Pápua Új-Guinea: egy vidék, amely a kannibalizmusról, kísérteties rituálékról, fejvadászokról és kegyetlen törzsi összecsapásokról ismert. Itt található a legelképesztőbb és legérintetlenebb szigetvilág a Földön. Az ember több, mint ötvenezer éves ittléte ellenére keveset változott a táj a történelem előtti idők óta. Még sok az ismeretlen terület és rendszeresen fedeznek fel új fajokat. Mostanában azonban valami szokatlan szaggatja fel a sziget lelkének mélyét: egy lény, mely jókora darabokat szaggat ki a gyanútlan halászok testéből. Lehet, hogy a folyami gyilkos egy újonnan megjelent faj, vagy már évszázadok óta rejtőzködik itt?

A sziget hegyvidékes területét többnyire összefüggő erdőségek borítják, lakott helyeknek szinte sehol nincs nyoma. Teljesen lakatlannak tűnik az egész mindenség. Ezek a meredek hegyoldalak és áthatolhatatlan erdőségek elszigetelődéshez, a növény- és állatfajok sokféleségéhez, valamint az itt élők gyanakvásához és keserű törzsi viszonyaihoz vezettek. Még mindig vannak törzsi összecsapások a kevésbé megközelíthető hegyvidéki zónákban.

A központi csúcsoknál eredő Sepik folyó úgy 1100 km hosszan kanyarog az áthatolhatatlan dzsungelen keresztül. Ez az egyik legutolsó nagy, felderítetlen folyó, amely olyan Pápua Új-Guineában, mint a Kongó Afrikában vagy az Amazonas Dél-Amerikában.

Azok a törzsek, amelyek a Sepik folyó mentén élnek, teljesen el vannak zárva a külvilágtól. Itt nincs semmiféle kiépített infrastruktúra. A falvakba bejutni, egyedül a folyón át lehetséges. Az elmúlt évszázadok alatt nagyon kevés dolog változott. Az itt élő emberek élete babonákban, rejtélyekben, mítoszokban gazdag és az emberek hírhedten gyanakvóak az idegenekkel szemben. A vendég jobban teszi, ha már hónapokkal korábban jelzi jöttét, és akkor sem biztos, hogy barátságos viselkedésére pozitív visszajelzést kap.

A támadások részletei nem világosak, ami támaszt ad, az pár elnagyolt újságcikk és az Internet. Az incidensek legelőször az ausztrál sajtóban láttak napvilágot, mely két különböző, de nagyon hasonlatos támadásról számolt be a Sepik folyónál, Pápua Új-Guinea északi részén.

Patrick Mau, éppen egy hosszú nap után tért vissza a vízről. A folyóparton fürdött közvetlenül a háza előtt, amikor a támadás érte. Egy erős, magányos vadász csapott le rá, ami gyors úszó volt, olyan erős állkapoccsal, amellyel képes feltépni bárki testét. A férfinek leharapta egy bizonyos szervét, melynek következtében az pillanatok alatt elvérzett.

A második támadás kísértetiesen hasonlít az elsőhöz. A halász a folyóhoz ment elmosni az edényeit és felfrissülni. Ezt már kismilliószor megtette, de most valami másképp történt. Úgy tűnt, ezúttal nem megy haza többé.

Amikor a helybéli lakosokat kérdezték, a golyómetszőről beszéltek félve, amely olyan sérülést okoz a férfiembereknek, hogy elveszíthetik nemi szervüket. Az anyák is nagyon féltik emiatt a gyermekeiket, óvatosságra intve őket a vízben. Tehát odalent a mélyben él valami lény, ami könnyedén el tudja venni a férfiak férfiasságát, minek következtében azok elvéreznek. Létezik ugyan egy góliáthal nevezetű folyami állat, mely eléggé veszélyes az emberre, de az inkább Közép-Afrikában fordul elő, innen tizenötezer kilométerre, szóval egészen biztosan nem a góliáthal a tettes.

Jeremy Wade biológus és extrém horgász azon fáradozott, hogy kiderítse, mi lehet ez a lény. „Nem sikerült pontosan kiderítenem, hol történtek a támadások, de azt tudom, hogy a falu közelében, ezért ott kezdtem el a horgászatot. A falubeliek azt mondták, hogy a halak itt nem tudnak ellenállni a kókuszdiónak, ezért ez lesz a csali. Közvetlenül a házak előtt horgászom, két okból: először is, mert a halak gyakran jönnek emberek közelébe. Egyszerűen azért, mert az emberek itt mossák el az edényeiket. Másrészt, mert a víz sekély. A halak az általános nézettel ellentétben sokkal többet vannak sekély vízben, mint mélyben. Ott több a fény, több a növényzet, így több a táplálék is.”

