/A cikk idegen nyelvből lett átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja, mit hisz el belőle vagy mit nem. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/
Újabb japán rémtörténet. Adva van egy fiatal pár, akik nagyon szeretik egymást, ezért összeházasodnak. Ahogyan meg van írva, rettentő boldogok, ráadásul sikerül egy szép házhoz hozzájutniuk, mégpedig egészen olcsón, nem beszélve arról, mennyire közel van a város centruma, és a bevásárló központ. Szóval minden ideális.
Egy napon, amikor a férfi áthaladt az előszobán, a helyiség egyik végében megpillantott egy piros zsírkrétát a földön. Nagyon csodálkozott rajta, hogyan kerülhetett ez ide, hiszen nem volt még gyermekük. „Talán az előző lakóktól maradt itt.” – gondolta magában. Lehajolt érte, aztán egy laza mozdulattal a szemetes vödörbe hajította.
Valószínűleg el is felejtette volna, ám másnap a munkából hazatérve, újabb piros zsírkrétát talált, pontosan ugyanazon a helyen. Ezt már nagyon furcsállotta, ezért úgy döntött, hogy megkérdezi a feleségét is. Amikor megmutatta a krétát az asszonynak és elmondta mit tapasztalt, a nő elsápadt. Aztán az asszony elmesélte a férjének, hogy amióta a házba költöztek, ő is mindennap talál egy ilyen piros zsírkrétát ugyanazon a helyen, ahol a férje.
A férfi kiment az előszobába, és elmélázva gondolkodott, vajon mit jelenthet ez az egész. Miközben ott morfondírozott, feltűnt neki az, ami addig elkerülte a figyelmét. Valami nagyon nem stimmelt a falakkal. Valahogy az előszoba túl rövid volt a ház szobáinak és falainak arányához viszonyítva. Elkezdte kopogtatni a falat az előszoba végén, és sejtését igazolandóan, kongó hangot hallott. A fal üreges volt. Lázasan kezdte letépkedni a tapétát a falról, felesége minden ellenkezése ellenére.
Mindkettőjük legnagyobb döbbenetére, hamarosan egy tolóajtó tárult fel előttük. Az ajtó zárva volt, sőt, szögek sokaságával volt körberögzítve, hogy senki ne tudjon ki-bejönni rajta. A férfi egy szöghúzó kalapács segítségével egyesével eltávolította a szögeket, majd lassan, óvatosan kinyitotta a tolóajtót, hogy felfedje a rejtett szoba titkát.
Amint meglátták, rendkívül megdöbbentek. A szoba fehér tapétával volt bevonva, falai pedig összevissza teleírva piros zsírkrétával, egyetlen, állandóan ismételt mondattal: „Anya, ne haragudj, engedj ki!… Anya, ne haragudj, engedj ki!… Anya ne haragudj, engedj ki!…”
Forrás: scaryforkids.com – fordította és lejegyezte: Csiribusz
