/Az őszinteség kedvéért el kell mondanom, vannak cikkek, melyek idegen nyelvből lettek átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja mit hisz el belőle, és mit tart ostobaságnak. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/

A régi históriák kutatása során kitűnik, hogy a múltban Franciaországot keményen sújtották a különböző ismeretlen lények általi bestiális kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságsorozatok. Ezek az állítólagos szörnyek számos környéken folytattak vérengzést, többek között Auxerre, Lyon, Orléans vagy a Vosges-hegység térségeiben. Gyanítható, hogy sokszor ugyanaz az állat lehetett az elkövető, de minden régióban más névvel illették, pl.: a Cévennes-i bestia, a Vivarais-i bestia vagy a gardi fenevad. Többségében ezen szörnyek származását a farkasokhoz kötötték, s általában rajtuk álltak bosszút, pedig a lények külseje csupán részben hasonlított farkasra, sőt, leírásuk alapján szinte teljesen bizonyos, hogy egyáltalán nem farkasról volt szó. 

A lények által elkövetett támadások többnyire a magányosan kóborló embereket érték, sok esetben vándorokat, parasztokat, pásztorokat, pásztorlányokat, akiknek nem sok esélyük volt az önvédelemre. A pórnép nem volt mással felfegyverkezve, mint bottal, esetleg bicskával, hiszen a törvény értelmében ők nem viselhettek sem kardot, sem lőfegyvert. Ez kizárólag a nemesség előjoga volt.

Szerintem senkinek nem jelent újdonságot a gevaudani bestia hírhedt története, ha egy kicsit is érdeklődik a téma iránt. Bár az említett história a leghíresebb, volt már ilyen incidens-sorozat Franciahon vidékein. Nagyjából harminchárom évvel a gevaudani eset előtt egy másik hasonló lény terrorizálta az Auxerrois-i régióban élő lakosságot. 1731 novemberében történt az az első támadás, amelyet az ismeretlen lény számlájára írtak. A mai Auxerre-től délre, Trucy helység közelében egy tizenkét éves fiú az anyjával éppen hazafelé tartott, amikor váratlanul megtámadta őket egy furcsa ragadozó lény és megpróbálta elragadni a kisfiút. Az anyának ugyan sikerült ezt megakadályoznia, de a gyermek olyan sérüléseket szenvedett el, hogy végül mégis meghalt az anyja karjai között.

A szerencsétlen esetet több másik támadás is követte, az áldozatok száma egyre növekedett és a régió lakosságán elhatalmasodott a félelem. A parasztok felszerelkeztek mindenféle szerszámmal, kapával, kaszával, stb., hogy leszámoljanak a fenevaddal. Próbálkozásuk azonban nem járt sikerrel. Az ügy kivizsgálása – ahogyan a későbbi gevaudani események kapcsán is – az akkori francia uralkodóhoz, XV. Lajoshoz került. A király pénzjutalmat ígért annak a férfiúnak, aki megöli a szörnyet. Erre a vadászok mérgezett húst tettek ki az erdők közelébe, és ész nélkül irtották a farkasokat. A mérgezett hús mégsem csalta lépre a bestiát, sőt, az áldozatok száma egyre nőtt. A fenevad úgy elszemtelenedett már, hogy nem várta meg a prédát a vadon közelében, hanem maga ment be a falvakba és több kisgyermeket ragadott el.

A történet név szerint megemlít egy falut, Mailly-la-ville-t, ahol amikor az egyik gyermekre rátámadt a lény, dajkája a védelmére sietett. Sikerült elkapnia a gyerek kezét – más történet szerint a lábát –, de a huzavonában a szörny győzött és leszakítva vagy leharapva maradt a gyermek végtagja a dajka kezében.

A rémült lakosság démonról, vérfarkasról suttogott. Némelyek látni vélték a lényt, amely szerintük emberi hangon beszélt. Öt hónap elteltével Val-de-Mercy falu plébánosa tizennégy áldozatot azonosított be. 1734 végére összesen huszonnyolc áldozat – kilenc gyermek, kilenc nő és tíz férfi – szerepelt a gyilkosságok listáján.

Sosem derült ki milyen állat volt a tettes, de úgy tartják, nagyon hasonlított a farkasra. Még ugyanebben az évben levadásztak két nagy, farkashoz hasonlatos állatot. Hogy ez a két állat volt-e valójában az elkövető, sosem bizonyosodott be, de tény, hogy a gyilkosságok ezek után befejeződtek.

Érdekességképpen meg kell említeni, hogy nagyjából nyolcvan évvel később, 1817-ben ugyanebben a térségben egy újabb lény garázdálkodott. Többnyire gyermekeket falt fel, de egy alkalommal, amikor rátámadt egy lányra, egy fiatalember közbelépett. Korábban hiénafélének tűnt az állat, de a fiatalember azt állította, hogy inkább egy erős masztiffra hasonlított, egyenes, álló fülekkel. Amerre elmenekült, mérgezett húst tettek ki, de többé nem mutatkozott. Olyan hirtelen tűnt el a semmiben, amilyen váratlanul felbukkant a semmiből.

Forrás: johnknifton.com; dark-stories.com – ezen oldalakon talált bejegyzések alapján írta: Csiribusz

Képforrás: wherewolfblood.skyrock.com; johnknifton.com