A sötétben sétálni mindig veszélyes, de főleg akkor, ha egyedül vagy. Nyugtalanító zajok, a szélfútta faágak recsegése és mozgó árnyékai a Hold fényében. Már, ha épp nem újhold van, és vaksötét. Bár tény és való, hogy a telihold sem biztonságosabb. A szemed sarkából mintha egy árnyat látnál, odanézel, de nincs ott semmi. Megkönnyebbülsz, hogy csak a képzeleted tréfált meg. Pedig csak azért nem látod, mert már ott áll a hátad mögött...
Nem minden az, aminek látszik. Egy emberforma lény, de vajon tényleg ember? Ember arc nélkül, vagy arc emberi test helyett állatival. Lássuk, miféle ijesztő embernek tűnő lényekbe ütközhetünk a japán babonák szerint, ha sorsunkat kísértjük? (Vagy néha akkor is, ha nem...)
JINMENKEN (人面犬 - kb. kutya ember arccal)
Ez a lény kicsit kilóg a sorból, ugyanis neki nem az alakja emberi, hanem az arca. A teste pedig egy kutyáé. Az Edo-kor óta találtak feljegyzéseket arról, hogy ilyen lényeket láttak, és mind a mai napig hallani történeteket friss találkozásokról. Ezek a találkozások többnyire éjszaka történnek városok környékén, vagy autópályák mentén, ahol a jinmenkenek hihetetlen gyors sebességgel közlekednek. Azt mondják, tudnak beszélni is, de kifejezetten modortalanok, és inkább csak azt kérik, hogy hagyják őket békén. Tulajdonképpen ha egy ilyen lénnyel hoz minket össze a sors, viszonylag szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Lehet, hogy megrémülünk vagy elborzadunk, de a jinmenken legalább nem arról híres, hogy végez azzal, aki megpillantja. Elterjedt nézet, hogy közúti balesetek áldozatainak szellemei, de az is, hogy állatkíséletek elszökött alanyai. Ezért attól függetlenül, hogy nem gyilkolászós típusok, még rossz ómennek tartják őket, és baleseteket, katasztrófákat varrnak a nyakukba. Állítólag hajlamosak üldözőbe venni autókat, és akár 100km/h sebességgel is képesek rohanni, miközben visító, sikító hangot hallatnak.
Hogy mi is állhat a különös találkozások hátterében, és mik is valójában a jinmenkenek? Nos, a kérdésre számtalan, tudomány-szagú választ kreáltak, legalább annyit, mint fantázia-szagút. Én azt emelném ki, amit magam a legvalószínűbbnek tartok: a japán makákók elméletét. Miszerint ezek a - Japán szinte minden területén fellelhető - főemlősök éjszaka, korlátozott látási viszonyok mellett könnyen összetéveszthetőek egy kutyával. Emellett - mint a főemlősöknek általában - emberszerű arcuk van, és a lehető legváltozatosabb ijesztő hangokat tudják kiadni magukból. Nem csak a vadonban élnek, több példány bemerészkedett külvárosi övezetekbe, vagy akár a városokba élelemért, kukákban keresgélni (v.ö.: hazánkban a borzok, rókák, stb). Nem véletlen, hogy sokan találkoznak velük éjszaka, mikor teszik ki a szemetet.
