Az elmúlt években egyre gyakrabban hallani arról, hogy mitikusnak tűnő lények bukkannak fel a hétköznapi emberek életében. Szokatlan beszámolók, meghökkentő tapasztalatok, sokszor ijesztő élmények látnak napvilágot. Akik rendszeresen foglalkoznak a témával, többnyire vérfarkasokról, jetikről, tavi szörnyekről, ufo-lényekről olvasnak, de lefogadom, csak nagyon kevesen hallottak a tűzsárkányról. Márpedig állítólag létezik.

Az elmúlt évtizedben az Appalache-hegységben több titokzatos lényt láttak, mint bárhol másutt az Egyesült Államokban. Egy vadászokból álló csapat megpróbálja felkutatni ezeket a titokzatos vadakat. A szájhagyomány útján terjedő történetek után erednek, és az igazság nyomába járva bemerészkednek Amerika vadonjainak legmélyére. 

A tűzsárkány, elnevezését arról kapta, hogy a meleg vonzza; a faházak kéményének vagy egy mozdonynak a melege, tehát maga a tűz közelsége. A tűzsárkány tulajdonképpen egy hüllő, melynek hosszát 3-3,5 méterben, súlyát nagyjából 500 kilóban határozzák meg. Testét hatalmas pikkelyek borítják és óriási farka van. Négy lábon jár, de képes két lábra feltámaszkodni. Rendkívül gyors mind a vízben, mind a szárazföldön.

A tűzsárkányt egy vonatkalauz látta először az 1920-as években. Nem azért, mert az állat a sínekhez kötődik, hanem azért, mert a folyók mentén a legkönnyebb vasutat építeni, márpedig Nyugat-Virginiában a vasútvonalak a folyókat követik, amely ugyebár a lény élettere. Ebben az államban egyébként is kiterjedt vízterületek vannak: nyolc folyó és számos vízforrás táplálja a vidéket. Valamikor nagy, faszállító tehervonatok szelték keresztül a tájat. A lény ekkor jöhetett fel a folyókból és állítólag megtámadta a régi mozdonyokat.

Napjainkban az egyik szemtanú, aki maga is halászattal és vadászattal foglalkozik, gyakran és szívesen kempingezik a szabadban. Egy ilyen kiruccanás alkalmával hátborzongató élményben volt része. Sikerült pár nagyobb halat fognia és az erdő szélén jó nagy tüzet rakott, hogy megsüsse őket. Majdnem éjfél körül járt az idő, amikor váratlanul zajt hallott. Ágak reccsenésére, kövek gördülésére figyelt fel. Ösztönösen az elemlámpáért nyúlt, majd a hang irányába világított, amelynek fényénél meg is látott valamit. Ez a valami legalább 3,5 méter hosszú volt, majd felágaskodott a hátsó lábaira. A tűz nagyon érdekelte, egyre jobban közelített hozzá. Ezt látva, a vadász megijedt, azonnal a Quadjára pattant és elhajtott onnan, de tizenöt méterrel odébb megállt és visszanézett. A lény teljesen megkergült a tűztől, a farkával a fákat csapkodta, gurultak a kövek mindenfelé és a parázs szanaszét röpködött. A testét jól láthatóan pikkelyek borították, szeme piros volt, szája hatalmas, hosszú fogakkal teli, viselkedése agresszív. A vadász másnap reggel visszatért. A halak eltűntek, a tűzrakóhelyet szétdúlva találta. Valószínűleg nagyon hideg lehetett az éjszaka, márpedig a hüllők többségének fel kell melegednie ahhoz, hogy gyorsabban tudjanak mozogni. Talán emiatt dúlta szét a tüzet, hogy a rakás helyén át tudjon melegedni.

