Az alábbi történetnél feltétlenül fel kell hívni a figyelmet, hogy csupán fikcióról van szó, melyet a Hobbit néven elhíresült ősember egyik alfaja ihletett, amelynek csontjait 2003/2004-ben találták meg az Indonéz szigetvilágban, illetve amit a helybéli őslakók Ebu Gogóhoz kötődő mítoszai szintén inspiráltak. Ugyanakkor azt is hozzá kell tennem magánemberként, olvastam olyan írásokat a témával kapcsolatban, melyek azt állítják, hogy a történetnek igenis van alapja, csak más személynevekkel és kicsit más formában. Nos, nem áll módomban sem egyik, sem másik verzióval vitatkozni. Bárhogyan legyen, a történetet színészek játszották el, de ahogyan mindig, most is elmondom, mindenki maga döntse el, mit hisz el és mennyit a leírtakból. Ezt a történetet láthatták már dokumentumfilmen, de tudom, hogy sokan nem tudnak fogni bizonyos csatornákat. Elsősorban nekik szól hát a „mese” és mindazoknak, akiket érdekel a történet – megj.: Csiribusz. 

Tehát az elbeszélés szerint 1977-ben két ornitológus és egy barátjuk – dr. Timothy Darrow, dr. Gary Ward és indonéz származású vezetőjük, Drajat (Reggie) Saputra – Indonézia Flores nevű szigetén két hónapos expedícióra indult. Mint ahogyan szakmájuk elárulja, a madarak tanulmányozásával foglalkoztak, ezen belül az őserdei sasokkal és a hivatalosan kihaltnak vélt Flores-i füles kuvik megtalálásával, hogy ezzel is bebizonyítsák, a kihaltnak hitt madár ma is él. Már jó néhány nap eltelt az expedícióból, amikor valami szörnyű, váratlan dolog történt.

Egy napon dr. Timothy Darrow megszakadt véres ruházattal, félájultan futott ki a dzsungelből az ott élő bennszülöttek falujába. Egyedül volt és azt állította, találkozott az Ebu Gogókkal, akik megölték, majd felfalták társait. Így kerültek a képbe a Flores-i rendőrség emberei, akik később ráakadtak Drajat Saputra felismerhetetlenségig szétdarabolt holttestére, míg a harmadik csapattagot soha nem találták meg. A doktor meséjéből ugyanakkor egy szót sem hittek el. Darrow-ot kettős emberöléssel és kannibalizmussal vádolták meg, s bár amerikai állampolgár volt, életfogytiglanra ítélték. Darrow a tárgyalás alatt mindvégig tagadta bűnösségét. Arról próbálta meggyőzni a bíróságot, hogy a titokzatos, mítoszokkal átszőtt lény, Ebu Gogó ölte meg a barátait. Senki nem hitt neki. Meséjével nem tudta bíráit meggyőzni, csupán arról, hogy ő maga egy zavart elméjű beteg ember. Egy indonéz börtönbe került, ahol harminchat évet töltött le.

Huszonöt évvel később dr. Richard Hoernboeck, egy ausztrál kutatócsapattal érkezett Floresre, ahol Ausztráliába vezető korai migrációs útvonalakat kerestek, s közben egészen váratlan dologra bukkantak. Ismeretlen emberfajta maradványait találták meg, úgynevezett kicsiny vadembereket, akiket találóan hobbitoknak neveztek el. Ezek a kis emberkék alapvetően különböztek a mai embertől, egy teljesen új faj egyedei lehettek, akik velünk egy időben éltek a bolygón. Mindez az utóbbi idők legfontosabb antropológiai felfedezése volt.

Na most ezek az ún. hobbitok, nem éppen olyanok voltak, mint a zöld köpenyes, pipázgató Bilbó, aki kedves kis otthonában fogadja a varázslók látogatását. Ezek a kicsi emberkék vadak voltak, hiszen az őskorban éltek, amikor rendkívül sok volt a ragadozó és az egyéb veszélyforrás.

