Az 1730-as években egyre nagyobb tért hódítottak a különböző, igaznak vélt vámpírhistóriák és elméletek. Az akkor hatalmon lévő XIV. Benedek pápát mindez komoly aggodalommal töltötte el. Úgy gondolta, a sok vámpír, fenyegetést jelenthet az adott helyeken az egyház tanításaira és hatalmára. Emiatt többet akart tudni arról, mi is zajlik pontosan az érintett területeken.

1744-ben egy fontos mű látott napvilágot a vámpírokról, amelynek szerzője egy nagy tudású egyházi személy, az olasz Giuseppe Davenzati volt. A pápát annyira érdekelte a téma, hogy 1745-46-ban maga kezdeményezte a vámpírkérdés kivizsgálását. A vizsgálat vezetőjévé a nagy tiszteletben álló kiváló tudóst, Dom Antoine Augustin Calmet francia püspököt nevezte ki. Benedek pápa utasította, hogy keresse fel azokat a helyeket – Magyarországot, Szerbiát, Cseh- és Morvaországot –, ahonnan a legtöbb vámpírtörténetet hallani, és írjon jelentést róluk a Vatikán számára. Figyelembe kellett vennie a vámpírok és a közönséges szellemek közötti különbségeket, és eredményeiről közvetlenül a pápának kellett beszámolnia.

Calmet elutazott Kelet-Európába, ahol elborzasztotta a rengeteg kihantolt sír látványa, amelyekben vámpírvadászok igyekeztek felkutatni és elpusztítani a környékbelieket állítólag oly sokszor zaklató élőhalottakat. Számtalan halottat vetettek máglyára rokonaik nagy fájdalmára, amely egyszerre sokkolta és szomorította el Calmet-t.

Meghallgatta a helyiek hátborzongató történeteit, és jelentésében beszámolt róluk. Úgy tűnik, sokat közülük maga is elhitt. Feljegyezte a két leghíresebb történetet, Arnold Paoléét és Peter Plogojowiczét, de más históriákat is. Az egyik egy sziléziai (mai Lengyelország területén) cipészről szólt, aki öngyilkos lett, majd visszatért a sírból, hogy kínozza családját és lakókörnyezetét.

Calmet végül elküldte francia nyelven írott jelentését a Vatikánnak. A hallottakból azt a következtetést vonta le, hogy a vámpírok valójában a holtak testei, amelyeket valamilyen félelmetes erő elevenít meg, és az élők vérét kell inniuk, hogy elevenek is maradjanak és energiával teljenek meg. Calmet ugyanakkor feltételezte, hogy nem csak gonosz vagy pogány emberek holttestéről van szó, hisze ez esetben az ókori Róma összes lakója vámpírként bújna elő. A vámpírok – állította – Isten szeretete révén gyógyíthatók, hiszen őket is Isten teremtette, ahogyan az embert.

Calmet művét komolyan vette a Vatikán, és számos nyelven kiadták – az angol nem volt ezek között. Ebben az időben Európában sok tanult embert foglalkoztatott, vajon léteznek-e vámpírok, és félnünk kell-e tőlük. Calmet jelentése gondolkodásra, vitára késztette őket. Ez volt továbbá a valaha írt legterjedelmesebb vámpírtörténeteket tartalmazó gyűjtemény, ami még jóval azután is borzongással töltötte el Európa népét, hogy Calmet visszatért kolostorába.

Sok tekintetben Augustin Calmet volt az a személy, aki képet adott a vámpírokról, és ez a kép a mai napig fennmaradt.

Arnold Paole egy megnyerő, jó természetű fiatalember volt, aki az 1700-as években az akkor a Habsburg Birodalomhoz tartozó Szerbiában, egy Medvegia nevű faluban élt. A rendkívül jóképű fiatalember már jegyben járt egy helybéli lánnyal, de az esküvő előtt behívót kapott a császár hadseregébe, a törökök elleni háborúba. Jó pár évnyi szolgálat után, 1727-ben tért haza, földművesként kezdett dolgozni, és végre megházasodott. A helybéliek azonban azt vették észre, hogy megváltozott. Bár még mindig kedves volt, tűnődő és aggodalmaskodó lett, ijedten rezzent össze minden árnyéktól. Egy különös történetet mesélt el a feleségének.

Amikor Szerbia török fennhatóság alatti részén állomásoztak, csapatukat éjjelente egy vámpír támadta meg. Paolét néhány társával együtt elküldték, hogy keressék meg és pusztítsák el a lényt; ő ásta ki a vámpírt a sírjából. Mielőtt azonban elpusztíthatta volna, a haláltusáját vívó lény rátámadott. Attól a naptól kezdve úgy érezte, mintha egy árnyék követné.

Röviddel e furcsa vallomás után Paole lezuhant egy szénásszekérről, meghalt, és a falujában eltemették. Telt-múlt az idő és egyre több ember azt kezdte állítani, hogy látta Arnold Paolét. Nem sokkal később ezen egyének közül meg is haltak páran valamilyen titokzatos kórban.

A halálokért a „szellemet” okolták, a rövidesen a „vámpír” szót kezdték suttogni faluszerte. Kimentek Paole sírjához, majd felnyitották a koporsót. Rémületükre a test teljesen romlatlan volt. Szeméből, orrából és füléből vér szivárgott. Egy galagonyakarót döftek belé, amitől a holttestből mindenki füle hallatára hörgés tört fel. A vámpír ezentúl nem veszélyeztette többé a falusiakat.

A másik történet, amit szintén Calmet jegyzett fel, egy Peter Plogojowitz nevű szerb földművesről szól, aki egész életében makkegészséges volt. Hatvankét évesen aztán váratlanul megbetegedett és meghalt.

Három nappal a temetése után a családtagjai különös zajra lettek figyelmesek a konyha irányából. Plogojowitz fia odament, hogy utánanézzen a dolognak, és egy apjára hasonlító alakot pillantott meg. Az alak enni kért tőle, majd miután jóllakott, kiment a házból és feltételezhetően visszatért a temetőbe.

Másnap éjszaka azonban újra eljött és még több ételt követelt. A fiú ezúttal nem adott, mire Plogojowitz gonosz pillantást vetett rá és távozott. Következő napra a fiú váratlanul meghalt, majd még további öt falubeli is, akik közül sokan azt állították a haláluk előtt, hogy látták, amint Peter Plogojowitz az ablakon át bemászik hozzájuk. Néhányan ugyanakkor elismerték, lehet, hogy mindez csak álom volt. Egyesek azonban azt is hozzátették, hogy Plogojowitz nyakon akarta harapni őket.

A helybéli elöljárók igyekeztek véget vetni a vámpírhisztériának, ezért értesítették a hadsereget, amelynek egyik parancsnoka személyesen a helyszínre érkezett, és elrendelte Plogojowitz sírjának felnyitását.

A holttestet megvizsgálva kiderült, hogy az ugyanolyan állapotban van, mint a temetés napján, és még mindig nő a haja és a körme. A testet helyi szokás szerint ledöfték, és egy máglyán elégették. A környéken nem találtak hasonló holttesteket, így a parancsnok visszatért Belgrádba és kijelentette, hogy Peter Plogojowitz valóban vámpír volt.

Forrás: Dr. Robert Curran: Kik azok a vámpírok...? - lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: bshistorian.wordpress.com; osihvas.lapunk.huwi, wikiwand.com; alchetron.com