/A cikk idegen nyelvből lett átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja, mit hisz el belőle vagy mit nem. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/
1988-ban (más forrás szerint 1985-ben – megj.: Csiribusz) egy titokzatos robbanás elpusztította az Amos család otthonát az angliai Heswallban. Miután a tűzoltók átvizsgálták a kiégett házat, rátaláltak egy bekeretezett festményre, ami a 'Síró kisfiú' címet viselte, s amely egy angyali kinézetű, szomorú, könnyáztatta arcú fiúcskát ábrázolt. A kép sértetlen maradt a lángoktól.
Nem sokkal később Bradfordban is volt egy tűzeset, ahol szintén épségben találtak egy síró kisfiút ábrázoló festményt az elszenesedett romok között. A yorkshire-i tűzoltóparancsnok elmondta a nemzeti újságoknak, hogy furcsa, síró kisfiút ábrázoló képekre akadtak a rejtélyesen leégett házakban. Erre az újságírók rákérdeztek, lehetséges-e, hogy a kép gonosz és így okozhatta-e valamiféle módon a tűzeseteket. A tűzoltóparancsnok nem kommentálta a feltett kérdéseket.
Hasonló esetekről cikkek még helyenként felreppentek, mint például 1998-ban, amikor Dublinban síró kisfiú képét találták meg egy üres házban, de senki nem tudott rájönni, ki lehet a gyermek az elátkozottnak vélt festményeken.
Devonban egy köztiszteletben álló, nyugalmazott iskolaigazgató, bizonyos George Mallory –, aki okkult dolgok kutatásával is szokott foglalkozni – azt állította, hogy 1995-ben felfedték az igazságot. Ugyanis Mr. Mallory lenyomozta a művészt, aki a kérdéses képet készítette. Egy idős spanyol képeslap-művészről volt szó, aki Madridban élt, nevén nevezve Franchot Sevilla (utánanéztem, a festő olasz származású volt és több néven is ismert – megj.: Csiribusz). Ő elmesélte, hogy a síró kisfiú nem más, mint egy kis utcagyerek, aki Madrid utcáin kódorgott még 1969-ben. A gyermek sohasem beszélt és volt valami nagy szomorúság a tekintetében.
Sevilla lefestette a kisfiút, mire egy katolikus pap elmondta neki, hogy a gyermek Don Bonillo, aki elszökött, miután látta a szüleit meghalni a lángok között. Azt is elmondta a művésznek, hogy hiába szökött meg, bárhová is telepedik le, mindig ismeretlen, rejtélyes eredetű tűzeset lesz a közelében. A falusiak emiatt diablonak, vagyis ördögnek nevezték el.
Sevilla figyelmen kívül hagyta a babonás pap történetét és maga kezdett gondoskodni a fiúról. A szomorú kis árva festménye (állítólag egész sorozatot készített síró kisfiúkból – megj.: Csiribusz) meglehetősen módossá tette Sevillát, ám egy nap saját stúdiója is porig égett ismeretlen okokból. Sevilla tönkrement és gyújtogatással vádolta meg a kis Don Bonillot. A kisfiú sírva elfutott és többé nem látta senki. Aztán jöttek a hírek Európa minden tájáról, hogy a síró kisfiúról készült portrék körül mindig leégett minden. Ettől kezdve, mintha Sevillát is elátkozták volna, többé nem rendelt tőle képet senki, és nem is érdeklődtek festményei után.
Később, 1976-ban Barcelona mellett felrobbant egy autó, miután falnak ütközött. Az áldozat a felismerhetetlenségig összeégett, de megtalálták a kesztyűtartóban a jogosítványát, amely csak részben égett el. Ezek szerint az engedély egy tizenkilenc éves Don Bonillo nevű személy számára volt kiállítva. Lehetséges lenne, hogy ez a Don Bonillo azonos legyen azzal, akit pár évvel korábban a síró kisfiú portréján Sevilla megörökített? Ez már valószínűleg soha nem derül ki, hiszen nincsen senki, aki igazolhatná a feltételezést.
Forrás: scaryforkids.com; képforrás: theparanormalguide.com; viola.bz; imgkid.com; follybird.blogspot.com; pixshark.com; fordította: Csiribusz