Megtalálták mellettük az eszközeiket is: köveket, vágószerszámokat, lándzsahegyeket, amelyeket szintén kőből csiszoltak. Tűzgyújtásra utaló jelekre is ráakadtak a régészkutatók, tehát a kis vademberek gondolkodó lények voltak.

A Flores-i ember úgy húszezer évvel ezelőtt élt, amely történelmi mértékkel nézve nem több egy szempillantásnál. A kutatók azonnal tudták, hogy felfedezésük átdolgozza az eddig ismert történelmi képet. Az ausztrál tudósok mind nagyon lelkesek voltak, de az indonéziaiak közül páran furcsán reagáltak. Visszafogottá, bizonytalanná és zaklatottá váltak. Az ausztrál kutatók ekkor hallottak először Ebu Gogóról.

A legenda szerint Ebu Gogo, amolyan mumusféle, aki a Közép-Flores-i emberek elbeszéléseiben él. Úgy gondolják, hogy ez a teremtmény félelmetes, ronda, szőrös és nagyon erős valaki, termetre viszont rendkívül alacsony. Ebu Gogo története nem volt más, mint a helyi folklór része, egészen a Homo Floresiensis 2004-ben történt felfedezéséig. A Floresen élő legendák pontosan leírják az Ebu Gogót, hogy hogyan él, hogyan viselkedik. Leírásuk szerint ez a kis lény körülbelül egy méter magas és kapcsolatba került a modern lakosokkal is. A legenda arról is szólt, hogy az Ebu Gogók a Ebulobo vulkán barlangjaiban éltek, nem messze az emberek faluitól. Gyakran raboltak gyermekeket, amit az emberek megelégeltek egy idő után és kifüstölték az Ebu Gogókat a barlangokból, hogy írmagjuk se maradjon. De állítólag egy párnak sikerült megmenekülnie, akiknek utódaik ma is élnek.

A csontok megtalálása önmagában is jelentős volt, de a mesék hihetőségét most megváltoztatta. A legendák fura lénye és a megtalált Homo Floresiensis külső felépítése gyanúsan hasonló. Mindkettő alacsony; két lábon, felegyenesedve jártak; és Flores szigetén éltek. Lehetséges lenne, hogy a legenda igaz? Hogy Ebu Gogo azonos az ősi hobbittal?

Az emberek beszámolói a lénnyel kapcsolatban meglehetősen szemléletesek voltak és teljesen egybevágtak. Látták a földön és a fákon, furcsa hangokat ad ki, mind szőrösnek és kicsinek írta le, és mindannyian féltek tőle. Sőt, akadt, aki egyenesen azt állította, hogy elrabolja a kisgyerekeket, hogy aztán megegye őket. Bár azt is hozzátették az őslakosok, hogy már legalább száztíz éve nem hallottak felőle. Egyetlen valaki azonban azt állította, hogy 1977-ben találkozott ilyen lényekkel. Ez a valaki pedig az amerikai tudós, dr. Timothy Darrow volt. 

Dr. Richard Hoernboeck számára a történet egyre izgalmasabb arcot mutatott és nyomozni kezdett. Amikor Tim Darrow előkerült a dzsungelből 1977-ben, ruhája szakadt volt, csupa vér, és csak egy dolgot hajtogatott: „Ebu Gogo”.

Susan Clemens, Darrow húga elmondta, hogy Tim volt a család büszkesége, az első, aki egyetemre ment és doktori címet szerzett. Gyermekkorától imádta a madarakat. Egyszer egy sebesült sólymot vitt haza, felgyógyította és újra megtanította repülni. Amikor megtudták, mivel vádolják Indonéziában, nem hitték el a vádakat, de amikor a részletekre is fény derült és arra, hogy valóban Tim követte el a szörnyűségeket, azt nagyon nehezen dolgozta fel a család. Elköltöztek otthonukból és az apjuk megtiltotta, hogy bármiféle kapcsolatot tartsanak fenn Timmel. Susan érezte, hogy a történet nem lehet ilyen egyszerű. Valami komoly dolognak kellett történnie Timmel, hogy így „bekattant”.