A szemtanú, arra a kérdésre, kempingezett-e itt azóta, nemleges választ adott: „Vadásztam már itt szarvasra és medvére, de ilyet még életemben nem láttam, és nem érzem magam itt biztonságban.” Oknyomozó vadászaink tehát úgy döntöttek, ez a helyszín nagyon jó kiinduló pont lesz ahhoz, hogy megtalálják a sárkányt. Egy ekkora ragadozónak bőséges élelemre van szüksége, így könnyű lesz követni a nyomait, amelyből találtak is bőven.

Úgy tűnt, meglelik, amit keresnek, amikor is az éjszakai erdő csendjét lövések verték fel. A férfiak követték a lövések hangját, mire egy kis kunyhóhoz jutottak el. A házikóban egy idős férfi lakott a feleségével és ijedten szorongatta kezében a puskáját. Mint kiderült, valami lényre lövöldözött, amely megtámadta a házukat és ledöntötte a kéményt a tetőről. A meleg vonzotta.

Másnap találkoztak a további szemtanúkkal. Két fiatalember azt állította, a tűzsárkány megtámadta őket horgászás közben. Arra figyeltek fel, hogy a víz szokatlanul fodrozódni kezdett, majd valami nekik ment. Pár perccel később az a valami rájuk támadt. Látták a méretes farkát a vízben és hallották, amint a csónak aljába mar. Tudták, hogy nem aligátor, hiszen az nem él ilyen hideg vizekben. Nagyon megijedtek, de sikerült partot érniük a sérült ladikkal. Csak a szerencséjüknek köszönhették, hogy ennyivel megúszták. 

 Harmadik szemtanúként egy olyan férfivel találkoztak, akinek még videofelvételt is sikerült rögzítenie a lényről. Azért ment ki azon a napon az erdőre, hogy ellenőrizze a nyomkövető kamerákat. Tizenöt éve vadászgatott már ezen a vidéken. Gyönyörű reggel volt és egészen megragadta, ahogyan a felkelő nap fényei átsejlettek a fák koronáján. Előkapta a mobilját, hogy megörökítse ezt a szépséget. Aztán amikor a fák tövét kezdte kémlelni, meglátta az állatot, amint két lábra támaszkodva ácsorog, majd leereszkedett négy lábra. Hatalmas volt, jó 3,5 méter hosszú. Súlya 300-500 kiló körüli. A vadász mai napig vallja, ha nem örökítette volna meg a felvétel azt, amit látott, ma is azt hinné, csak álmodott.  

A vadászok találtak egy helyet, ahol feltételezésük szerint a tűzsárkány táplálkozni szokott. Ide verték fel a csapdájukat, csalinak pedig egy úgynevezett lebegő tűzrakó szerkezetet használtak. Úgy gondolkodtak, hogy tüzet gyújtanak a csapda előtt, majd miután a lény teleszívta magát meleggel, nem marad más hátra számára, mint a csapdába sétálni, ahol újabb tűzmeleg várja. És akkor... lecsapódik a zárka ajtaja.

Az éjszaka leszálltával meggyújtották a fényeket. Megtalálták hol pihent a lény, valamint egy föld alatti fészket, ahol vélhetően aludni szokott. Karom- és nyomlenyomatokat is találtak az erdő puha talajában. A hőkamera nagy állat mozgását mutatta a képernyőn. Úgy tűnt, a folyó felé tart, épp arra, amerre terelni akarták.

Éjszakai vadászatukat különös helyzet zavarta meg. A fák között egy Quad száguldott feléjük sietősen. Fiatal pár ült a gépen, akik menekültek valami elől. Táboroztak és az a valami megtámadta őket. A vadászok utánajártak a dolognak. Megtalálták a szétdúlt tábort, a szanaszét repült parázsmaradványokat és a durva karomhasításokat a fák kérgén. A tűzsárkány visszaereszkedett a vízbe és a csapda felé igyekezett. Mire a vadászok beérték, a csapdának már csak szétrombolt maradványait láthatták és a lénynek hűlt helye volt.

Írta: Csiribusz, a Legendás hegyi szörnyek dok.sorozat – Pocahontas megye tűzsárkánya című epizódja után; 2014.