Halloweenkor, amikor a mítosz szerint elvékonyodik a határ az élő és a holtak világa között, ideje, hogy felkészüljünk a szellemes estére, amelyen bárhol összefuthatunk egy-egy holt lélekkel. Ha szellemtörténetekről van szó, akkor általában uralkodókról, katonákról, reménytelen szerelmesekről esik szó, vagy arról, hogy melyik temető, szálloda, kastély, más nevezetesség híresült el arról, hogy a kísértetek járják.

Amennyiben úgy képzeljük, hogy egy szellem olyan formában jelenik meg előttünk, mint egy teljesen hétköznapi ember, akkor alaposan meglepődhetünk, és megrémülhetünk, ha egy fejnélküli kísértet állja az utunkat, mert bizony ilyen legendák is élnek az egyes kultúrák hiedelemvilágában.

Fejnélküli öszvér

A brazil legendák között szerepel egy népmese, aminek a főszereplője egy olyan női szellem (mula sem cabeça), aki képes fejnélküli öszvérré változni, a nyaka pedig lángol. A történet szerint élt egyszer egy farmer, akinek a gyönyörű feleségét azért átkozta el Isten, mert a nő a pappal paráználkodott a templomban.

A helyi legenda gyakran eltérő bűnnel vádolja meg az asszonyt, ugyanis létezik olyan verzió, amiben a feleség gyerekgyilkosságot követett el, vagy másvalamit, ami az egyház elleni vétségnek tekinthető.

Dullahan

Az írek gonosz tündére egy fekete paripán lovagol, a levágott fejét pedig a hóna alatt tartja. A fej nem olyan rothadó maradvány, mint a valóságban lenne, hanem nagyon is ép, a szemei pedig vörösen izzanak és vigyorog.

A dullahan történetnek több verziója ismert az ír földön. Vannak területek, ahol úgy mesélik, hogy a lovas nem lovagol, hanem egy fekete hintó bakján ül, a fej pedig egy koponya, amibe égő gyertyát helyeztek.

Ha ez nem lenne elég ijesztő, akkor az írek azzal fokozzák a történetet, hogy a hintó küllői emberi csontból készültek, a kocsi belsejét pedig férgek által megrágott halotti leplek fedik. A gyeplőt se felejtsük el, ami emberi gerincoszlopból készült.

Nukekubi

Nem csak az íreknek van morbid fantáziája, hanem a japánoknak is. Ezt bizonyítja ez a vámpírra hasonlító teremtmény, aki a legenda szerint nappal megkülönböztethetetlen egy átlagembertől. Éjjel már könnyű dolgunk van, ha fel akarjuk ismerni, mert leveszi a fejét és elrepül, hogy áldozatot keressen, akinek a vérét veszi. A megtámadott személy nem tud segítséget hívni, mert a nukekubi megbénítja. Ha az áldozat le akarja győzni a szellemet, akkor meg kell találnia a lény élettelen testét, amit el kell pusztítani, mert akkor a fej is eltűnik. A legenda szerint nappal úgy lehet azonosítani, hogy két-három ránc található nukekubi nyakán.

Ecetes Tom, a boszorkány familiáris

Matthew Hopkins a 17. század híres boszorkányvadásza volt. Ő állította azt, hogy olyan familiárisokkal találkozott, akik különös nevet viseltek, így például „Griezel Greedigutt”, „Pecke Crowne”, és „Krém és Cukor”. Hopkins szerint a legtöbb ilyen familiáris hétköznapi állatokra hasonlított, ám volt egy Manningtree-ben élő, féllábú, öreg boszorkány, Elizabeth Clarke, aki azt állította, hogy az ő familiárisát Ecetes Tomnak nevezik, és a saját vérével táplálja. A boszorkányvadász arról is szót ejtett, hogy Ecetes Tom általában úgy néz ki, mint egy agát, de képes egy fejnélküli, 4 éves gyerekké változni, ha megtámadják.

Ewaipanoma, Blemmyes, Akephaloi

A különböző kultúrák különbözőképpen nevezték el a szellemet. Afrikában és Indiában például Blemmyae-nek, míg az ókori görögök Blemmyes-nek vagy Akephaloi-nak. Ezek a teremtmények olyan emberek, akiknek nincs fejük, az arcuk pedig a mellkasukon található. A leírásban maximum annyi az eltérés, hogy az Epiphagik szeme a vállakon van, a szájuk pedig a mellkason. Állítólag, amikor Sir Walter Raleigh felfedezte Guianát, akkor az ott élő dél-amerikai törzsek azt állították, hogy más találkoztak ilyen lényekkel.

Forrás: noiportal.hu

Képforrás: rrraul.com; the-legendary-moonlight-sculptor.wikia.com; jonothehumantorch.deviantart.com; earthdna.wordpress.com; blogg.ng.se