/Az őszinteség kedvéért el kell mondanom, vannak cikkek, melyek idegen nyelvből lettek átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja mit hisz el belőle, és mit tart ostobaságnak. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/
A Dwayyo vagy Dewayo, hivatalos nevén Dwayosapientherapsida Australopithecus Rexus egy olyan kriptid lény, melyet elsősorban az amerikai Maryland államban, Middletownban és Wolfsville-ben észleltek.
Ez az emlős – úgy tartják – szőrös, bozontos farkú és időnként két lábon jár. Általában farkasszerű, de testfelépítése sokban hasonlít az emberéhez. Halálos ősellensége Snallygaster, egy mitikus sárkányszerű, vérszívó hüllő, mely a Maryland-i hegyekben tanyázik. A hozzájuk kötődő észlelések egészen a korai telepesek idejére nyúlnak vissza.
Az egyik újság, a Frederick News Post 1965. november 27-i számában részletesen beszámolt egy Dwayyo-jelenségről. A Gambrill Állami Park erdejének közelében egy férfi, álnevén John Becker (kérte neve elhallgatását), kiment a kertjébe, hogy utánanézzen annak a szokatlan zajnak, melyet hallott. Már sötétedett, amikor visszaindult a házába. Arra figyelt fel, hogy valami van a kertben és hozzá közelít. „Akkora teremtű volt, mint egy medve, hosszú fekete bundázat borította, farka bozontos volt és úgy morgott, mint a farkas vagy a kutya, amikor dühös.”
Ahogyan közelebb ért, két lábra ágaskodott és rátámadt a férfire. Becker felvette vele a harcot, majd a lény otthagyta őt az erdőbe menekülve, felesége és gyermekei szeme láttára. Később feljelentést tett a család a helyi állami rendőrségen, miszerint egy titokzatos lény rátámadt az apára, melyről úgy vélik a bizonyos Dwayyo lehetett.
Ez az egész egy jó sztorinak ígérkezett, és a Frederick News Post egyik riportere, bizonyos George May, cikksorozatot indított el a szörnyetegről. Hamarosan több más újság is lehozta a történeteket. Ezen cikkek hatására telefonhívások és levelek árasztották el a szerkesztőséget az abszurd beszámolóktól kezdve a dühös megjegyzésekig.
Közben az újságok más szemtanúk megfigyeléseiről is beszámoltak. A Maryland-i Adamstownból egy asszony felhívta az újságot és ragaszkodott ahhoz, hogy „ezt a szemetet a Dwayyoról le kell állítani”. Elmondta, hogy lányát idegi problémákkal kezelik, mert mindenki erről a Dwayyoról beszél. Több vadász is elmondta, hogy látott egy furcsa fekete lényt mászkálni az erdőben. A Maryland-i 17-es főúton, az Ellerton Road környékéről egy asszony arról számolt be, hogy a területen élők hónapok óta gyakran hallottak gyermeksíráshoz vagy női sikolyhoz hasonlatos hangokat. Jeffersonból egy másik nő arról beszélt, hogy látott egy nagy, kutyaszerű állatot, amely akkora volt, akár egy borjú, s a házához közeli farmon egy tehenet üldözött.
A helyi és az állami rendőrség vizsgálatai azonban semmi különös dolgot nem találtak Becker Dwayyo-beszámolójával kapcsolatban. December közepére aztán csökkenni kezdett a történet iránti érdeklődés. A következő napokban nem születtek újabb megfigyelések, így azt gondolták, a Dwayyo odébb állt egy másik területre.
„Tavaly, amikor részt vettem az egyik paranormális jelenségekkel foglalkozó gyűlésen a pennsylvaniai Sharpsville-ben, meglepve hallgattam az egyik csoport vérfarkasos beszámolókról szóló történeteit, amelyeket még az 1970-es évek végén egy csapat fiatal mesélt el, miután a Shenango folyóhoz mentek úszni. A kamaszok hónapokon keresztül rendszeresen láttak egy szőrös farkast, amint a folyópart mentén felbukkant, miközben ők üdülésüket töltötték a nyári vakáció idején.