Közben újabb támadás történt egy közeli faluban. Az érintett férfit evezés közben támadták meg. De támadója nem hal volt, hanem egy hatméteres krokodil. A férfi csónakján evezve pálmaleveleket gyűjtött házának tetejéhez, amikor váratlanul egy krokodil bukkant fel a mélyből. Az állat szétroppantotta az ingatag csónak egyik végét, de a férfi szerencsére fel tudott menekülni egy fára. A krokodil kihúzta alóla a kenut. Az állat hamarosan odébbállt, a férfi pedig imádkozni kezdett és átgondolta, mit kellene tennie. Miután biztosan meggyőződött róla, hogy a krokodil már nem fenyegeti, megszerezve a lapátot, sikerült visszahúznia magához a csónakot és elmenekült vele. Nagy szerencséje volt. Az elmúlt években ugyanis sok emberrel végeztek krokodilok a Sepik folyón. Amikor a krokodilok elkapják prédáikat, halálforgásukkal nagy darabokat tépnek ki áldozataik testéből. Szinte kizárt, hogy kizárólag a férfi nemi szervekre támadjanak. Az itt élők szerint évről évre kevesebb a krokodil és az emberek elleni támadás is csak az utóbbi évekre jellemző. Lehetséges, hogy ami megtámadja a halászokat, az megtámadja a krokodilokat is?

Amikor Wade tovább kutatott, horgászat közben egy igen érdekes zsákmányra lelt. Ez a hal a pacu volt. A pacu a piranha-hoz hasonló dél-amerikai hal, mely az Amazonas folyóban található meg és többnyire növényevő. De hogy került pacu az Új-Guinea-i Sepik folyóba, amely több ezer kilométerre fekszik az Amazonastól? A helybeliektől Wade megtudta, hogy mesterségesen lettek ide telepítve úgy tizenöt éve, mert a helyieknek nem volt elég a halmennyiség, amit a folyó kínált. Az ilyesfajta honosítás megdöbbenti a természetvédőket, meghökkentette a biológus Wade-et is, hiszen tudta jól, miféle pusztítást jelent ez, még ha jószándékkal is párosul. A pacunak semmi keresnivalója nincs Új-Guineában. Az Egyesült Államokban például a fehér busa kiszabadult egy haltenyészetből, minek következtében számuk megsokszorozódott és napjainkban szinte az Illinois folyó egészét uralják. Vagy ott a velszi harcsa, amit Észak-Európa hideg folyóiból telepítettek a meleg spanyol vizekbe, ahol óriásokká nőttek. Természetes ragadozó híján és a bőséges táplálék hatására mindkét faj túlszaporodott, felborítva a természet egyensúlyát. Valami ilyesféle dolog történhetett a Sepik folyóban is?

Kutatás során kiderült, hogy újabb falubelit ért támadás egy ismeretlen állat részéről, ami nem krokodil volt. A férfi füvet vágott, majd bement megmártózni a folyóba, hogy kicsit lehűtse magát. Mellmagasságig állt a vízben, amikor egyszer csak azt érezte, hogy valami nekimegy a lábának. El sem tudta képzelni, mi lehet az. Felhúzta a lábát, de az állat újra ott volt és meglökte. Aztán azt érezte, mintha emberi fogak mélyedtek volna a lábába. Nagy fájdalom hasított belé, de sikerült kimenekülnie a partra.

Minden támadás a falvak közelében történt és a lény a húst kedvelte. Mivel Wade tanácstalan volt és a helyi halak sem akartak nagyon horogra akadni, úgy döntött, egy emberhúsra éhes halnak olyan csalit fog bedobni, mely nagyon hasonlít az emberi hús ízére. S ez mi lehet más, mint a disznóhús. Folyóvíz estében az áramlat leviszi a hús zsíros aromáját, ami azt jelenti, hogy majd a messzebb lévő halakat is bevonzza.

