Az egyik legrégebbi vérfarkas-történet a középkori Írországból származik, és egy Geraldus Cambrensis vagy Walesi Gerald nevű szerzetes jegyezte le 1185-87 között. A szerzetes, Írország akkori urának, János hercegnek oldalán látogatott el Ossoryba, mely akkoriban egy királyság volt.

Ez a bizonyos szerzetes, fontos ügyből kifolyólag szándékozott felkeresni a meathi egyházmegyét, és útközben az Ossory környékén lévő erdőkben tábort ütött éjszakára. Ahogyan ott heverészett a tábortűz mellett, furcsa hangokat hallott meg a sűrűből, majd egy hatalmas farkas jelent meg a tűz fényében. Ez még önmagában nem lenne különös, ám ez a farkas egyszer csak megszólalt és arra kérte a szerzetest, ne ijedjen meg, mert ő nem igazi farkas, hanem csak egy ember, farkas alakjában. Az egyik klán (Altan) tagja volt, amely klánt a haragos St. Nechtan megátkozta.

Minden hetedik évben a klán két tagja farkassá változott, és így kellett élniük, amíg le nem telt az idejük. Ezúttal rajta és a feleségén volt a sor, ám a feleségét megsebesítette egy vadász nyila, és most haldoklott. A farkas arra kérte a szerzeteset, hogy adja fel az asszonynak az utolsó kenetet.

Rövid rábeszélés után a vonakodó szentéletű ember, elkísérte a farkast a barlanghoz, ahol a felesége haldoklott. Elővette a kését, felhasította az állat bőrét, ahonnan egy idős asszony arca nézett vissza rá. Mindez meggyőzte őt arról, hogy a farkas által mondott történet igaz. Feloldozta a nőt a bűnei alól, és az békében elhunyt.

A beszélő farkas ezek után az erdő széléig kísérte a szerzetest, néhány – később igaznak tűnő – jóslatot mondott neki Írország jövőjéről, majd elbúcsúzott tőle. A szerzetes megígérte, hogy dolga végeztével Meathből hazafelé ismét meglátogatja, de hogy valóban így történt-e, arról nem szól a fáma.

Forrás: Dr. Robert Curran – A farkasemberek című könyve alapján lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: en.wikipedia.org