Az indiánoknak – mint sok más nép számára is – a madarak az ég vándorainak, az istenek hírhozóinak vagy ítélet-végrehajtóinak tűntek, sőt gyakran ők voltak maguk az istenek. Ilyen lény volt a mennydörgő madár is: a mítoszok szerint a szárnycsapása a mennydörgés, és amikor elsötétül az ég, akkor valójában ő röpül a Nap elé...

A nuu-cha-nult indiánok úgy tartják, hogy a mennydörgő madár egy hegy tetején lakott, és a Nagy Szellem üzeneteit vitte a többi szellemnek, valamint képes volt esőt varázsolni. A brit-kolumbiai chowichan és kwakwaka'wakw törzsek szerint alakváltó volt; gyakran előfordult, hogy emberi nőt vett el feleségül és családot alapított. Több indián törzs is ide vezeti vissza a származását. A sziúk azt mondják, hogy a mennydörgő madarak végeztek az unktehila nevű sárkányokkal, egy másik történet szerint pedig képesek a tengerből bálnákat kikapni, hasonlóan a rukhmadárhoz. Lehetséges, hogy a mennydörgő madár valós lény, és nem csak az indiánok képzeletének szüleménye?

1948. április 10-én az illinoisi Overlandben három helyi lakos egy hatalmas tárgyat látott elrepülni a fejük felett: először repülőgépnek vélték, de a csapkodó szárnyak látványa meggyőzte őket, hogy egy hatalmas madárral akadtak össze. Pár hét múlva a szintén ebben az államban található Altonban egy apa és fia felettük 153 méter magasságban egy óriási madarat vett észre, aminek a teste torpedó alakú volt, és az árnyéka akkor, mint egy kisebb utasszállító repülőgépé.

1977-ben az illinoisi Lawndale-ben este kilenckor három fiú a házuk hátsó udvarán játszott, amikor hirtelen két óriási madár közeledett feléjük. A fiúk menekülni kezdtek, de az egyiküket, a tízéves Marlon Rowe-t az egyik megragadta a karmaival, majd felröppent vele. A gyerek harcolt, mire a bestia elengedte. A fiúk szerint a madarak tollazata fekete volt, külsőre az andoki kondorra hasonlítottak, a nyakuknál a toll fehér volt. A szárnyfesztávolságot a tanúk három méteresre becsülték. Úgy gondolták, hogy talán kaliforniai kondor, de annak a karmai nem teszik lehetővé, hogy megragadjon egy gyereket.

1976-ban a Rio Grande völgyében egy hatalmas madár riogatta a lakosságot. A leírások szerint az állatnak a majoméra hasonlító feje volt. Tom Waldon helyi lakos húsz centiméter széles, háromujjú lábnyomokat talált a part iszapjába ágyazva, Harlingen város közelében. Ez 1976. január 1-jén történt, másnap este a tizenegy éves Tracey Lawson és unokatestvére, a tizennégy esztendős Jackie Davies épp az udvarukon játszottak, amikor meglátták, hogy kilencvenegy méternyire az öntözőcsatornától egy különös teremtmény közeledik a levegőben. Tracey berohant egy távcsőért, majd ezzel látta, hogy a felettük átrepülő állat egy óriási madár.

Január 7-én Artoro Pedilla közrendőr épp járőrözött San Benito közelében, amikor a reflektora egy különös dolgot világított meg. Két méter hosszúnak tűnt, a szárnyfesztávolságát pedig négy méteresre becsülte, valamint a feje kopasz volt és legjobban egy majoméra hasonlított. Pedilla kollégája, Homer Galvan is megfigyelhette egy hatalmas fekete madár körvonalait az égen. Valószínűleg a Rio Grande felé tartott, ahol Alverico Guajardo és unokaöccse, Ricardo épp horgászott, amikor meglátták a bestiát. A teremtménynek állítólag hosszú csőre volt és denevérére emlékeztető szárnyai. A fiúkon megmagyarázhatatlan félelemérzet lett úrrá, miután a teremtmény elhaladt.

Hét nappal később történt meg a legrémisztőbb találkozás: Armando Grimaldo rezidens orvos épp Raymondville-ben volt. Hirtelen hangos szárnycsapkodást hallott, majd a következő pillanatban hatalmas karmok ragadták meg a ruháját. Láthatatlan támadója felkapta a kétségbeesetten küzdő férfit, majd lerakta a szomszédja udvarában. A vérző vállú Grimaldo azt mondta, hogy egy szárnyas gorilla kapta el.

