/Az őszinteség kedvéért el kell mondanom, vannak cikkek, melyek idegen nyelvből lettek átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarosítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű.  Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja mit hisz el belőle, és mit tart ostobaságnak. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/

1815-ben egy forró, júliusi napon, befutott a liverpooli kikötőbe a Lothar nevű vitorlás hajó, mely az észak-amerikai kontinensről érkezett. Az utasok között volt egy gazdag, skót kereskedő, bizonyos John Allen, aki együtt utazott feleségével Francesszel; beteges kinézetű, hat esztendős fogadott fiukkal, Edgarral; valamint Frances húgával, Nancyvel. Nem sokkal később itt Liverpoolban, az Allen család találkozott Thomas MacKenzie-vel – ő egyébként unokatestvére volt az ismert skót vasúti mérnöknek, William MacKenzie-nek –, aki szerzett számukra két megbízható, szorgalmas cselédlányt Isabel Cook és Joan Slaidburn személyében. Isabel és Joan az Allen családdal tartottak Skóciába, illetve magukkal vitték még Isabel hétéves kishúgát Maryt is, aki játszótársa lett a kis Edgarnak.

Nem sokkal azután, hogy megérkeztek Allenék skóciai otthonába, karácsony közeledte miatt a két kisgyermek elhatározta, hogy feldíszítik a házat. Egy téli reggelen, titokban kiosontak a házból, és besétáltak a hóval borított erdőbe, hogy magyalt, fenyőtobozt és borostyánt gyűjtsenek. A kislány kosara hamarosan megtelt, és máris indultak volna hazafelé, amikor nagyon furcsa dolog történt velük.

A földet borító hóban rejtélyes nyilacskák nyoma rajzolódott ki. A két gyermek megdöbbenve ámult el a szokatlan jelenségen. Mary és Edgar követni kezdték a nyilakat, majd Mary egyszer csak megállt, és esernyője hegyével a hóba írta: „Ki vagy te?” Ekkor egy láthatatlan valaki, három vonallal áthúzta a mondatot. Választ tehát nem kaptak, de a nyilak továbbra is megjelentek a hóban, a két gyermek pedig kíváncsian követte azokat. Hamarosan eljutottak egy befagyott tóig. Mary már a jégre lépett, amikor az recsegni, repedezni kezdett. Edgar felismerve a veszélyt, elkapta a kislány karját, és visszahúzta a biztonságos szárazföld felé. Ezek után a gyerekek egy öregasszony hangját hallották, amint átkozódva szórta feléjük a szitkokat, bár nem láttak senkit. Megrettenve rohantak hazáig, és reszketve mesélték el hátborzongató élményüket a felnőtteknek.

Isabel, Mary tizenhét éves nővére, meg akart győződni arról, igaz-e a gyerekek meséje. Elsétált az erdőbe arra a helyre, melyről a gyerekek beszéltek, és valóban, láthatta maga is a hóban kirajzolódott nyilakat, melyek egészen a vékony jéggel borított tóhoz vezettek. Alig láthatóan ugyan, de Isabel észrevette, hogy egy gyermek arca néz vissza rá a vékony jégréteg alól. Megrettent a borzalomtól és azonnal segítségért futott.

A rendőrség később kiderítette, hogy a halott kislány a hatéves Carol McClean volt, egy közeli farmer lánya, aki nem sokkal korábban tűnt el. John Allen úgy vélte, hogy a hóba rajzolt nyilakért egy Old Nelly nevezetű boszorkány gonosz szelleme a felelős, aki valamikor ezen a környéken élt, és a helybeli falusiak a tóba fojtották jó száz évvel korábban. Úgy vélték, összesen kilenc gyermek fulladhatott a tóba, amiért a gonosz boszorkány varázslata a felelős. Figyelmezették Maryt és Edgart is, hogy soha többé ne menjenek a tó közelébe.

Mellesleg megjegyezendő, hogy a kis Edgar később, Edgar Allen Poe néven világhírű író lett.

Felhasznált forrás: dark-stories.com - fordította: Csiribusz