/Az őszinteség kedvéért el kell mondanom, vannak cikkek, melyek idegen nyelvből lettek átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű.  Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja mit hisz el belőle, és mit tart ostobaságnak. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/

Ez egy olyan ember-farkas – vagy ha úgy tetszik vérfarkasos – mese, mely a 12. század Európájába nyúlik vissza. A történet szerzője ismeretlen, de úgy tartják, maga a mese Pikardiaból származik (a mai Franciaország része), és valamikor 1190-1204 között Angliában utazgató bárdok mesélték országszerte. 

A történet Melionról szól, egy lovagról, aki Arthur király udvarában élt és messze földön híres volt bámulatra méltó csodálatos vadászképességeiről. A mese szerint Melion megesküdött, hogy soha nem házasodik meg olyan nővel, aki más férfié is volt, de az udvarnál nem talált egyetlen olyan hajadont sem, aki megfelelt elvárásainak. 

Aztán egy nap, amikor vadászatra indult, útközben találkozott egy csodálatos nővel, aki elmondta neki, hogy ő Írország királyának a leánya és a távolból már hosszú évek óta szerelmes Melionba. Végül elmondta azt is, hogy ő még nem volt férjnél. Ezek után az apja beleegyezett, hogy leánya Angliában maradjon és hozzámenjen Melionhoz. 

A házasság meg is köttetett, s az elkövetkezendő években két gyermekük született. Boldogságuk azonban nem tartott sokáig. Egy nap, Melion ismét vadászatra indult. Ő, felesége és kísérőik megpillantottak egy hatalmas szarvast és a hölgy kijelentette, hogy mindenáron enni szeretne az állat húsából. Melion előre küldte embereit, így kettesben maradt hitvesével, majd megmutatta a nőnek titkát, melynek legendás vadászhírét köszönhette. Elmondta, hogy amikor ő mezítelen testtel megérinti az ujján viselt fehér köves gyűrűt, farkassá változik és olyan ügyes vadász lesz belőle, mint bármely ragadozó. Vissza pedig úgy változik, ha felveszi ruháit. Felesége könyörgött neki, változzon farkassá és vadássza le neki a szarvast. A férfi megtette és átalakult. 

Az asszony, miután férje vadászni ment, felkapkodta ruháit a gyűrűvel együtt és eltűnt lovag szeretőjéhez. Így Melion becsapva maradt és hosszú időn keresztül élt farkasként az erdőben, miután nem jutott hozzá ruháihoz. Amikor aztán megtudta, hogy felesége vissza készül menni Írországba, sikerült felosonnia a hajó fedélzetére, mellyel az asszony utazott. Szerencsétlenségére azonban felfedezték és nagyon elverték, mivel farkasként féltek tőle. 

Melion végül mégis eljutott Írországba, ahol összeállt más farkasokkal és birkákat oroztak el, mire az ír király lovagjaival együtt kénytelen volt levadászni őket. A farkasok mindegyike elpusztult, kivéve Meliont. 

Nem sokkal ezután Arthur király megérkezett kíséretével és egy nagyon régi kastélyban szállt meg az erdő szélén. Miután megtudta, hogy királya a közelben van, Melion elindult, hogy találkozzon vele. Farkas alakjában odafutott hozzá és megnyalta Arthur király kengyelét. Az uralkodót meglepte a farkas szelídsége és magához akarta venni az udvarba. Csakhogy Melion megpillantotta a társaságba a lovagot, aki megszöktette a feleségét és olyan haragra lobbant, hogy rátámadott a férfire. A királyt meglepte az amúgy békés állat viselkedése, ezért gyanút fogva kérdéseket tett fel a lovagnak, aki végül megtört és bevallott mindent. 

Ez idő alatt hűtlen felesége az apjánál tartózkodott a gyűrűvel és a ruhákkal, melyektől visszaváltozhatott Melion. Miután kiderült az igazság és a rosszak elnyerték méltó büntetésüket, Melion immár lovagként visszatért Angliába Arthur királlyal együtt és boldogan élte le életét. 

Melion esete egy nagyon régi mese, amely – mint észrevehető – nagyon hasonlít a francia Bisclavret történetére. 

Forrás: werewolf.com – fordította: Csiribusz