Mint fentebb is említve lett, Drajat (Reggie) Saputra maradványait megtalálták a hatóság emberei. Súlyos csonttörések, a csontokon vágásnyomok jelezték az erőszakos halált. A koponyát felnyitották, és a testet szétmarcangolták. S hogy mindez egy indonéz állampolgárral történt, elképesztő felháborodást váltott ki. Végül sikerült kieszközölni, hogy az amerikai tudóst ne végezzék ki, aki egyébként mindvégig ragaszkodott saját álláspontjához.

Drajat Saputra testében éles kőszerszámot találtak, amolyan apró kis dárdahegyet. S mivel ugyanilyen kő került elő dr. Darrow táskájából is, a hatóságok azonnal őt vádolták meg az emberöléssel. Ez volt a fő bizonyíték mindkét gyilkosságnál, bár a másik tudósról igazából nem derült ki, mi is történt vele. És itt kezdődik az egyik izgalmas része a történetnek: ugyanilyen kőből pattintott dárdavégeket találtak 2004-ben a feltárt hobbit sírok mellett. Mindez a felfedezés Darrow mellett szól, hiszen honnan is tudhatta volna 1977-ben, hogy majd 2004-ben ausztrál tudósok egy ásatás során az Ebu Gogóhoz hasonlatos lényeket találnak, s mellettük ugyanolyan kőhegyeket, mint amilyen a táskájában volt.

Dr. Timothy Darrow így emlékezett vissza hihetetlen élményére:

„Azt akartuk tanulmányozni, hogyan hatnak az erdőirtások az őserdei sasok populációira. Ez volt Garynek és nekem is a témám. Nehéz volt eljutni a kutatási területünkre, mindentől távol volt, de gyönyörű tájakon jártunk. Reggie lett a segítségünk, aki idővel kollegánká és barátunká is vált. Az ösztöndíjunk arról szólt, hogy a sasokat figyeljük, de egy másik madarat is kerestünk, amit már egy évszázada nem látott senki, a Flores-i füles kuvikot. Mindenki azt hitte, már kihalt, ám Reggie megesküdött, hogy előző útján látott egyet. Így mi is reméltük, hogy találkozunk vele. Szóval elhatároztuk, hogy kihaltnak vélt fajokat keresünk... A sors iróniája... Nem igaz?”

Timothy Darrow látta meg először... a jelet a fán. Azon gondolkodtak, kik készíthették a rajzot. Fejvadászokra gyanakodtak és féltek is tőlük, de azzal bátorították magukat, hogy azon a vidéken már nem éltek fejvadászok rég. A magasság sem stimmelt, túl alacsonyan volt a rajzolat. Végül nem tudtak mit kezdeni a felfedezéssel és továbbmentek.

A következő napokban hálókat feszítettek ki a fák közé, így fogtak be olyan apró madarakat, amelyeket az általuk tanulmányozott sasok fogyasztottak. Már akkor feltűnt, hogy pár háló minden ok nélkül leszakadt. Akkor azonban nem foglalkoztak ilyen apróságokkal, végezték tovább a munkájukat.

Azon a napon ugyanúgy kezdték a reggelt, mint máskor. Felkeltek és körbejárták a hálókat, hogy megnézzék, mit fogtak. Aztán egy idő után meghallottak valami furcsa sikoltó hangot, amely bevisszhangozta a dzsungelt. Darrow kapta a kameráját és futni kezdett a hang felé, hogy bármi is adja ki magából, le tudja kapni. Meglepetésükre oda jutottak ki, ahová nem sokkal korábban hálót feszítettek. A háló le volt szakítva. Arra is felfigyeltek, hogy ugyanolyan jelek voltak a fák törzsére vésve, amelyet pár nappal korábban már láttak. Meg mertek volna esküdni rá, hogy reggel még nem voltak ott.

