/Az őszinteség kedvéért el kell mondanom, vannak cikkek, melyek idegen nyelvből lettek átvéve, így előfordulhat véletlen félreértés a fordításban, esetleg egy-két mondat kimarad vagy betoldódik. Megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy a magyarítás, illetve az olvasmányosság érdekében, kicsit kikerekítettem a mondatokat. Ha ennek ellenére valaki úgy érzi, mégis van benne egy-egy olyan megfogalmazás, ami elvileg nem szerepel az eredetiben, az azért van, mert a forrás is sokszor hiányos, összefüggéstelen, vagy nem egyértelmű. Ilyenkor néha tettem olyan „mondat-betoldást”, ami kikövetkeztethető a történetből, bár nincs leírva szó szerint az eredetiben. Ezen mondatok mennyisége elhanyagolható, ugyanakkor mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a tartalom lényegi részén nem változtat. Sajnos nem egyszer előfordul, hogy különböző források teljesen másként tálalják ugyanazon történeteket, vagy némely részleteket leszámítva eltérőek, nagyon ellentmondásosak. Kérem, senki ne gondolja, hogy szándékosan akarom félrevezetni! Mindenki maga tudja mit hisz el belőle, és mit tart ostobaságnak. A történetek hitelességét sem cáfolni, sem állítani nem tudom. Némelyik meglehetősen hátborzongató, ezért ki-ki a saját felelősségére olvassa el! Köszönöm! - Csiribusz/
Állítólag létezik egy régi mese, mely egy papnak és egy vérfarkasnak az összecsapásáról szól. A történet Olaszországban, egészen pontosan a szicíliai Ragusában esett meg a Santa Maria della Scala nevű templomban.
Azon a késő estén a pap egy téren haladt keresztül, amikor a sötét árnyak közül hirtelen egy vadállat ugrott elé. A lénynek hatalmas agyarai voltak és vadul morgott. A pap jól látta a holdfénynél, hogy a bestia némileg ember formájú, de a farkas tulajdonságai erőteljesebben mutatkoznak meg rajta, beleértve hosszúra nyúlt pofáját is.
A férfi nagyon megrémült és buzgó imádságba kezdett, de a könyörgés hatástalan volt, a vérfarkas pedig még dühösebb lett. Már-már végső csapást mért a papra, amikor az futásnak eredt, és sikerült is bejutnia a közeli Santa Maria della Scala templomba, ahol úgy vélte, biztonságot talál. Ám meglepetésére a vérfarkast nem akadályozta a szent hely abban, hogy utána iramodjon.
A pap az oltárhoz rohant, felkapta az ott álló feszületet, és a farkasember felé tartotta, de ez is hatástalan volt. A szent ereklye nem tántorította el a szörnyet, továbbra is fenyegetően közeledett a paphoz. A férfi kétségbeesésében maga elé tartotta a keresztet, és fegyverként használva a farkasra rontott, majd hatalmas ütést mért az alkarjára, melynek következtében a sebből fekete, ragacsos vér kezdett folyni.
A sérült állat felvonyított, mint egy kutya, és a templom ajtaja felé menekült. Már akkor emberi formáját kezdte visszaölteni, mielőtt a kijárathoz ért, majd a templom lépcsőjénél összerogyott. Ekkor a pap utána rohant, hogy segítségére legyen. A lény közben teljesen visszanyerte emberi alakját, és amikor a férfi meglátta támadója arcát, döbbenten állapította meg, hogy egyik paptársa az.
A farkasemberről hamar kiderült, hogy gyermekkora óta szenvedett az átoktól, és a Hold hatására vadállattá változott. Bevallotta, hogy míg ebben a formájában volt, gyakran támadta és akár meg is ölte azokat a szerencsétleneket, akik olyan pechesek voltak, hogy az útját keresztezték. Az átok addig tartott, míg valaki ki nem ontotta az ő vérét is.
Forrás: werewolves.com – írta és fordította: Csiribusz