Elcsodálkoztam ezen, mert nem tudtam, hogy országunk északkeleti részén is voltak ilyen incidensek. Márpedig az Egyesült Államok ezen részének is megvannak a maga lycanthrope megfigyelései. Íme, az egyik szemtanú beszámolója:
Aubrey, 2009 nyarának végén a Maryland-i Mayersville közelében öreg Subarujával a Coxey Brown Roadon haladt, amikor hátborzongató érzés kerítette hatalmába. Azt mondta olyan volt, mintha figyelnék. Az út fákkal szegélyezett, a Gambrill Állami Park szélén fut, és az erdő rendkívül sűrű. Állítása szerint, amint rákanyarodott a becsatlakozó Hawbottom Roadra, ahol barátja lakott, az érzés elsöprő erejű lett. A tarkóján felállt a szőr, ahogyan megérezte magán a láthatatlan tekintetet. Meg akart állni az autójával, hogy kifújja magát, mert attól félt, hogy bizonytalanságában letér az útról, és neki megy egy fának, ugyanis kikészítette az idegeit a rémítő érzés, ráadásul egész testében reszketni kezdett. De tudta, bármi is figyeli és követi őt, az itt van kint, és az lesz a legbiztonságosabb, ha öregedő, rozsdás kocsijában marad.
Periférikus látásának jobb oldalán látta meg a lényt, de először csak homályosan. Valami megmozdult a fák között, árnyék suhant el, látószögében jól érzékelte. Ahogyan Aubrey elhaladt, barna színű foltot látott, eltérően a fák fakó sötétszürkeségével szemben. Bármi is volt, gyorsan haladt az aljnövényzeten átvágva a fák között, hogy lépést tudjon tartani a kocsival. Ő nagyjából negyven kilométer/órával ment akkor. Aubrey még egyszer lelassított, hogy meggyőződjön arról, jól látta-e a dolgot. Ahogyan a kocsi szolidabb sebességre váltott, a barna elmosódott folt ismét feltűnt, de most már közelebb az úthoz. Majd egy óriási ugrással a ködös forma testet öltött, amikor egy kutyaszerű állat képében, két lábon állva kibontakozott a lombos növényzet közül.
Az agyarak – ahogyan Aubrey írta – valósággal beleégtek az emlékezetébe. Hatalmas agyarai kilógtak a szájából, amint grimaszba rándult a gyűlölettől és a haragtól. Szinte érezte, amint puha bőrét felszakítja a szörnyű fogazat, miközben a lény ott állt lihegve az út szélén. Nyál csöpögött hatalmas pofájából és hallotta hangos morgását, ahogyan belenézett sötét szemeibe. Sötétség borította mindenütt a szemét, egyáltalán nem volt benne semmi szemfehérje. Olyan volt Aubrey számára, mintha a halál bámulna rá a szédítően őrült pokoli fejből.
Ezt követően felugrott, majd kinyújtott, karomba végződő karjaival belemart a szélbe. Aubrey ösztönösen, teljes erőből a gázba lépett. Úgy csikorogtak a gumiabroncsok, mintha az autó maga is felsikítana a szörnyű lénytől, amely kiemelkedett a sötét, rettentő erdőből.
Aubrey nem nézett vissza. Nem akarta tudni, hogy az a dolog követi-e őt, de már nem érezte magán a tekintetét. Túlságosan megrázta az eset, valójában semmit nem érzett akkor. Amikor megérkezett a barátja házához, reszketve ült a kocsifelhajtón, miközben körülnézett, hogy meggyőződjön, nem követte-e a lény. A ház az erdőben volt, az Állami Park ellentétes oldalán. Amikor biztonságosnak érezte, odarohant a barátja házának ajtajához és őrült módon, kétségbeesve dörömbölni kezdett rajta.
A férfi nem tudott mit kezdeni Aubrey történetével, és a nő érezte, hogy nem hisz neki. Az erdőben élt egész életében, de soha nem találkozott még csak hasonlóval sem, mint amiről Aubrey beszélt. Azzal nyugtatgatta a nőt, hogy bizonyára egy kutyát látott, amely veszett lehetett és talán megtréfálta a képzelete. De a fiatal nő tudta mit látott azon a késő nyári napon. Az nem kutya volt. Mintha egy horrorfilm elevenedett volna meg szemei előtt. Noha nem beszélt senkinek arról, milyen lénynek gondolta a fenevadat, valójában vérfarkasnak nevezte magában. A helyi főiskola könyvtárában utánanézett a dolognak és látta, hogy mások is így nevezték, akik hasonlóakat tapasztaltak. Rájött, hogy valószínűleg a Dwayyoval találkozott.”