Gary vette észre elsőnek a lényt. Majomszerű kicsi testével a fákon ugrált. Darrow azonnal filmre vette, de persze amikor később erről faggatták, kiderült, hogy a kamera elveszett, így meséje hiteltelenné vált. De a magnó, amivel a hangokat rögzítette, elvileg megvolt, mert annak idején az indonéz hatóság minden holmijával együtt elkobozta.

A történethez visszatérve, miután Darrow-ék megpillantották az ismeretlen lényt, többé nem a madarak érdekelték őket, hanem a majomszerű valami. Nem tudták mi lehet az, de azt sejtették, hogy sokkal nagyobb tudományos szenzációval állnak szemben, mint saját tanulmányuk esetében. Tudták, hogy valamiért a madárhálók vonzották oda a kis lényt, ezért a felvett madárhangokat folyamatosan visszajátszották, hátha becsalják magukhoz. A fákat nézték hosszú időn keresztül, pedig nem azt kellett volna. Kis idő múlva, a fák alatt a földön járva, meglátták pár méterre. Nézték őt és ő nézte őket. Végül rövid idő után elment, de egyszer még visszanézett rájuk. És akkor megint felhangzott a furcsa, sikoltó hang. 

Reggie-t nagyon felzaklatta a szokatlan találkozás. Akkor már eszébe juthatott népének régi legendája az Ebu Gogóról. Darrow próbálta megnyugtatni, de Reggie szörnyen nyugtalan lett ezek után. Az éjszaka folyamán a lények hangja újra betöltötte a dzsungelt. Többen voltak. Nem látták, de hallották őket. Kora reggel el kezdtek összepakolni. Ekkor vették észre, hogy a táborhelyük tele van apró lábnyomokkal, mintha figyelték volna őket. És Reggie kimondta: „Ebu Gogo... követnek”. Baljóslatú volt az egész. Minél előbb ki akartak jutni az őserdőből. Gyorsan összekapkodták a holmijukat és sietősen elindultak.

„Nagyon siettünk. Reggie meg volt győződve arról, hogy követnek. Eddig még nem láttam ennyire zaklatottnak. Reggie Flores-i volt. Jobban ismerte az őserdőt, mint bárki más. Az, hogy ő félt..., az volt igazán ijesztő” – mesélte később Darrow.

Aznap este nem gyújtottak tüzet, a sötétben vacsoráztak. Átvészelték az éjszakát és másnap folytatták az útjukat. Megnyugtatta őket, hogy idővel ismerős terepre érkeztek. Aztán Reggie egyszer csak megállt. Szinte kővé meredt. A másik kettő megijedt, majd megkönnyebbülten felsóhajtott. Megtalálták... a Flores-i füles kuvikot. Száz év óta először ők voltak az elsők, akik megpillanthatták. Darrow, és közvetlenül utána Reggie, mászni kezdtek fölfelé a fán, ahol a megfigyelőhelyet építették ki korábban. Már egészen magasan voltak, amikor Tim Darrow észrevette a fába vésett jelet. Egészen friss volt, még a fanedv is csöpögött belőle. Már szólni akart Reggie-nek, amikor az felkiáltott. Lezuhant. Darrow azonnal utánaereszkedett, de már nem tudott segíteni. Reggie nemcsak a lábát törte, hanem szörnyet is halt. Gary teljesen kiborult. Önmagát hibáztatta, mert ő rakta össze a felszerelést és azt hitte, bizonyára valamit rosszul csinált. Darrow vigasztalta, hogy nem az ő hibája. Érezte, hogy itt valami másról van szó. A kötél nem szakadt el, nem volt rossz sem. Valaki elvágta, ez jól látszott rajta.

