könyv, amit valaha is írtak.
A Malleus egyértelműen retteg a női szexuális vágyaktól. Ezzel kapcsolódik össze a péniszlopás is.
A középkorban úgy gondolták, hogy a boszorkányoknak mágikus pénisz-rontási képességeik vannak, ráadásul képesek arra is, hogy teljesen eltüntessék a férfiak legnemesebb testrészét. A Malleus Maleficarum három speciális esetet hoz erre a borzalmas eseményre. Az első kettőben a férfiak nemi szerve mágikus illúzió hatására tűnt el.
A harmadik esetben már a boszorkány el is távolította a férfi péniszét és kisállatként megtartotta, otthonában zabbal és más tápláló gabonával etette. Sokan úgy gondolták, hogy voltak olyan boszorkánycsoportok, amelyek húsz, esetleg harminc péniszt is tartottak.
Állítólag egy férfi el is indult megkeresni hiányzó testrészét, és felmászott a fészekbe, ahol végül bármelyiket elvihette (sajnos pont egy papét választotta, amit aztán mégsem vihetett el).
A falloszfa egyáltalán nem volt furcsa a középkorban. Egy 14. századi francia kéziratban apácák aratnak péniszeket egy fáról. Érdemes megnézni a képet:
A Mallus Maleficarumban azt is megemlítik, hogy minden boszorkányság a nők testi vágyaiból ered. Ennek a legalapvetőbb hordozója a péniszfa. Szerencsére már ezt a teóriát kissé túlhaladottnak tartjuk.
Forrás: bizzarium.com; Broadly
Képforrás: bizzarium.com; twitter.com
