/Az őszinteség kedvéért el kell mondanom, vannak cikkek, melyek idegen nyelvből lettek átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja mit hisz el belőle, és mit tart ostobaságnak. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/
Ha lehet hinni az indián őslakosok, és az inuitok regéiben, valamint a fehér prémvadászok történeteiben, megfigyeléseiben, akkor Kanada és Alaszka hideg, jeges, északnyugati területein ma is élhet a hófehér, gigantikus farkaslény, mely az őslakosok nyelvén a waheela nevet viseli, és amiről évszázadok óta mesélnek. Leggyakoribb megfigyelési területe a Nahanni völgy, közismertebb nevén Headless völgy (Fejetlen völgy). Nem véletlenül ez a különös név, mindjárt látni fogjuk, miért.
A waheela, ahogyan fentebb már említve volt, egy farkasszerű lény, de jóval nagyobb és erősebb, robosztusabb testfelépítésű. Mindezt természetfeletti erejével párosítják és azt tartják róla, hogy ő a felelős néhány rejtélyes halálesetért, ami a Headless völgyben történt, s ahol az áldozatoknak titokzatos módon eltűnt a feje.
Ivan Sanderson zoológus, aki összegyűjtötte a történeteket a barátaitól, úgy véli, hogy a lakosok özvegységéért az úgynevezett Amphicyonidae nevű őslény leszármazottjai lehetnek a felelősek, őskori medvekutyák vagy irtózatos méretű farkasok. A medvekutyák családjának több alfaja volt, de aztán lassan kihaltak. Ezek a történelem előtti fajok a kutyák és medvék családjával is kapcsolatban lehettek, és nagyjából úgy néztek ki, mint ahogyan ma elképzelnénk egy medve és kutya hibridet. Fosszilis maradványok tanúsítják, hogy Észak-Amerikában tízezer évvel ezelőtt medvekutyák is éltek. Ám arra is van bizonyíték, hogy a medvekutya jóval tovább túlélhetett, mint más területeken, tehát nem pusztult ki teljesen.
Az Amphicyonidae-ok nagyon változatosak voltak, de hasonló külsővel rendelkeztek, mint a mai kutyák, hiénák vagy medvék. Fogai olyan kialakításúak voltak a természet által, hogy könnyedén szelte a húst, nagyobb fogai szétzúzták a csontokat. A hímek nagyobb méretűek voltak a nőstényeknél, barlangokban éltek vagy nagy lyukakat ástak, és hosszú időn át rejtőzködő életet éltek.
A Headless völgy Kanadában, a déli Nahanni folyó völgyének területén fekszik, és azt mondják róla, hogy magába foglalja az elveszett világot: a trópusi erdőket, gyilkos, vad bennszülötteket, és számtalan titokzatos lényt, mint például a Sasquatch vagy a medvekutya. A Headless völgyhöz kapcsolódó mítoszok szokatlanul, meglehetősen újszerűek. 1908-ban két bányász lefejezett holttestére bukkantak a déli Nahanni folyó régiójában. Azóta számos egyéb eltűnést és gyilkosságot dokumentáltak a térségben.
Kanada északnyugati részén, a Nahanni Nemzeti Park területén fut keresztül a Nahanni folyó. A gyönyörű vidék –, mely kizárólag hajóval vagy repülővel közelíthető meg –, több természeti csodának ad otthont, mint a víznyelők, gejzírek, vagy a hatalmas vízesés, ami majd kétszer akkora, mint a híres Niagara. John Buchan – tweed öltönyös úr – egyszer így beszélt a völgyről: „Ez egy képzeletbeli hely, régi idők álmairól… Egyesek szerint a völgy tele volt arannyal, mások azt beszélik, olyan meleg volt, mint a pokol, a meleg forrásoknak köszönhetően… Ez gonosz elnevezés is volt, mert akadtak emberek, akik bementek oda és soha nem jöttek ki… Az indiánok úgy tartják, az ott az ördögök otthona.”
A több mint háromszáz kilométer hosszú szurdok azzal vált hírhedté, hogy számos szörnyű haláleset és eltűnés történt ott, így kapta a hátborzongató „Fejetlen emberek völgye” elnevezést is. Az egész 1908-ban kezdődött, amikor a Macleod fivérek aranykutatás céljából lementek a völgybe. Senki nem látta és nem halott többé a testvérekről egész évben, amíg meg nem találták fejüktől megfosztott holttesteiket a folyó közelében.
Kilenc évvel később 1917-ben, a svájci Martin Jorgenson aranyásó lett a völgy következő áldozata. Az ő maradványait is fejetlenül találták meg. 1945-ben egy Ontario állambeli bányászra bukkantak, aki a saját hálózsákjában feküdt fej nélkül. Amíg egyesek ismeretlen erő munkálkodásáról beszélnek a völggyel kapcsolatban, addig mások grizzly támadásokról, az aranyásással összefüggő vérbosszúról, vad indiánokról mesélnek, de ezzel egy időben egyéb furcsaságok is történnek a területen, amelyek csak még fokozzák a hely titokzatosságát.
A vadságáról híres naha törzs egyszerűen eltűnt a régióból pár évvel korábban, mielőtt az első gyilkosság megtörtént. A többi indián törzs, amely a régióban él, évszázadok óta elkerüli a völgyet, mert úgy vélik, ismeretlen gonosz erő kísért ott. Így a völgy nagy része kihasználatlan maradt, bár maradtak fenn mítoszok arról, hogy a völgyben található egy bejárat, mely a Föld belsejébe vezet. Mások azt beszélik, hogy a völgy otthont ad az elveszett világnak buja növényzetével, trópusi éghajlatával – a meleg levegőt a meleg források generálják –, valamint kiaknázatlan aranybányáival, barangoló sasquatchaival együtt.
Ezek a mítoszok nem beszélnek a waheeláról, de hétköznapi emberek gyakran figyelték meg a lényeket. Egy szerelő úgy írta le az állatot, mint egy farkast, amely úgy néz ki, mintha szteroidokat szedne. A teremtmény marmagasságát több mint egy méteresnek saccolta. Nem árt tudni, hogy az eddig ismert legnagyobb farkas marmagassága elmaradt ettől a mérettől. Ekkora óriás valóban ritkaságszámba mehet. Ha jó a szerelő becslése, jó tíz centivel magasabb lehet a legnagyobb farkasnál. Egyéb tulajdonságokban is különbözött a hagyományos farkasoktól: feje szélesebb, testfelépítése erőteljesebb, szinte medveszerű, és kivételesen hosszú, hófehér szőrzet borította.
Más jelentések megegyeznek a fenti beszámolóval, de kissé részletesebben írják le: annak ellenére, hogy magasabb a közönséges farkasnál, lábai rövidebbek. Teste masszív, füle kisebb a farkasénál, a lábnyomok alapján lábujjai távol állnak egymástól.
Általában a hideg északon élnek, távol az emberektől. Ahonnan a waheela észlelések származnak, a legtávolabbi hely a világon. Az a tény, hogy ezek a helyek viszonylag felderítetlenek, jó esélyt adnak arra, hogy ismeretlen állatfajok lakják, olyanok, amelyek állítólag tízezer évvel ezelőtt kihaltak már. Az biztos, furcsa dolgok történnek a Nahanni völgyben.
Forrás: cryptidchronicles.tumblr.com - fordította és írta: Csiribusz
Képforrás: travelcreepster.com; sites.google.com; vacatours.blogspot.com; ecologypad.com