Egy apró pacu akadt a horogra, ami a piranha közeli, növényevő rokona. Ezúttal azonban úgy tűnt, azért a húst sem veti meg olykor-olykor. Ha viszont megeszi a disznóhúst, nincs kizárva, hogy emberre is rátámad. Lehet, hogy ez megint egy olyan honosítási kísérlet, ami rosszul sült el? Végül is, ha belegondolunk, a furcsa támadások a pacuk Új-Guineába telepítése után kezdődtek. Dél-Amerikában – ahol őshonos –, legalább tizenkét halfaj van, amit pacunak hívnak. Amelyet Pápua Új-Guineába telepítettek, a legnagyobbak egyike, mely elérheti a közel egyméteres hosszúságot, akár harminc kilót is nyomhat, és persze ezzel arányos fogakat növeszt. Amikor még fiatal, ez a fajta pacu hasonlít a vörös piranhára. De ahogyan nő, elveszíti a vöröses színt és vérengző vadállattá válik. Állkapcsa elég erős ahhoz, hogy szétzúzza a fáról a vízbe pottyanó diókat, és nagyon is képes arra, hogy felszakítsa a puha emberi szöveteket.

Amennyiben a pacu felvette ezt a feltételezett táplálkozási szokást, a folyórendszer örökre megváltozik. Az, hogy egy növényevő fokozatosan húsevővé válik, talán tudományosan megdöbbentő, de ezen a vidéken az átalakulás egyfajta életvitel. Wade célja ettől kezdve, hogy olyan pacut foghasson, ami képes embert ölni.

Az itt élők állítják, hogy amióta a hal megjelent, mindent elpusztított. Egész tavak váltak néptelenné, a vízfelszínen úszó növények mind eltűntek. A lebegő hínár eltűnésével elhaltak a halak is, amelyeknek búvóhelyet és táplálékot jelentettek, de a krokodilok száma is jelentősen megcsappant, hiszen nem tudják hová építeni fészkeiket. A pacu gyakorlatilag kieszi az őshonos állatok élettereit. És nemcsak az életterüket teszi tönkre, felfalja őket. A piciny krokodilokat éppúgy, mint a halakat, vagy a vízi madarakat. Kérdés: még a férfiaknak azt a bizonyos szervét is megtámadja? Bizonyítékot kell találni arra, hogy láthassuk, pontosan mire képes, vagyis el kell kapni egy nagyobb példányt.

Mindezek közben Wade-et egy különös halász kereste fel, megtudván, hogy miben kutakodik. Kiderült róla, hogy ő az a bizonyos „elhunyt” áldozat, akit akkor kapott el egy lény, amikor az edényeit ment elmosni a vízhez és ha már ott volt, megmártózott kicsit. Az újságok tájékoztatása, mint kiderült hamis volt a halálhírről, de abban igazat írtak, hogy a férfit megtámadta valami és súlyos sérülésekkel került kórházba. A férfi elmondta Wade-nek, hogy a támadó hal nagy volt és hihetetlenül erős. A harapás nem látszott tiszta vágásnak, mint mondjuk egy piranha esetében lett volna, inkább tépésnek, szakításnak tűnt.

Wade-nek végül sikerül kifognia egy nagyobb, vizsgálhatóbb példányt. Az állat már most is olyan erős volt, hogy kiegyenesítette a horgot a hadakozás közben. A hal úgy nézett ki, mint egy óriáspiranha, de fogai nem metszőfogak voltak, hanem zúzásra és tépésre alkalmasak. Kísértetiesen hasonlítanak az emberi fogakra és meglehetősen hátborzongató lehet elképzelni milyen, ha a húsunkba mélyednek. Azt mondják, amikor egy piranha megharap, nem is érezni, mert olyan tiszta vágást csinál. A pacu harapása viszont csúnya, cafatos tépés lenne és valószínűleg nagy fájdalmat okozna.

Nagyon úgy néz ki, hogy a pacu lehet a golyómetsző. Egy növényevő hal, amely emberevővé változott. Egy túlméretezett piranha, ami rákapott az emberhúsra. Az itt élő emberek most már kezdik elfogadni, hogy a pacu az életük részévé vált, ha tetszik, ha nem. Gyakorlatilag az egész Sepik folyót uralja már. Ez élő példa arra, mit jelent, ha az ember beleavatkozik a természet rendjébe. Megjegyezendő, hogy a pacu már tizenkilenc amerikai államban is megjelent, de eddig még nem szaporodott el és egyelőre senkit nem ért általa támadás. De bármikor beindulhat a gépezet, akárcsak a Sepik folyón. És ha egyszer a szellem kiszabadul a palackból... nem lesz visszaút...

Forrás: Édesvízi szörnyek / A mutilátor, 2010. dok.film alapján lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: utazom.com; uncommonadventures.com; wilderutopia.com; hektoeninternational.org; bigfishesofttheworld.blogspot.com