A jelentések azonban nem csak az utóbbi években kezdődtek, visszanyúlnak korábbi évszázadokra is. 1890-ben egy helyi gazda beszámolt arról, hogy látott egy több mint két méter magas kutyaszerű lényt Camp Greentop környékén, a Maryland-i Sabillasville közelében.
Maga a Dwayyo elnevezés 1944-től bukkant fel először a Maryland-i Carroll megyében. Az itt meghallgatott szemtanúk állításait alátámasztotta az a tény is, hogy megtalálták a bestia lábnyomait, és többen hallották üvöltését.
1965 végén és 1966 elején a lény története több helyi újság címlapjára került fel a már fentebb említett John Becker esete kapcsán. George May újságíró vadászati engedélyt kérelmezett a helyi hatóságoktól és 1965. december 8-án „Dwayyo-vadászat ma este” címmel fegyverbe hívta az embereket.
Közben újabb jelentések érkeztek, miszerint december elején többen látták a lényt a Maryland-i Egyetem környékén. Később aztán, 1966 nyarán ismét a Gambrill Állami Park területén pillantották meg. Egy Jim A. nevezetű férfi szintén találkozott a lénnyel, amikor elindult a táborhelye felé. Úgy írta le, mint egy bozontos, kétlábú lényt, amely akkora, akár egy szarvas, fején pedig hegyes, háromszög formájú fülek és áll nőtt. Színe sötétbarna volt, és amikor a férfi feléje közeledett, szörnyű üvöltés kíséretében meghátrált tőle. Jim leírása alapján furcsán haladt visszafelé: a lábait kinyújtotta testének oldalán, és mozgása pókszerű volt, miközben hátrált.
1976 késő őszén újabb megfigyelés látott napvilágot. Az eset a Maryland-i Thurmont, a Cunningham Falls State Park és a Catoctin Mountain Nemzeti Park háromszögében történt. Két férfi hajtott a 77-es úton, amikor fényszóróik fényénél látni véltek egy szarvast. Nagy volt a meglepetésük, amikor rájöttek, hogy nem is szarvast látnak, hanem egy nagy állatot, amely a kocsi előtt futott keresztül. A lényt úgy írták le, hogy jó két méter magas, de előre hajlik a gyors mozgás közben. Feje meglehetősen nagy volt, profilból farkasra hasonlított. Testét barna szőrzet borította, de alsó felén csíkozás mintázta, észrevehetően sötétebb és világosabb sávokban. A mellső lábai (vagy karjai) vékonyak voltak, mozgás közben maga előtt tartotta őket. Hátsó lábai izmosak, vastagok, akár egy kengurunak. Szerintük nem emberszerű a lény, nem voltak majomra utaló tulajdonságai sem. Sokkal inkább hasonlított farkasra vagy vadkutyára, bár ez két lábon mozgott és úgy tűnt, nem okoz neki gondot, hogy ilyen módon közlekedjen. Mérete és erős lábai, csíkos alsóteste és kutya-farkasszerű feje különösen nagy hatást tettek a két férfire. Ugyanezen a területen két évvel később, 1978-ban két vadőr is találkozott a szőrös lénnyel, amely két lábon futott.
A helyi hatóságok szerint mindig vannak pletykák a lényről. Az észlelések általában az Állami Park és Frederick megye környékéről származnak, de csak kevesen hajlandóak hivatalos jelentést tenni, mert attól félnek, hogy nevetségessé válnak, vagy kétségbe vonják épelméjűségüket. Aubrey egyike volt ezen keveseknek. Annak ellenére, hogy ez a találkozás volt a legszörnyűbb dolog életében, kevésbé fél az emberek véleményétől, mint magától a lénytől. Ő esküszik rá, hogy a Dwayyot látta a Hawbottom Roadon.
Forrás: examiner.com; en.wikipedia.org; masksofmesingw.blogspot.hu – fordította: Csiribusz
Képforrás: pinterest.com; tylerscryptozoo.blogspot.com; kingofwallpapers.com