A következő éjszakát Reggie holtteste mellett töltötték, de muszáj volt reggel eltemetniük, hogy ne vonzza be a ragadozókat. Eltartott pár óráig, mire levonszolták a folyó mellé. Ott puhább volt a föld és akadtak nagyobb kövek is, amelyekkel lefedhették a sírt. Nem voltak különösebben vallásosak, de készítettek faágakból egy rögtönzött keresztet, amit a sír fejéhez tűztek és mondtak pár mondatot. Hamarosan visszaindultak a táborhelyükhöz. Ekkor a hátborzongató hang újra bevisszhangozta a dzsungelt. Látták, hogy az egyik lény ott van mögöttük az ösvényen. Úgy tűnt Reggie sírja felé tart. Utánaeredtek és valóban, már a sírt bontogatta. Megpróbálták elűzni, mire egyre több kicsi, szőrös, rikogató emberke jelent meg. Tudták, ha nem menekülnek el, mindjárt rájuk támadnak.

Futás közben elveszítették egymást és Timothy magára maradt. Az éjszakát egyedül kellett eltöltenie egy idegen ország idegen őserdejében, olyan lények között, akik csak arra vártak, hogy lecsaphassanak rá. Félt a sötétben, de nem merte felkattintani a zseblámpáját, mert attól még jobban félt, hogy fényével odavonzza az őket üldöző kicsi embereket. Saját bevallása szerint életének legfélelmetesebb éjszakája volt. Ugyanakkor nem mert tovább késlekedni. Ki kellett jutnia az erdőből. Szerencsére az iránytű nála maradt, így egyetlen pillanatra mégis felkattintotta a zseblámpát, miközben kezével próbálta lefogni a fényt. Meg kellett valahogy néznie a helyes irányt. Aztán újra sötétségbe burkolózott és pihenő nélkül megindult az éjszakai dzsungelben.

Egész este ment, amíg csak bírta. Reggel meglátta az egyik sast, amelyet tanulmányoztak korábban. Tudta, hogy a folyónál fészkel. Így eljutott a folyóig és azt is tudta, ha azt követi, kijut az őserdőből. Ott gázolt a vízben, amikor megpillantotta az egyik lényt. Csak állt fenn a sziklán és egy hosszú percig nézte Darrow-ot. Ez volt Timothy utolsó emléke a szörnyű élményről. Gary Wardot soha többé nem látta.

Dr. Richard Hoernboeck elhatározta, utánanéz a magnónak. Mint kiderült, az indonéz hatóságok, miután az amerikai képviselettel felvették a kapcsolatot, visszaszolgáltatták Darrow felszerelését és azt később az Illinois-i egyetemre szállították. A magnó végül meglett, ott porosodott az egyetem audiovizuális raktárában. A felvételeket soha nem katalogizálták, mert akik készítették, soha nem tértek vissza Illinois-ba. Így bizonyságot nyert, hogy minden igaz, amit a hangokról Darrow állított. Hoernboeck több szakemberrel is meghallgattatta a hangokat. Abban mind egyetértettek, hogy valami főemlős hangja lehet, de hogy mi, azt egyikük sem tudta meghatározni.

Hoernboeck ezek után határozta el, hogy expedíciót szervez Indonéziába és végigjárja Darrow-ék útvonalát a Flores-i dzsungelben. A hangfelvételt is magával vitte, mert ha a lények még mindig ott élnek, esetleg magukhoz csalhatják vele őket. Ezen kívül mozgásérzékelős kamerákat is vittek, amelyeket a fák törzséhez rögzítettek.

