Nehéz volna meghatározni ki és mi volt az az izzó szemű, ördögszerű, karmos kezű fekete köpenyes lény, amely sárkány módjára kék lángokat fújt és hihetetlenül hatalmas ugrásokra volt képes. Ez utóbbi tulajdonsága révén kapta a Rugólábú Jack elnevezést.

A képregényekbe illő természetfeletti szörnyetegről az első írásos beszámoló 1837-ből származik, majd ezt követően Anglia-szerte feltűnt, és szemtanúk tucatjai látták Londontól Sheffielden át egészen Liverpoolig. Néhány beszámoló szerint máig aktív lehet, de az általános vélemény úgy tartja, a démoni külsővel felruházott teremtmény végleg eltűnt az utolsó, 1904-ben feljegyzett esetet követően. Kilétét számos elmélet próbálta tisztázni, de egyik sem lett mérvadó, így Rugólábú Jack feltűnése bekerült a megmagyarázhatatlan esetek tárházába.

Ami biztosra vehető, hogy érthetően, de szokatlanul mély hangon beszélt angolul, és megjelenéseiről közel százötven évnyi feljegyzés áll rendelkezésre. Az „ugráló férfiról” már az 1810-es évek derekán közszájon forogtak az első pletykák, de az első hivatalosan is elfogadott, dokumentált észlelésre csak 1837 szeptemberében került sor. Ekkor egy londoni üzletember késő este hazatérőben volt tanúja annak, ahogy egy titokzatos figura – amely leginkább napjaink képregényhőseire emlékeztet – könnyűszerrel átugrott a temető magas kerítésén, és éppen előtte ért földet.

Az izmos, ördögszerű férfinek hosszú hegyes orra, fülei és világító szemei voltak, amely miatt sokan feltételezték, hogy egy megidézett férfidémon, egy incubus lehetett, aki az éj leple alatt szedi áldozatait.

Rugólábú Jack azonban sohasem ölt meg senkit, bár egy fiatal nő, Lucy Scales azt állította, hogy azért vakult meg egy támadás következtében, mert Jack egy kék színű lángot bocsátott az arcába. Napjaink szatírjaihoz hasonlítható viselkedése sokakat gyanakvóvá tett. Előfordult, hogy járókelők elé pattant, és megragadott egy nőt, aki menekülni próbált, és így elszakadt a kabátja. Egy Polly Adams nevű felszolgálónő azonban nem volt ilyen szerencsés. Jack ugyanis letépte a blúzát, és miután megragadta meztelen mellét, szándékosan vagy véletlenül, de mély sebet ejtett éles karmaival a nő hasán. Ezek voltak a legsúlyosabb következményekkel járó incidensek.

1837 októberében egy cselédet ért furcsa támadás: Mary Stevens épp munkaadója Lavender Hill-i otthona felé tartott, amikor Rugólábú Jack egy sikátorból elé pattant. Magához ölelte a meglepett nőt, arcon csókolta, majd a hölgy blúza alá nyúlt, mire Mary felsikított, Rugólábú pedig elillant a helyszínről.

Másnap Jack megint lecsapott, épp egy mozgó hintó elé ugrott – ezúttal véletlenül –, a hajtó pedig annyira megijedt, amiért elvesztette az uralmat a hintó felett, és kisebb balesetet szenvedett. A tanúk szerint Rugólábú Jack hatalmas ugrásokkal távozott, és könnyedén átlendült egy közeli, három méter magas kőfalon. Ekkor Sir Edward Codrington admirális vezetésével már a hatóságok is bekapcsolódtak a támadó felkutatásába, aki mit sem zavartatva magát, nem sokkal később leszólított egy nőt a Clapham kápolna közelében. Ekkor azonban a nyomozók két, három hüvelyk mélyen a talajba benyomódott lábnyomot is találtak. A nyomatok mélységéből arra következtettek, hogy a lény, vélhetően egy rugós szerkezet segítségével képes a hatalmas ugrásokra, de ezt az elméletet soha sem sikerült bebizonyítani, mert Jack egyszerűen eltűnt, és csak harmincöt évvel később jelent meg újra.

1872-ben a sheffieldi parkban riogatta a járókelőket, és 1873 áprilisában és májusában többen is látták, de komolyabb incidensre nem került sor. 1877-ben, Aldershot barakkjainál fegyveres őrök egy csoportja pillantotta meg a sötétből előugráló alakot. A katonák tüzet nyitottak, de nem sikerült eltalálniuk. Fél évvel később Lincolnshire házainak tetején ugrabugrált, majd megint hosszú időre eltűnt, és csak 1904 szeptemberében tűnt fel újra – és állítólag utoljára – a Liverpool északi részén fekvő Evertonban. A Saint Francis Xavier környéki házakon szökdécselt, a Salisbury utcán. Ekkor úgy tűnt a szemtanúknak, hogy egy őrülttel lehet dolguk, mert hisztérikusan nevetett, és ha megpillantott egy nőt, azonnal visongani kezdett.

A hivatalos jelentés szerint Rugólábú Jack egy perverz, erőszakos alak volt, aki vélhetően egy speciális, rugókkal felszerelt szerkezettel produkálta a hatalmas ugrásokat. Arra, hogy miként érte el a száznegyvenkilenc éves kort látható öregedés nélkül, nem találtak magyarázatot, miként a paranormális képességeire sem – tűzokádás, világító szem, hipnotikus hatás, gondolatolvasás. Ez utóbbiaknak köszönhetően Rugólábú Jack bekerült a világ tíz legrejtélyesebb teremtményének panteonjába.

Lehetséges lenne – ahogyan azt sokan feltételezik – hogy ez a képregénybe illő titokzatos alak valóban egy megidézett démon, egy incubus lett volna? És ha igen, akkor vajon ki és milyen célból idézte meg, és vajon előfordulhat-e újra, hogy felbukkanjon ez a nőket molesztáló, világító szemű szörnyeteg?

Forrás: Hihetetlen magazin / 2011. február – lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: internationalhero.co.uk; comicvine.com