Én azt hiszem, a KoRn - Word Up c. videójában láttam először ilyesmit. :D
NOPPERA-BŌ (のっぺら坊 - kb. üres arcú ember)
Messziről normális embernek tűnnek, ám ha közelebbről is megnézzük őket, bizony feltűnik, hogy az arcuk meglehetősen kifejezéstelen, vagy még inkább nincs is. Se orr, se szemek, se száj... A noppera-bōk tulajdonképpen egyfajta alakváltók. Arcuk valójában üres, ám ideiglenesen bárkinek az arcformáját magukra ölthetik, akár egy közeli ismerősünkét is. A szinte megszámlálhatatlan éjszakai rém közül a velük való találkozás meglehetősen "szerencsésnek" mondható. Úgy tartják, inkább afféle csínytevők, mint ártó szellemek. Ártalmatlan céljuk pusztán az ijesztgetés. Olykor csapatban "dolgoznak": tegyük fel, hogy a gyanútlan áldozat (természetesen éjjel, sötétben, egyedül) meglát valakit kuporogni a sarokban (lehetőleg csuklyában, maszkban, vagy arcát a keze közé temetve). Közelebb lép, hogy megkérdezze, jól van-e? Mire az alak felemeli a fejét, és ekkor az áldozat meglátja, hogy annak nincs arca. Elkezd eszeveszettül rohanni, az utcájukba érve szinte összeütközik egy szerettével, és halálra váltan mesélni kezdi neki a történteket. A vigasztaló valami olyasmit kérdez, hogy: "Efféle arcot láttál?" - és azzal a lendülettel az ő arca is eltűnik. Na ezek után merjen szegény még valakihez odamenni! :D
A noppera-bōkat a yōkaik közé sorolják, és igen régóta rémisztgetik a japánokat (sőt, még Hawaii szigetein is látták őket). Két népszerű legenda is kering ezekről a csíntalan szellemekről:
Az egyik egy lusta horgászról szól, aki a Heian-kyō palota melletti tóhoz indult horgászni annak ellenére, hogy felesége figyelmeztette, hogy a hely szent, és egy temető van a közelében. Útja során egy másik horgásszal is találkozott, aki szintén figyelmeztette, de ő ügyet sem vetett rá. Végül a tónál megpillantott egy gyönyörű fiatal nőt, aki megkérte, ne horgásszon a tóban. Miután a horgász ellenállt a kérésnek, a nő egyszerűen "letörölte" az arcát. Hanyatt-homlok rohant haza. Otthon a felesége megszidta engedetlenségéért, majd ő is letörölte az arcát.
A másik történet Lafcadio Hearn Kwaidan: Stories and Studies of Strange Things (Kwaidan: Történetek és tanulmányok furcsa dolgokról) c. könyvéből származik. Eszerint egy utazó épp Edoba tartott, amikor is megpillantott egy kétségbeesetten zokogó fiatal nőt. Közelebb lépett hozzá, hogy felajánlja segítségét, de amikor a nő felemelte a fejét, meglátta, hogy annak nincsen arca. Az utazó félve haladt tovább, míg egy soba (japán vastagtésztás leves)-árushoz ért. Megállt, hogy megpihenjen, és közben elmesélte az árusnak is meghökkentő találkozását. Amaz végigsimított az arcán, felfedve, hogy ő is noppera-bō. :)
ROKUROKUBI (轆轤首 - kb. csiganyak)
Ők is régi időkből ismert yōkaik. Nappal normális emberek - többnyire nők -, éjszaka azonban a nyakuk hihetetlenül hosszúra tud nyúlni. Hogy még alaposabban meg tudják ijeszteni az embereket az arcukat is démonivá tudják változtatni. Civil életükben észrevehetetlenek, gyakran halandó férjük is van. Megszokják, hogy ahhoz, hogy igazi alakjukat titokban tartsák, nagy fájdalmakat kell elviselniük. Természetüknél fogva csínytevők, de kényszert éreznek az emberek meglesésére és ijesztgetésére. Így vannak közülük, akik ahhoz folyamodnak, hogy felfedjék kilétüket - többnyire részegeknek, bolondoknak, alvóknak és vakoknak. Akad olyan is, amelyik önmagát megtagadva, emberként él. Ők álmukban, akaratlanul nyújtják ki a nyakukat, és reggel veszik észre, hogy "más szögből látják a világot". Állítólag nappal felismerhetőek arról, hogy a nyakukon látszanak a "növekedési csíkok".
Néhány történet szerint valaha emberi lények voltak, de nem tartották be Buddha tanait, és a karmájuk megváltoztatta őket. Ezek a rokurokubik gyakran kifejezetten baljós természetűek, és nem elégszenek meg az ijesztgetéssel, hanem megeszik az embereket, vagy megisszák a vérüket.