Útjuk során bementek egy nagyobb barlangba, ahol a legendák szerint éltek valamikor Ebu Gogók. Odabent több állati csontot találtak, amelyek arról árulkodtak, hogy megették őket. Ez mind nem volt annyira érdekes, nem úgy, mint az az emberi állkapocsmaradvány, amit szintén a hamuban találtak. Modern kori emberé lehetett már csak azért is, mert az egyik fogban amalgámtömés volt. Hoernboeck azonnal begyűjtötte, hogy később megvizsgáltathassa, nem az eltűnt Gary Wardé lehet-e. Az állkapocs azonban annyira elszenesedett, hogy nem lehetett DNS-mintát venni róla. Az viszont bebizonyosodott a fogászati vizsgálatból, hogy nem Gary Wardot találták meg. Egy indonéz fafeldolgozó vállalat erdészének állkapcsa volt, aki még az 1950-es években tűnt el, miközben a terepet tanulmányozta irtás céljából, több, mint három kilométerre a barlangtól, ahol megtalálták a maradványát. Nem tudni, megnyitják-e az aktáját az akkor eltűnt férfinek. Nagyon úgy tűnik, mégis lehetett ott egy kannibál már az 1950-es években is, de az nem Timothy Darrow volt. 

Meglepő módon a barlangból elhozott állati eredetű csontok vizsgálata érdekesebb eredményt hozott. A csontok sérüléseiből egyértelműen kimutatták, hogy a hobbitok mellett talált éles kőszerszámokhoz hasonló eszközökkel ölték meg és fogyasztották el az állatok húsát. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az állatokat már a modern korban ölték meg és nem régebben. Hoernboeck ekkor már egészen biztos volt abban, hogy nem dr. Timothy Darrow gyilkolta meg a társait. S hamarosan még egy meglepetés érte.

Az indonéz hatóság egyik embere, megtudva, hogy Hoernboeck miben nyomoz, felvette a férfivel a kapcsolatot. Az 1977-es felvételeken ő is rajta volt fiatal rendőrként, amikor a tett helyszínét filmezték. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy mindenáron meg akart mutatni a filmen valamit Hoernboecknak. A film ugyanis megörökítette, amint a felszerelések egy részét a rendőrség egyenként listába veszi. És a tárgyak között ott volt a kamera is. Az a kamera, amelyről Darrow azt hitte, valahol elveszítette a dzsungelben.

Az expedíció végül félsikerrel zárult. A szándékosan megrongált és levert kamerák, a vésett jelek újbóli megjelenése azt mutatta Hoernboeck számára, hogy igenis él a dzsungelben valamiféle intelligens lény, de hogy mi, azt csak találgatni lehet. A fellelt bizonyítékok felhasználásával azonban meg akarta kísérelni a perújrafelvételt, hogy meggyőződése szerint az ártatlan Darrow-ot ki tudja hozni az indonéz börtönből. Most már csak a kamera hiányzott, amit a régi filmfelvétel tanúsága szerint listára vettek. Csakhogy az indonéz hatóság nem tartotta meg, hanem hazaküldte Amerikába, ahol továbbpostázták a Darrow családnak. A férfi szülei már nem éltek, de férjezett húga igen. Hoernboeck felvette a kapcsolatot a nővel. Miután Susan megtudta, hogy fivére vélhetően ártatlan, elmesélte, hogy Tim letartóztatása után pár évvel, érkezett hozzájuk egy nagyobb csomag. Ebben voltak Tim személyes holmijai, de először nem is tudták, pontosan mi van a csomagban. Az apjuk nem engedte kinyitni. Felbontatlanul kivitte a szemetes mellé, hogy elvigye a kukásautó. De Susan észrevette, utánament és visszavitte a bőröndöt a házba. A csomagban, Darrow személyes dolgai között ott volt a kamera is, benne a filmtekerccsel. A felvételek egyértelműen igazolták, hogy a férfi végig igazat mondott. Timothy Darrow azonban nem érhette már meg, hogy újra érezhesse a szabadság levegőjét. A kamera megtalálása előtt pár hónappal meghalt az indonéz börtönben. 

Forrás: Az Animal Planet 2015-ös Kannibál a dzsungelben című dok-filmje után lejegyezte: Csiribusz

Képforrás: youtube-downloader-mp3.com; article.wn.com; dreamfilmhd.bz