Aki a vámpír szót hallja, általában a vér vagy Erdély jut eszébe, pedig létezik egy kis horvát település, ahol valamikor szintén garázdálkodott egy ilyen vérszívó szörnyeteg, s ha igazak a helyi legendák, akkor a hegyes fogakkal rendelkező „jószág” még mindig valahol a horvát hegyekben elégíti ki fenevad igényeit. A legenda napjainkban új erőre kapott, hiszen a falu polgármestere – felhasználva a mintegy 400 évvel ezelőtt történt eseményeket –, így kívánja ide csalogatni a külföldi turistákat.
Isztriát sokan a horvát Toscanának nevezik, a turisták kedvelt célpontja, Kringa falu pedig az idei nyártól ismét szerepel a turistatérképeken. Számos olasz, orosz és francia utazó kereste fel már, és mindannyijukat a helyi vámpír, Jure Grando – aki 1656-ban halt meg – vonzotta oda. Neve és gaztettei Janez Vajkard Valvasor szlovén tudós terjedelmes munkájában jelentek meg. A könyvet 1689-ben nyomtatták ki Nürnbergben, A Crain herceg tisztessége címmel.
Grando 16 évvel halála után rendszeresen elhagyta sírját, megtámadta a falusiakat, a nőket megerőszakolta – hangzik a történet. Bátor férfiak – megunva a vámpír garázdálkodását – kinyitották a sírját, és hegyes husángot döftek a mellkasába. A sír ekkor megtelt vérrel, azóta a vámpírt nem látták. Ennek ellenére Isztria idősebb lakói között Grando kellemetlen emlékeket ébreszt. Köreikben az a szóbeszéd járta, hogy nevét nem szabad kiejteni, mert bosszút áll azokon, aki kutatnak utána, vagy sokat kérdezősködnek felőle.
Egy másik legenda Jure Grandót olyan trükkös csempésznek írta le, aki saját halálhírét terjesztette, hogy továbbra is feketézhessen élő állatokkal Ausztria és Velence között. Amikor a mit sem sejtő szomszédok a "halott" Grandót meglátták, megfenyegette őket, hogy föl ne jelentsék a hatóságoknál. Most azonban, 350 évvel később Mladen Rajko, Kringa polgármestere, a helyi vámpírnak egy múzeumot akar nyitni. Biztos abban, hogy a múzeum még több látogatót vonz majd. A 400 lelket számláló falu egyetlen fogadójának a neve: A vámpír bárja.
Természetesen az erdélyi vámpírlegendáknak soha nem fog a horvát vámpírtörténet nyomába érni, de akinek már unalmasak a havasalföldi, erdélyi, mítoszok, azok számára ajánlott felkeresni ezt a fantasztikus környéket. A csodálatos, festői szépségű horvát tájegységben, erdővel borított hegyek és dombok váltják egymást a peremvidéken, majd leereszkedő síktéri magaslatok nyúlnak meredeken lefelé. Kissé furcsa, hogy pont errefelé, a horvát tengerpart közvetlen közelében, vámpírokról beszélnek az emberek, főleg az ide látogató turisták, akik izgatottan és kíváncsian, újabb és újabb történetek, legendák után érdeklődve keresik fel e „velencei mítoszra” épülő vendéglátóegységeket, vagy szórakozóhelyeket. A legenda szerint a nőket megerőszakoló, gyilkosságokat elkövető, állítólag vért ivó aljas gazember nem halt meg, hanem elmenekült és az isztriai erdőségekben továbbra is háborítatlanul élt. Hozzáteszem, vámpírként, s ha hinni lehet a hátborzongató misztériumnak, akkor még ma is ott él a sűrű rengetegben.
A vámpírlegenda kultusza iránti érdeklődés ma is töretlen, és a 2009-ben épült vándorfogadó „vámpír” elnevezése is arra utal, hogy a helyiek anyagi érdekei még sokáig kapcsolódni fognak az ide látogató turistáknak nyújtott mondabeli szórakoztatáshoz. Éjjelenként, aki szemfüles, állítólag még mindig hallhatja, ahogyan a vérszomjas vámpír által megerőszakolt nők éles sikolyai áthatják az éjszakai csendet.
Forrás: www.ufoesparacikkek.gportal.hu; MTI-Panoráma / 2006. április
Képforrás: latogatok.hu