Február 24-én három tanár is látta a bestiát. A helyi rádióadó ezer dollárt ajánlott fel annak, aki elejti az állatot, de a vadőri hivatal – félve attól, hogy ritka madarakat lőhetnek ki az önjelölt szörnyvadászok – azonnal leállította a bizarr játékot. Hamarosan már semmi hír nem jött a Rio Grande völgyének különös lakójáról, a vadőrök és a helyi lakosság pedig ezt annak tulajdonította, hogy a szemtanúk kék gémet láttak. Alex Resendez viszont azt állította, hogy fényes nappal is látta a madarat. Állítólag egy legelőn szállt le a különös teremtmény; a leírás szerint írisze vörös volt, a csőre világos, a tollazata barnás. A magassága 1,5 méter lehetett, de egy rátámadó bika elriasztotta. Szárnyainak belső felületén a tollazat kék-fehér csíkos volt. Különleges módon a környéken több titokzatos marhacsonkítás is történt.

Sokan tömeghisztériának tartják az estet, azonban a legközelebbi alkalommal az állat a NASA-t látogatta meg...

1986-ban Frank Shaw, a NASA houstoni levéltárosa épp hazaindult, amikor Johnson Űrközpont tetején egy fekete alakot vett észre – a férfi azonnal kocsiba szállt és hazahajtott. A családjának elmesélt történetet később Desiree, a lánya hozta nyilvánosságra 2004-ben. Az apja egy nagy termetű humanoidot látott, aminek a hátáról egy köpeny lógott le, ami alól mintha szárnyak tűntek volna elő. A teremtmény hirtelen kibontotta a szárnyait, majd mennydörgő hang kíséretében felszállt. A férfi a kocsijához rohant, bepattant, majd gyújtást adott a motorra. Ahogy hazafelé vezetett, látta, hogy a szörnyeteg követi. Shaw nem merte elmesélni a történetet főnökének, azonban pár hét után úgy döntött, elmeséli a találkozást. A felettese viszont nem kezdett el gúnyolódni, sőt elmondta, hogy többen látták a különös alakot. Például megölt két német juhászkutyát, borzalmasan megcsonkította őket.

2002-ben Alaszka felett egy óriási sasra emlékeztető madarat láttak, a becslések szerint a szárnyfesztávolsága 4,3 méter volt. Az ornitológusok szerint a szemtanúk csak egy tengeri sast észleltek, de annak a szárnyfesztávolsága 1,8-2,4 méter.

2008 októberében 35 mérföldnyire San Antoniótól Joe Kazenas épp a garázsa tetején dolgozott, amikor különös zajt hallott. Először azt, hitte, hogy a fia motorkerékpárjának a hangja, de amikor nem akart megszűnni, felnézett az égre. Egy hatalmas madarat látott, a szárnya vége hegyes volt, és a háta görbe. Szárnyfesztávolsága 3,5 méter lehetett. Testét fekete tollak borították. A csőre sárga színű volt és egyenes, a szemöldöke pedig nagy, fenyegető kifejezést kölcsönzött a tekintetének. A teremtmény északnak repült, majd eltűnt.

Texasi nagy madár, houstoni vízköpő, mennydörgőmadár... különböző lények, de valószínűleg az felajzott képzelete tette ilyenné őket. Ha szemből nézzük egy ragadozó madár fejét, akkor bizony olyannak tűnhet, mint egy majomé, ez a helyzet például a keselyűkével. Lehetséges, hogy fentebb említett három teremtmény esetében ugyanannak a fajnak változatairól van szó...

A népszerű feltételezés az, hogy talán a mennydörgő madár egy életben maradt pteroszaurusz faj egyede, de ha a jelentéseket nézzük, láthatjuk, hogy a teremtmény igazi madárféle, sokkal inkább egy keselyűre hasonlít, sőt, kondorkeselyűre, de annál nagyobb. A viselkedése is olyan. Előnybe részesíti a hegyes vidékeket, akkor támad, amikor vihar van, a szárnycsapásai pedig olyanok, mint a hangrobbanás. A külleme is hasonló, de a mérete nem.

Lehetséges, hogy tényleg egy kihalt faj egyedeivel állunk szemben. Ez az állat a teratorn. Elterjedt volt az egész amerikai kontinensen, a szárnyfesztávolsága 3,5-3,8 méter. A rekonstrukciók alapján a ma élő keselyűfélékre hasonlított, a csőre egyenes, nem található rajta a mai ragadozófélékre jellemző horog. Aktívabban vadászott, de nem vetette meg a dögöket. Bizonyos legendák szerint, még talán az indiánok csecsemőit is elragadták, és nem tudni, hogy miért halt ki... Talán csak megfogyatkoztak, visszaszorultak a Sziklás-hegység csúcsaira, és onnan indulnak el vadászni?

Forrás: Hihetetlen magazin / június – Orosz István írását lejegyezte: Csiribusz 

Képforrás: artificialguy.deviantart.com; cryptozoonews.com; legendavadasz.blog.hu