TENOME (手の目 - kb. kezeken lévő szem)
Látszólag egy idősebb férfi - általában falubelinek vagy vándorló papnak tűnik -, akinek, mint a nevéből okosan kikövetkeztethetjük: a szemüregei helyett a tenyerén helyezkednek el a szemei. Minden bizonnyal többeknek is ismerős a jelenség, méghozzá a El laberinto del fauno, azaz A faun labirintusa c. 2006-os spanyol filmből. Igen, a Sápadt Emberről van szó. Nem csak a tenyerén levő szemei, szottyos bőre is hasonlóságot mutat a Tenome alakjával. Ő már nem olyan kis "barátságos", mint az előbbiek. Tenome egy onryō, azaz dühös, bosszúálló szellem.
Története szerint egy vak ember volt, akit halálra vert egy rabló. Szelleme nem nyugodhatott, és haragja oly erős volt, hogy szemeket növesztett a tenyerére. Azóta is járja a városokat, falvakat (bizonyos forrás szerint főleg újhold éjszakáján), és tenyerét maga előtt tartva keresi gyilkosát. Egy nagy bökkenő van azonban: Tenome vak volt, így nem láthatta gyilkosa arcát. Mivel hiába lát a tenyerével, nem ismerheti fel a rablót, hát egyszerű megoldást alkalmaz: megöl mindenkit, akit csak ér. Azt mondják, hiába visel szemeket a kezén, a harag rég elvakította.
KUCHISAKE-ONNA (口裂け女 ~ kb. felvágott szájú nő)
Ez egy szomorú történet egy gyönyörű nőről, akinek a férje féltékenységében egy hatalmas ollóval felvágta a szája sarkait, hogy ezzel elcsúfítsa, és biztosítsa, hogy a nő sosem hagyja el. Arról, hogy meg is ölte-e, nem sikerült biztosat kiderítenem. Talán végzett is vele az ollóval, de az is lehet, hogy később maga az asszony vetett véget bánatában az életének. A lényeg, hogy most ő is onryōként járja az utcákat, felhasított száját egy orvosi maszkkal takarva (ami Japánban nem olyan feltűnő jelenség, hiszen sokan viselnek maszkot az utcán, hogy különböző allergénektől vagy kórokozóktól óvják magukat és/vagy másokat).
A legenda tehát a következő: Éjszaka sétálgatsz, és egyszer csak egy maszkos nő áll eléd azzal a kérdéssel: "Szépnek találsz?" Ha a válaszod "NEM", helyben megöl egy hatalmas ollóval. De mivel szépnek tűnik, a válasz többnyire "IGEN". Ekkor leveszi a maszkot, és megmutatja felhasított száját, majd megkérdi: "És most szépnek találsz?" Ha a válasz "NEM", itt következik be a halál, amennyiben a válasz "IGEN", szintén előkapja az ollót, ám életedet megkíméli, csupán a szád vágja fel, hogy hozzá hasonlóan "szép" lehess te is.
Kedves. A történet áldozataiként többnyire gyerekek szerepelnek. Ezzel is egyfajta "zsákos ember-mítoszt" kreálva nekik, hogy ne menjenek ki az utcára sötétedés után.
Létezik menekülés a Kuchisake-onna elől. Mégpedig úgy, hogy kitérő választ kell neki adni. Akár már az első, de a második kérdésre mindenképp válaszoljuk, hogy: "Talán." vagy azt, hogy "Átlagosnak talállak." vagy valami ilyesmit. Erre a válaszra nincs felkészülve, így kissé "leblokkol", addig mi meglóghatunk. Egy másik megoldás, ha válasz helyett visszakérdezünk: "És én szép vagyok?" Egyes elméletek szerint összezavarhatjuk azzal is, ha gyümölcsöket vagy édességeket dobunk felé. Szintén kevésbé logikus módszer, hogy azt mondjuk neki, nem rég lettünk eljegyezve. Állítólag ettől megszeppen, elnézést kér a modortalan viselkedéséért, és felszívódik. :D A legenda állítólag komoly pánikokat okozott az 1980-as években, és figyelmeztették a gyerekeket, hogy csoportokban járjanak haza az iskolából. Népszerű mivoltát bizonyítja az is, hogy több filmet is készítettek belőle (2007-ben pl. Shiraishi Kōji, aki később a Teketeke filmeket is rendezte).
Szerző: rumpus
Beküldte: rumpus - 2011. november 21.
Forrás: hallottad.hu; en.wikipedia.org; obakemono.com; scaryforkids.com
